Lapunk a napokban beszámolt a fővárosi Városháza eladása körüli botrány jelenlegi állásáról, illetve arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda és a rendőrség által elkezdett nyomozás befolyással üzérkedés, csalás, vesztegetés, vesztegetés elfogadása, hivatali visszaélés és hűtlen kezelés elkövetésének tárgyában már javában zajlik, nagyon fontos tanúkat hallgattak ki, akik lényeges információkhoz juttatták a nyomozóhatóságokat.
A vallomásokból egyértelműen kiderül, hogy Anonymus, az álarcos, tényfeltáró videókon beszélő ember által bemutatott felvételek és következtetések nem légből kapottak, sőt. Ezek alapján úgy látszik, hogy valóban létezett vagy talán ma is létezik az a korrupciós rendszer a Karácsony Gergely által vezetett Főpolgármesteri Hivatalban, amelyről többen, köztük Bajnai Gordon is beszélt a titokban felvett üzleti tárgyalásokon, megbeszéléseken.
A tanúk egyértelművé tették, hogy nem pusztán a Városháza, hanem számos más, fővároshoz tartozó ingatlanok eladása kapcsán is állandóan szó volt a jutalékról, amelyeket az ár felett kellett volna fizetniük a vevőknek.
Nem kitérve a részletekre – hiszen azokról lapunk október 12-én részletesen beszámolt –, néhány nevet fontos még egyszer felsorolni, akik a korrupciós rendszerrel összefüggésbe hozhatók: ilyen Berki Zsolt és testvére, Berki József, mint közvetítők, Barts Balázs, a fővárosi ingatlankezelő vezetője, Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes, de Tüttő Kata főpolgármester-helyettes neve is szóba került a felvételeken. Ebből viszont az következik, hogy maga a főpolgármester is sok ellentmondásos nyilatkozatot tett arról, hogy mit tud ezekről az ügyekről és mit nem.
De ne merüljünk el a részletekben, mert számomra ezúttal az a lényeg, hogy mit sem ér egy nyomozás, főleg politikusokat érintő ügyekben, ha azok az idők végezetéig tartanak – azaz mire megszületik valamilyen ítélet, és az – tegyük fel – elmarasztaló, már lehet, hogy nem is élünk. Ez az, ami teljességgel elfogadhatatlan és gyökeresen megváltoztatandó. Különben valóban egy következmények nélküli ország maradunk mégis.
Ebből a szempontból rendkívül rossz példákat látunk magunk előtt.
Számomra természetesen az egyik ősbűn nem más, mint hogy a volt kommunista, diktatórikus elnyomó rendszer vezérkara, elitje úgy élte túl és át a rendszerváltást, hogy semmilyen elmarasztaló ítéletben nem volt része, egészen a mai napig. A Biszku Bélával kapcsolatban elindult per is csak egy ügyes riportnak volt a következménye, miközben volt vérbírók, a titkosszolgálatok vezetői, kiemelten keménykezű kommunisták mind-mind megúszták még az erkölcsi számonkérést is.
Tarthatatlan az is, hogy Gyurcsány Ferenc összes viselt dolga következmények nélkül maradt, különös tekintettel a 2006. őszi rendőri véres attakokra, amelyekkel kapcsolatban a 2011-ben felállított Balsai-bizottság (Isten nyugosztalja Balsai Istvánt!) egyértelmű határozatot hozott, megállapítva, hogy a volt miniszterelnök felelőssége egyértelműen megállapítható a törvénysértések sorozatában, amelyek összességében terrorcselekménynek minősíthetőek, melyek nem évülnek el. Szánalmas volt már az is, hogy annak idején Tocsik Márta ügye 1996-ban kezdődött, a bírósági perben 2003-ban (!) született ítélet, a polgári perben pedig 2008-ban. Tocsik 2013-ban meghalt.
De térjünk vissza inkább a jelen ügyeihez!
Tűrhetetlen, hogy Czeglédy Csaba ügyvéd ügyében – akit 2017-ben vádoltak meg diákmunkával kapcsolatos durva, hatmilliárdos adócsalással – a mai napig nem született jogerős ítélet. Gondoljunk bele: Czeglédy Csaba öt éve gyanúsított, de közben indult egy EP-választáson, valamint a szombathelyi választásokon is, s mindezt azért tehette meg – és húzhatta az időt, hiszen jelöltként és önkormányzati képviselőként mentességet élvezett –, mert nem született meg semmilyen jogerős bírósági ítélet.