Az érintett öt tagállamban kétfajta orosz nyomottvizes atomreaktor van, a régebbi típusú VVER440 és az újabb és hatékonyabb VVER1000. A VVER1000 típusú atomreaktorhoz a Westinghouse már most is biztosít fűtőanyagot Ukrajnában, és erre törekszik Csehországban és Bulgáriában is. Az EU tisztviselői pedig 2024-tól várják a teljes átállást a Roszatom TVEL fűtőelemekről a Westinghouse fűtőelemekre.

A Westinghouse-szal az a baj, hogy egy homályba vesző tulajdonosi és meglepően zavaros pénzügyi hátterű cég, annak ellenére, hogy az atomenergia-iparban az egyik legfontosabb elvárható erény – a kiemelkedő műszaki színvonalat garantáló referenciák mellett – a megbízhatóság és a kiszámíthatóság. A Westinghouse a legnagyobb figyelmet eddig akkor vonta magára, amikor erején felüli vállalással belefogott négy atomerőmű építésébe az Egyesült Államokban egy kipróbálatlan, teljesen új reaktortípussal. Hatalmas költségtúllépés, évtizedes lemaradás lett az eredménye. 

A Roszatom holding hatalmas háttériparának köszönhetően globális piacvezető a nukleáris technológia területén. A Westinghouse esetlegességével szemben Moszkva sok év alatt – erős kormánytámogatással persze – hatalmas háttéripart épített ki az atomenergia felhasználásában valamennyi szakasz ellenőrzésére a tervezéstől a megépítésen, a fűtőanyag-biztosításon túl az atomhulladék semlegesítéséig és lerakásáig.

Oroszország adja a világ nukleáris fűtőanyagának mintegy negyven százalékát, és kiépített urándúsító kapacitásai megközelítik a világon rendelkezésre álló dúsítási összkapacitás felét. A Roszatom valósította meg a világ összes nukleáris technológiai beruházásának 76 százalékát, 35 atomerőművi blokkot építve egyidejűleg a világ tizenkét országában 2020-ban. 

Oroszországban a Roszatom holding tagja, a TVEL nukleáris üzemanyagot előállító vállalat a világ egyik legnagyobb fűtőelem gyártó cége. Csaknem száz polgári célú atomreaktort lát el világszerte nukleáris fűtőanyaggal. A Westinghouse-fűtőelemek használata elvileg diverzifikálhatja Paks nukleárisfűtőanyag-beszerzési lehetőségeit, de nukleáris biztonsági, energiahatékonysági és villamosenergia-ellátásbiztonsági szempontból jelen állás szerint növeli a kockázatokat.

A Roszatom és a Westinghouse közötti fő különbség, hogy a Roszatom a TVEL révén szállítja a szükséges fűtőanyagot, megoldja a kiégett fűtőelemek rövid és hosszú távú tárolását, elvégzi a szükséges háttérellenőrzést, sugárzásmérő eszközöket is készít, azaz megvalósít egy körforgásos technológiát a teljes nukleáris értéklánc mentén, míg a Westinghouse eddig nem tudott megbízható fűtőelemeket gyártani nyomottvizes reaktorokhoz, nem veszi vissza a használt fűtőelemeket és nem gondoskodik azok rövid és hosszú távú tárolásáról. 

Elvileg megvalósítható, hogy a forralóvizes reaktorokra specializálódott Westinghouse fűtőelemeket gyártson a Roszatom nyomottvizes reaktoraihoz. Nem hiszek azonban abban, hogy a sok évtizedes szisztematikus fejlesztőmunka ezen a területen megspórolható, és nem hiszek abban, hogy Paksnak kísérleti nyúl szerepet kellene játszania az orosz fűtőelemek pótlását vizsgáló teszteken.

A szerző kutatásvezető, Klímapolitikai Intézet

Borítókép: Szakemberek a Paksi Atomerőmű négyes reaktoránál 2019. június 25-én (Fotó: MTI/Sóki Tamás)