idezojelek

Egy sokatmondó „beszéd”

Göncz Árpád nem az ország Árpi bácsija, nagypapája volt, legföljebb a baloldalé. Amikor a Horn-kormány került hatalomra, azonmód leállt az akadékoskodással.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A rendszerváltás utáni ötvenhatos megemlékezések között nem csak a 2006-os gyurcsányi vérfürdő számít rendhagyónak – Göncz Árpád 1992-es Kossuth téri „beszédét” is idesorolhatjuk. Elemezni sajnos nem áll módunkban, merthogy a szónoklat – elmaradt. Az államfő annyit nem mondott, hogy mukk.

Amikor a műsorvezető felkonferálta a köztársasági elnököt, az Országház előtti tömeg fergeteges füttykoncerttel és „Patkány! Patkány!” bekiáltásokkal válaszolt. Még akkor sem csendesedett el, amikor Göncz Árpád a mikrofonhoz lépett.

Talán tíz másodpercig állt a tömeggel szemközt, majd sarkon fordult és feldúltan távozott.

Az ország „Árpi bácsiját”, „nagypapáját” kifütyülte, lepatkányozta a megemlékező tömeg.

Az Esti Egyenleg – az SZDSZ ellenzéki híradója – úgy tálalta a történteket, hogy szervezett szkinhedcsoportok, neonáci tüntetők akadályozták meg az államfő ünnepi felszólalását. A tudósítást „szerkesztő” Bánó András buzgalmában odáig ment, hogy „részleteket” is bevágott a fütyülő, kiabáló bőrfejűekről. Mint hamarosan kiderült, nemes egyszerűséggel meghamisította az eredeti anyagot.

Arról nem esett szó, hogy Göncz Árpád ismerői, egykori ötvenhatos rabtársai patkányoztak.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha volt igazán megosztó személyisége a rendszerváltás első évtizedének, az éppen ez a ruganyos léptű, joviálisan mosolygó-sompolygó ember volt. Hogy felette állt volna a hétköznapi politikai csatározásoknak? Na ne vicceljünk! Kőkemény pártkatona volt, az ellenzéki SZDSZ zsoldosa, akinek igazából egyetlen feladatot szántak: minden erejével tegyen keresztbe a regnáló nemzeti kormánynak.

Az azóta megboldogult, de akkor még igen harsány Népszabadság ezt így magyarázta: „Kezdő demokráciában, ahol a jogrendszer még csonka, különösen fontos, hogy a hatalom korlátozásáról olyan személyiségek gondoskodjanak, akiknek ehhez megvan a demokratikus érzékük, tekintélyük, népszerűségük.” 

Szó se róla, Árpi bácsi tényleg korlátozója volt a hatalomnak. Pontosabban kerékkötője, aki rendre megtagadta Antall József kormányfő felterjesztett kinevezéseinek aláírását, akárcsak az Országgyűlés által megszavazott legfontosabb törvényekét. Köztársasági elnökként azzal indított, hogy 1990-ben, az SZDSZ szervezte taxisblokád idején – miközben a miniszterelnök súlyos betegen kórházban feküdt – az országot lebénító fuvarosok mellé állt. (Ráadásul akciójuk végén általános közkegyelemben részesítette a törvénysértő gyülekezetet.)

De a legeslegemlékezetesebb cselekedete az volt, hogy későbbi utódjával, Sólyom László alkotmánybíróval összekacsintva elkaszálta a kommunizmus legfőbb gazembereinek számonkéréséről szóló Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatot.

Tovább is van, mondjam még?                

Kis színes. Mókás jelenet volt, amikor egy ízben a pufajkás Horn Gyula azzal „védte meg” a parlamentben Göncz Árpádot Antall József kormányától, hogy kijelentette: 1956 hősei valójában az ellenzék padsoraiban ülnek, a szocialisták elődei pedig a 301-es parcellában nyugszanak.  

Nem, Göncz Árpád nem az ország Árpi bácsija, nagypapája volt, legföljebb a baloldalé. Jól mutatta ezt, hogy 1994-ben, amikor a Horn-kormány került hatalomra, azonmód leállt az akadékoskodással.

Mindent aláírt, amit elébe tettek, még a botrányos Bokros-csomagot is. Sőt, az 1998-as választási kampány idején a „pártok fölött álló” Árpi bácsi már egyenesen azt magyarázta, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíciónak nincs alternatívája, rájuk húzzuk be az ikszet. Mandátuma lejárta után, Erdély elcsatolásának „ünnepén” pedig a „hiteles” Árpi bácsi is ott koccintott önfeledten a budapesti Kempinskiben Adrian Nastase román kormányfővel és a pufajkást váltó Medgyessy Péter ügynök-miniszterelnökkel.  

Az kétségtelen, hogy huncut mosolya volt a „nemzet nagypapájára” sminkelt Árpi bácsinak. Bár 2000-ben, amikor az első Orbán-kormány idején leköszönt, talán már nem volt őszinte a mosolya.  

Borítókép: Göncz Árpád (Forrás: Fortepan)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Amerika önkorrekciós képessége

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Az antifasizmus terrort jelent

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Trump hatása az identitásra

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A középosztály minősége

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.