Ezért az FPÖ indítványozta a szövetségi alsóházban, hogy legközelebb az alkotmány védelméről szóló jelentés szövegében szerepeljenek a „klímaterrorizmus” és ennek kapcsán a „szélsőségesség” kifejezések is.
Ami a vonatkozó szabályozást illeti, Ausztriá­ban szövetségi törvény rendelkezik a műemlékek védelméről történelmi, művészeti vagy egyéb kulturális jelentőségük miatt. Ez egy utoljára 2013-ban módosított törvény. Az ingatlantárgycsoportok (együttesek) és az ingó tárgyak gyűjteményei összefüggő kapcsolatuk miatt – ideértve elhelyezkedésüket is – egy egészet alkothatnak, ezért a törvény szerint egységként való megőrzésük ezen kapcsolat miatt lehet közérdek. A megőrzés közérdeket szolgál, ha a műemlék szupraregionális vagy regionális (azaz helyi) szempontból olyan kulturális javakat képvisel, amelyek elvesztése az osztrák kulturális javak leltárát összességében rontaná.

Maga a kulturális örökség mint fogalmi halmaz számos alkotást, így építészeti, régészeti és művészeti emlékek összességét foglalja magába. Idetartoznak a műemlék jellegű épületek, akár településrészek és települések is, továbbá az ásatási leletek, valamint – de nem utolsósorban – az anyagi és szellemi műalkotások köre, így a festmények, a műtárgyak, zene, irodalom és a kulturális, néprajzi hagyományok megőrzése, védelme is.
Az Egyesült Államokban törvényileg szankcionálják a politikai célzatú vandalizmust. Az 1990. évi Visual Artists Rights Act (VARA) szövetségi szinten biztosít bizonyos fokú jogokat a művészek számára. Igazi jelentőségét talán az adja, hogy a VARA az első olyan szövetségi szerzői jogi törvénynek tekinthető, amely védelmet teremtett a műveket és műalkotásokat létrehozó személyeknek a morális jogok területén. A törvény elfogadásával a kongresszus 1990-ben bizonyos keretek között, peres úton érvényesíthető erkölcsi jogot ismert el a szűken meghatározott vizuális művészeti alkotások szerzőinek tulajdonosi voltához és integritásához.

A VARA hatálya alá tartozó egyes műalkotásokat ugyanis tilos megsemmisíteni, megcsonkítani, torzítani vagy megváltoztatni oly módon, hogy azzal aláássák a művész hírnevét. Még olyan személy sem tehet így, aki ilyen művet vásárol a saját gyűjteményébe, ugyanis a törvény alapján ettől még nincs joga a műalkotás megsemmisítésére vagy megváltoztatására a művész beleegyezése nélkül. A VARA biztosítja a jogot a művész számára, hogy pert indíthasson abban az esetben, ha a munkája megsemmisült, vagy azt megváltoztatták. A művésznek azonban bizonyítania kell, hogy az adott mű megsemmisítése valóban sértette a hírnevét, vagyis az őróla és munkájáról elterjedt véleményt képes befolyásolni rossz értelemben. Kivételt képez azonban a VARA-védelem alól az a megkötés, hogy miután ezt a szövetségi törvényt 1990. december 1-jén léptették életbe, visszamenőleg nem vonatkozik olyan művekre, amelyeket ezt megelőzően készítettek.
A VARA szerinti védelem csak a művész élete során érvényes, az örökösök nem élhetnek a jogszabályban biztosított jogokkal. Ennek az az oka, hogy a törvénnyel csak a művész hírnevét védik. Ez a szabályozás ellentétben áll a szerzői jogi törvényben biztosított jogokkal, amelyek az Egyesült Államokban a szerzői jog (a szellemi alkotások ösztönzésében jelentős hatással bíró döntési, cselekvési szabadságot adó alanyi jog) tulajdonosának halála után hetven évig érvényesek.

