Ebből a szempontból rendkívül rossz példákat látunk magunk előtt.

Tarthatatlan az is, hogy Gyurcsány Ferenc összes viselt dolga következmények nélkül maradt, különös tekintettel a 2006. őszi rendőri véres attakokra, amelyekkel kapcsolatban a 2011-ben felállított Balsai-bizottság (Isten nyugosztalja Balsai Istvánt!) egyértelmű határozatot hozott, megállapítva, hogy a volt miniszterelnök felelőssége egyértelműen megállapítható a törvénysértések sorozatában, amelyek összességében terrorcselekménynek minősíthetőek, melyek nem évülnek el. Szánalmas volt már az is, hogy annak idején Tocsik Márta ügye 1996-ban kezdődött, a bírósági perben 2003-ban (!) született ítélet, a polgári perben pedig 2008-ban. Tocsik 2013-ban meghalt.

De térjünk vissza inkább a jelen ügyeihez!

Vagy itt van Simon Gábor volt MSZP-s elnökhelyettes ügye, ami idestova már nyolc éve (!) tart. Vele kapcsolatban az a vád, hogy 267 millió forint bevétellel nem tud elszámolni, és nem fizetett a pénz után adót. Az az igazán döbbenetes, hogy hat év alatt sehová nem jutott el a vizsgálat, közben háromszor történt „bírócsere”, s fogódzkodjanak meg: az ügy még mindig, pontosabban újra az első fokon tart.

Szeretnék valamit világosan megkérdezni: milyen jelentősége lesz annak, ha a fővárosi korrupciós rendszer ügyében a vizsgálatok elhúzódnak mondjuk még hat évet, s akkor kerül sor bármilyen ítélethozatalra – például 2028-ban –, amikor Karácsony Gergelyékre mint a főváros vezetőire már csak rossz emlékként fogunk visszagondolni? Sőt, lassan már készülni fogunk a következő, 2029-es önkormányzati választásokra. Vagy netán még akkor sem lesz ítélet, és ezért Karácsony, Tüttő, Kiss Ambrus és társaik ismét megpályázzák a főpolgármesteri széket és közvetve az azzal járó zsíros állásokat?

Talán érthető, hogy mit akarok mindezzel mondani: azt, hogy a politikai életben óriási jelentősége van annak, hogy ha egy vezető politikus vagy párt törvénytelenségeket követ el, akkor kellő időben, még az ő regnálásuk alatt történjenek meg a politikai és jogi következmények. Már csak azért is, mert az nem lehet, hogy politikai vezetők, akik főbenjáró bűnöket követhettek el, simán kitöltsék a ciklusukat, tovább rombolva a rájuk bízott települést, szakmai területet vagy éppen az országot (lásd Gyurcsány Ferenc), majd vagy nyernek, vagy vesztenek a következő választáson, de az általuk elkövetett bűnökért vagy törvénysértésekért csak évek múlva vagy soha nem vonják őket felelősségre. Ez nonszensz, ez rombolja a demokratikus politikai kultúrát, de még inkább az emberek normális erkölcsi elvárásait.

Ez nem más, mint a választás rendje elleni bűntett gyanúja, ami parlamentáris demokráciában egy politikus részéről főbenjáró bűn, és nem maradhat következmények nélkül, nagyjából egy politikus pályájának végét jelenti. Jelentené! Mert a helyzet az, hogy Varju ügyeiben a mai napig nem született ítélet, ezért nyugodtan indulhatott 2022-ben is Újpesten, és ismét nyerhetett, és nyilatkozhat, hazudozhat továbbra is nap mint nap a médiumokban és a parlamentben.

Nem folytatom, talán már világos, mit akarok mondani.

Boris Johnson a pandémia alatt a korlátozásokat megszegve kormányzati bulikon vett részt több alkalommal. A következmény nem öt vagy tíz év múlva történt: rövid időn belül elmarasztalták, és ő nem tölthette ki a ciklusát. Vagyis: ha Karácsony Gergelyék a Városházán valóban korrupciós rendszert működtetnek, akkor az igazságszolgáltatás ne féljen ebből levonni a következtetéseket. A politikai bűnöknek és tisztességtelenségeknek, törvénytelenségeknek itt és most kell hogy következményük legyen. Egyébként az egész nevetségessé válik, s arra sarkallja a politikusokat, hogy azt csinálják, amit nem szégyellnek, hiszen nem kell félniük a jogi és politikai következményektől.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Czeglédy Csaba (Fotó: MTI/Rosta Tibor)