időjárás 6°C Ambrus 2022. december 7.
logo
CSAK AZ IGAZAT – Néhány megjegyzés a balliberális Media1 portál főszerkesztőjének személyeskedő álhíréhez

Meddig tart a szólás szabadsága?

Apáti Bence
2022.11.18. 05:40
Meddig tart a szólás szabadsága?

Létezik egy roppant képességes és szorgalmas úr, bizonyos Szalay Dániel, akiről annyit érdemes tudni, hogy a Media1 nevű portál amolyan főszerkesztőjeként tevékenykedik, munkája pedig nagyjából kimerül abban, hogy a médiában történő eseményekről, változásokról ír.

Nem szeretnék igazságtalan lenni, volt már olyan, hogy Szalay mondjuk baloldali közszereplőkbe törölte bele a lábát, de egyrészt ilyesmi szökőévente egyszer történik, másrészt láthatóan alapvetően akkor érzi igazán elemében és jól magát, amikor jobboldali, kormánypárti emberekről írhat, tört magyarsággal, tendenciózusan és olyan elfogultan, hogy a műveit olvasva a 444.hu szerkesztőségének minden tagja minden bizonnyal könnyekig meg szokott hatódni.

Az „újságját” a keresztpromóciók garmadája ellenére is bántóan kevesen olvassák, többek között emiatt sem szoktam úgymond „visszalőni”, ha történetesen a nevemet a szájára veszi: mi a fészkes fenéért foglalkozzak egy ilyen figurával, csak pazarlom az időmet, az energiámat, és újabb érdemtelen kattintásokat hozok neki, meg az érzést, hogy számít, hogy valaki, pedig ilyesmiről szó sincs.

Szalay úr egyébként sokáig a 24.hu munkatársa volt, ebből válik teljesen egyértelművé, hogy a baloldali, kormánygyűlölő kompániához tartozik, amit ugyan megpróbál a roppant rövidke függetlenobjektív kabátkájával rejtegetni, de az öltözet igencsak átlátszó, így aztán időről időre kilóg alóla az a bizonyos balos, liberális lóláb.

Mondom, nem szokásom vele foglalkozni, mert mélyen szint alatt van, ezért nem is szoktam reagálni arra, amikor hatodszorra is megírja, hogy épp valami, a nyilvánosságot érdeklő hír lát napvilágot velem kapcsolatban, hogy úgy megaláztam egy nőt, illetve annyira megsértettem a hölgyet a méltóságában, hogy bocsánatot kellett kérnem tőle, és a Magyar Nemzetnek sérelemdíjat kellett fizetnie a publicisztikám miatt.

Most a napokban is a fenti, számos alkalommal használt mondataival vezetett fel egy rólam szóló álhírt – állítása szerint felmondtam valahol, holott ilyesmi nem történt, külsős munkatársként a felmondás teljesen értelmezhetetlen –, úgyhogy úgy gondoltam, kivételesen helyreteszem Szalay hazugságait, hadd érezze, hogy számít, hogy valaki.

Természetesen nem aláztam meg, meg sem sértettem az emberi méltóságában egyetlen nőt sem. Egyébiránt bocsánatot sem kértem az úrtól soha – igen, egy férfiról beszélünk –, de évekkel ezelőtt az Egyenlő Bánásmód Hatóság valóban ötvenezer forint pénzbüntetés megfizetésére ítélte a lapot, ahova most is a cikkemet írom.

Az úr, aki miatt a hatóság elkaszált, egy transznemű nő volt, nevezzük mondjuk Ágnesnek, akiről annak idején sokat írtak egy bírósági ítélet kapcsán.

Én annak idején mindössze az ítélet abszurditásán ironizáltam, illetve következetesen Ágnes úrnak szólítottam a magát nőnek képzelő férfit. Tehát rögzítsük: azzal, hogy Szalay Dániel a lapjában sportot űz abból, hogy engem egy nőket megalázó szemétládaként igyekszik bemutatni: hazudik, hiszen az illető még politikailag korrektül is biológiailag férfi, azaz semmiképpen sem nő, hanem legjobb esetben is egy transznemű nő.

De bizonyos körökben kétségtelenül hatásos lehet ez a mondat: Apáti annyira megalázott egy nőt, hogy még a lapját is megbüntették. Az avatatlan olvasó lelki szemei előtt azonnal megjelenik a pörköltszaftos pólóban sört vedelő, kőbunkó, böfögő Apáti, aki két ízes káromkodás között nőket aláz, bánt és sért meg a méltóságukban.

Az pedig, hogy a magyar jogszabályok ilyen igazságtalan abszurditásokat tesznek lehetővé, hogy nem lehet egy magát nőnek képzelő férfiról leírni, hogy az illető egy magát nőnek képzelő férfi – egy másik vita tárgya.

Talán egy hónapja lehetett, hogy egy baloldali, leszbikus angol professzor, bizonyos Kathleen Stock a Partizán stúdiójában hasonló dolgokat feszegetett, nagyjából azt mondta, hogy ő büszke feministaként nem tudja elfogadni, hogy egy biológiai férfi néhány műtéttől nővé változhat. Azt is hozzátette, hogy ettől függetlenül nincs baja a transznemű nőkkel, azonban az illetők nem nők, hanem transzneműek.

Erről írt a legutóbb a Mandineren Szilvay Gergely is, aki a Pesti TV-t sújtó egyik friss ítélet kapcsán a következő gondolatokat vetette papírra: „A transznemű nők ugyanis a tudomány szerint is valójában férfiak, biológiai férfiak (lásd például a leszbikus feminista filozófiaprofesszor Kathleen Stock Material Girls című, magyarul nemsokára megjelenő kötetét). A valódi nemváltás lehetetlen, az pedig, hogy »elismerjék« a ­biológiai nemüktől különböző nemi identitásukat, nem jog vagy nem szabadna, hogy az legyen. Persze azt elfogadni mint tényállást, hogy a transznők nőnek tartják magukat, nem nehéz – de hogy kötelező legyen ezzel egyetérteni a Médiatanács szerint, az bizony súlyos megsértése a szólás és a lelkiismeret szabadságának.”

Szalay szerint viszont én megaláztam egy nőt. Briliáns.

És friss hír a következő is: Brian Nguyen – aki magát transzneműnek vallja – az első biológiai férfi, aki megnyert egy Miss America versenyt: ő vihette haza a Miss Greater Derry 2023 címet New Hampshire államban.

A férfi, aki egy testhez feszülő vörös ruhával rejtegeti dundi bájait, még csak nem is csinos, kimondottan csúnyácska, és mondjuk úgy, meglehetősen teltkarcsú, tehát véletlenül sem azokra a transzokra hasonlít, akik Thaiföldön keresik prostituáltként a kenyerüket, és akiket valóban nehéz megkülönböztetni egy valódi, született nőtől.

Brian csöppet sem ilyen, inkább úgy néz ki, mint egy karikatúra, olyan benyomást kelt, mintha a kilencvenes évek ócska szórakoztató műsoraiból jött volna elő, ahol azzal próbáltak nevetést és tapsot kicsikarni a nézőkből, hogy dagadt férfiak nőknek öltöztek.

De az úr mégis megnyerte a női szépségversenyt, ami egy vicc vagy inkább rémisztő. A hatóság és Szalay gyakorlata szerint viszont a fenti mondatokat leírni nem más, mint bántalmazás, nők megalázása.

Egészen hihetetlen. Vagy vicces. Néha magam sem tudom eldönteni.

Borítókép: Szalay Dániel (Fotó: Facebook)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.