A műalkotások jogi védelme tekintetében Florida állam törvénye szigorúan szabályozza ezt a kérdést. A tagállam kodifikált törvénygyűjteményében a 806.13. számú szakasz alapján lehet lépéseket tenni ­például a köztéri falakat gyakran ízléstelenül elcsúfító, odafestett graffitik kapcsán, ugyanis a délkeleti tagállamban bűncselekménynek minősülhet, ha mások vagyonára festéket permeteznek a beleegyezésük nélkül. Floridában minden nyilvános vandalizmus bűncselekménynek (garázdaságnak) számít. Mások tulajdonának lefestékezése a vandalizmus egy formájának tekinthető, még akkor is, ha a festékszóró dobozt forgató személy úgy gondolja, hogy ez művészet vagy akár egy fontos politikai üzenet mások számára. Ez ugyanis nem a véleményszabadság kiteljesedése, hanem szándékos károkozás mások anyagi, illetve szellemi értékében. Ha elítélik, Floridában garázdaság vádjával másod- vagy elsőfokú vétség, vagy akár harmadfokú bűntett megvalósítása miatti büntetést kaphat az illető, attól függően, hogy mekkora kárt okozott a rongált tulajdonban.

Például kiszámítják az újrafestés költségét, ezzel az összeggel kalkulálják a tényleges költséget és a kiszabható büntetést. Ha az okozott kár nem éri el a kétszáz dollárt, akkor a bűncselekmény másodfokú vétségnek minősül, ami akár hatvannapos börtönt is jelenthet. Ha a kár értéke kétszáz és ezer dollár között volt, akkor a deliktum harmadfokon vétség lehet, egy évig terjedő börtönbüntetéssel. A több mint ezer dollár kár értékben megrongált vagyontárgy esetén harmadfokon már nem vétségnek, hanem bűntettnek minősül, és ez akár öt év szabadságvesztést is maga után vonhat.

A második világháború után ugyanis az ENSZ és szakosított szervezete, az UNESCO, valamint más nemzetközi szervezetek környezetvédői eredetileg azért is támogatták a kulturális örökség, illetve általában a műalkotások fokozott védelmét, mert a létrehozott szépben, azaz a műalkotásokban mint művészi kifejezőeszközök útján üzeneteket közvetítő alkotásokban meglátták a saját képviselt ügyük lehetőségeit is. A művek a környezetvédelemmel is összefüggésben jó esélyt kínáltak a társadalmi tudástőke növelésére és ezáltal a jobb környezettudatosság kialakítására, ebből következően pedig a művészet, a műalkotások (az egyes államokban törvénnyel is garantált) védelme a hatékony környezeti fenntarthatóság biztosításában fontos, meghatározó szerephez juthat. A környezetvédelem főárama régen abban hitt, hogy a kultúra, a kulturális örökség segíthet a befogadó jellegű és fenntartható fejlődés elérésében, ezáltal a bolygó környezeti épségének következő nemzedéke számára is kívánatos megóvásában.

Továbbá, sokak szemében a környezetvédelem politikai ügyét akár ellenszenvessé is teheti, és a kezdeti célokkal tökéletesen ellentétes társadalmi hatásokat is indukálhat. A cancel culture kritikusai általában is azzal érvelnek, hogy ez a fajta közösségi életfelfogás és megközelítési mód hidegrázó hatással van a közbeszédre, nem produktív, nem várható tőle valódi társadalmi változás, inkább intoleranciát vált ki a többségi társadalomból. Ez pedig, a klímaakcionizmus mérgező hatásaival együtt felmérhetetlen szellemi – és hosszabb távon fizikai, anyagi jellegű – károkat is okozhat az emberiségnek.
A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Az Utolsó generáció (Last Generation) nevű környezetvédő csoport három tagja a falhoz ragasztotta kezét, miután borsólevessel öntötték le Vincent van Gogh holland művész A Vető című festményét a római Palazzo Bonaparte épületében (Fotó: MTI/EPA-ANSA/ANSA)