Ugyanígy Ursula von der Leyennek sem okozott semmi problémát, hogy nyíltan megfenyegesse az olasz embereket, hogy ha nem jól döntenek a választáson, úgy járhatnak, mint a lengyelek és a magyarok, mivel vannak erre eszközeik. 

Onnan, hogy a valódi főnökei az amerikai Demokrata Párt élén éppen akkor haragudtak volna rá, ha emberszámba veszi azokat az olaszokat is, akik nem fogadják el a tengerentúli főnöksodor diktatórikus direktíváit. Ők ugyanis legszívesebben csak a baloldali embereknek adnának szavazati jogot, vagy legfeljebb azoknak, akik elfogadják a baloldal monopóliumát. Valójában tehát ők követnek embertelen elitista, kvázi fasiszta irányvonalat, ami szöges ellentétben áll a valódi európai értékekkel.

Mi viszont az egykori szovjet hódoltság területén ismerjük, mert elszenvedtük azt a totalitárius hatalmi berendezkedést, amelynek idején aki nem volt kommunista párttag, az nem volt senki és semmi. Emiatt szavazzák le magyarországi lerakataikat, ügynökhálózatukat, a magát valami okból baloldalnak hívó bandát négyévente a magyar választók. 

A polgárok átlátnak a szitán és tudják, hogy a retrokommunista pereputty mindig az emberekre hivatkozik, ám csak saját magukat és a hozzájuk törleszkedőket értik az ember nevezet, meghatározás alatt. Így aztán az sem zavarja a hazai külföldkiszolgáló globalista álbaloldalt, hogy megint lebuktak, miután még úgy sem hajlandók támogatni a törvénymódosításokat, hogy azokat éppen Brüsszel kérte tőlünk. Holott tudniuk kellene: nélkülük is sikerül majd végül megszavazni az EU-tól nekünk jogszerűen járó összegekhez való hozzájutáshoz szükséges kormányzati előterjesztéseket.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)