Most nem időznénk sokat azon rágódva, milyen tartalma van a balliberális oldalon a nemzet fogalmának, és vajon mit gondolnak ők bárminek az egységéről, amikor egymást is meg tudnák fojtani egy kanál vízben, és kizárólag Orbán-fóbiájuk tereli őket néhanapján egybe. De ki tudja, honnan vett pökhendi felsőbbrendűségük, amellyel cáfolhatatlannak hitt verdiktjüket kimondták Novák Katalinra, egy fél év alatt semmivé illant. 

Míg augusztusban a köztársasági elnök személyét ismerő magyarok körében 52 százalék, addig novemberben már 63 százalék vélekedett úgy, hogy összességében az elvárásoknak megfelelően tölti be az államfői tisztséget. Az elégedetlenek aránya ugyanezen időszakban az ötödével csökkent, harminc százalékról 24 százalékra. Ez a matek pedig nem jön ki, csak abban az esetben, ha olyanok is így vélekednek egyre nagyobb számban, akik nem vádolhatók vérmes kormánypártisággal.

Hamis volt tehát az a megközelítés, hogy aki fideszes, az pártkatona marad világ életében, de aki az SZDSZ-ben töltött be tisztségeket, az utána olyan függetlenné válik, hogy önmagától is elhatárolódik. És egyre többekben megérik az a felismerés is, hogy nem lehet egyszerre populizmust kiáltani valakire, mert figyelembe veszi a választópolgárok véleményét politikájának kialakítása közben, és ugyanazzal a lendülettel azzal vádolni, hogy csak a csókosoknak, a haveroknak kedvező döntéseket hoz. Ez csak úgy működik, ha szép lassan az egész nemzet a kedvezményezettjévé válik ennek a politikának. S bár a köztársasági elnök közvetlenül nem vesz részt e politika alakításában, de rengeteget tud segíteni abban, hogy mindez arról szóljon, ami az embereket igazán foglalkoztatja. Nem meglepő, hogy az államfő személyét ismerő magyarok többségének véleményében tükröződik Novák Katalin közvetlensége: 53 százalékuk gondolja úgy, hogy érti a hétköznapi emberek problémáit.

Ezért is volt rendkívül fontos, korszakos és sorsszerű, hogy egy édesanya került ebbe a pozícióba egy olyan országban, ahol a múlt demográfiai folyamatai egy tragédiát vetítenek előre. Egy olyan édesanya, aki államtitkárként, miniszterként már megmutatta, hogy vannak eszközök, amelyeket ha bátran használunk, nem elkerülhetetlen az említett tragédia. És ezért szánalmas az a reakció, amit az egyébként állandóan a női egyenjogúsággal és a macsó patriarchális társadalom elleni uszítással házaló libernyákoktól tapasztalhattunk, amikor megtudták, hogy nem ők, hanem a Fidesz adja az első női elnököt hazánknak.

Miért rossz hír a nőknek, hogy Novák Katalin lesz a köztársasági elnök? – ezzel a címmel kezdett el rögtön pufogni az egyik harsonájuk. Novák Katalin nem azért lesz köztársasági elnök, mert megérdemli, hanem Orbán Viktor kegyelméből, szólt a megfellebbezhetetlen ítélet, mert a 2010 óta frusztrált balliberális értelmiség szerint mindannak az ellenkezőjét képviseli, amiért a nők egyenjogúságát követelők valójában küzdenek. 

Egy ugyanolyan mutogatnivaló senki, mint a Fidesz rendszerében Orbán Viktoron kívül kilencven százalékban mindenki más. És ebben a stílusban ömlött, áradt a mocsok a Magyar Narancs szerzőjének szájából. Hiszen akit a jobboldal jelöl, az csak mutogatott kvótanő lehet, bezzeg akit ők, az olyan önálló, hogy magát mutogatja. Ehhez képest sokatmondó az elnök asszony hitvallása, ami a beiktatási beszédében hangzott el: „Köztársasági elnökként abban fogom erősíteni a magyarokat, ami személyes meggyőződésemből fakad. A kereszténységen nyugvó értékrendben, az élet továbbadásának, a gyermekek szeretetben való nevelésének bátorításában, a megfogant emberi élet és a család védelmében, egymás tiszteletében, a gyengék gyámolításában.” Pont így beszél egy önállótlan, meggyőződés nélküli, szél felkapta senki… Ja, hogy amit mond, nem tetszik a libernyákoknak, az legyen az ő gondjuk! A magyar választópolgárok több mint kétharmada ugyanis úgy vélekedik, hogy Novák Katalin kiáll amellett, amiben hisz, autonóm személyiség, és mindössze 12 százalék vélekedik ezzel ellentétesen.

Érdemes egy pillantást vetni a nők hozzáállására, hogyan fogadták a balliberálisok Novák Katalin jelölését. Érdemtelenül, de a túloldali gondolkodás abszurditásának jellemzésére idézzük ide egy Juhász Vanessza nevű hölgyemény sorait a nem túl távoli múltból: „Pusztán attól nem lesz jobb sem nekem, sem pedig más nőnek, hogy Orbán Viktor stratégiailag azt a döntést hozta, hogy Novák Katalint jelöli köztársasági elnöknek. Novák Katalint, aki szerint a nőknek és a férfiaknak nem kell azonos bérekért és pozíciókért versengeni. Nőként akkor lehetnék büszke a következő köztársasági elnökre, ha valóban a megkülönböztetett társadalmi csoportok problémáival foglalkozna, és identitáspolitikai érvek helyett valóban fellépne a nők elleni erőszakkal szemben.”

Ők azt képzelik, a hagyományos család élete úgy zajlik, hogy az egzaltált apa szakmányban veri a fakanál mellé kényszerített asszonyt, késsel kergeti unalmában a gyerekeket, a munkahelyén szándékosan kitol a női munkavállalókkal, és direkt nem ad nekik egyenlő munkáért egyenlő bért. Ezért érthetetlen számukra, amikor Novák Katalin arról beszél, nincs értelme harcolni a férfiakkal egyenlő bérekért, hiszen a női lét annyival gazdagabb, annyival több módon kiteljesíthető, hogy inkább erre érdemes koncentrálni, és a férfiakkal is erre érdemes szövetséget kötni.

Biztos vagyok abban, hogy eltelik még néhány év, és Novák Katalin köztársasági elnöknőként erről is meggyőzi a magyar társadalom többségét. Akkor pedig újra érdemes elgondolkodni majd azon, mi is az a nemzeti egység.

Borítókép: Novák Katalin köztársasági elnök (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)