A hét végén A hazugsággyár blokádja címen egy szűk kör részvételével, gyér érdeklődés mellett lezajlott tüntetést szerveztek az MTVA óbudai épülete előtt, amely a szokásos ügymenetnek megfelelően ismét csúfosan megbukott.
Alig pár százan jelentek csak meg, ami – mármint a megbukás – néhány ellenzéki megmondóból kihozta a Lenin-fiút. Erről fogunk a későbbiekben beszélni.
A megjelentek nagy részét az a maroknyi, Budapesten dacosan mérgelődő, tizenkét éve dúló-fúló ellenzéki tette ki, akik minden hasonló megmozduláson részt szoktak venni, és bár úgymond mindig az aktuális ügy szokta őket felháborítani, de alapvetően az bántja őket, hogy Orbán Viktor létezik.
Elmondhatatlanul zavarja és idegesíti őket ez a fránya demokrácia, az, hogy néhány millió magyar ember négyévente szabadon elmondja a véleményét az országot irányító pártokról és politikusokról, és 2010 óta mindig a Fideszt, illetve Orbán Viktort bízza meg Magyarország kormányzásával.
Ez a kormány- és Orbán-gyűlölő körökben egy igen szerencsétlennek tartott gyakorlat, a magyarok ugyanis szerintük roppant buták, műveletlenek, tájékozatlanok, ami részben abból következik, hogy bár lehetőségük lenne rá, mégsem olvasnak elég gyakran Telexet, HVG-t, 444-et és 24.hu-t, így aztán az igazán fontos dolgokról sem értesülhetnek, nem ismerik az igazságot, a valóságot, nem tudják, hogy egy hamisítatlan, véres és elnyomó diktatúrában élnek.
A legfontosabb feladat tehát az lenne – így első körben –, hogy a progresszív, független-objektív sajtót nem olvasókat törvényileg kellene a haladó sajtó olvasására kötelezni, valamint fel kellene világosítani őket arról, hogy egy diktatúrában tengetik nyomorúságos életüket. (Zárójelben szeretném csak egy rövid időre megkomolyodva megjegyezni, hogy a jobboldal szavazói igenis naponta olvassák a fentebb felsorolt ellenzéki propagandatermékeket, csak épp nem hisznek nekik. A kutatások épp azt mutatják, hogy a baloldal szimpatizánsai nem hajlandók jobboldali sajtótermékeket forgatni.)
