Az ideiglenes védelem immár húszéves irányelvének gyakorlatba ültetésével az EU-tagállamok rugalmas kereteket teremtettek, hogy az ukrajnai menekültek érdekében felépíthessék igazgatási és segélyezési kapacitásaikat. Emellett arra is lehetőséget kaptak, hogy pragmatikusan értelmezhessenek olyan komplex kérdéseket, mint a menedékkérők EU-szintű elosztása. Az aktuális menekültválság rendkívüli kiterjedtségének szükségszerűen az ideiglenes védelem intézménye felel meg, mert lehetővé teszi a menekülő emberek gyors és bürokráciamentes védelmét.

A menekültek integrációjának támogatása érdekében, továbbá hogy a változó háborús helyzetnek minél jobban megfelelő rugalmasság megőrizhető legyen, ameddig lehetséges, meg kellene őrizni az egyéni országválasztás és a szabad mobilitás alapgondolatát. Még akkor és úgy is, ha ez fordulópontot jelent az európai menekült- és migrációs politikában. Így jobban hasznosulhatnak a menekülő emberekben rejlő képességek éppúgy, mint a sebezhetőbbek megfelelő védelme. Ugyanakkor ilyen módon a befogadó országok terhei és szállítási költségei is alacsonyabban tarthatók, mint a hagyományos elosztási rendszerben. A járulékos pénzügyi kompenzációk viszont a befogadó országok és különösen a befogadó helyi közösségek számára elengedhetetlenül fontosak. Az utóbbiak így lehetőséget kapnának a hozzájuk érkezettek integrálására is.

Sok menekült azt reméli, hogy hamarosan hazatérhet. Például azért, mert a katonaköteles férfiak Ukrajnában maradtak, és a családok szétváltak. Az esetleges fegyvernyugvást köve­tően a menekültek jelentős része feltehetően mégis maradni akar vagy maradniuk kell, mert nincs hová hazamenniük (elpusztult a házuk, lakásuk). Ezért különös jelentősége van, miként más menekülthelyzetekben is, hogy az emberek társadalmi részvétele és kereseti lehetőségei biztosítva legyenek. Több tagállamban komoly érdekek szólnának amellett, hogy a nemzeti munkaerőpiac hézagait ukrán állampolgárokkal töltsék ki.

A német munkaerőpiac- és foglalkozáskutatási intézet becslései szerint viszont az ukrán menekültek munkaerőpiaci lehetőségei nem biztatók (gyerekek, asszonyok és idősek). Magyarországon is számolni kell azzal, hogy a menekültek nagy része további támogatás nélkül nem képes önállóan talpra állni. Ez különösen a kisgyermekes anyákra igaz, de várhatóan azokra a menedékkérőkre is, akik majd még érkezni fognak. Az illegális foglalkoztatásokat megelőzendő, amennyire lehetséges, csökkenteni kellene a jogszerű foglalkoztatás még fennálló akadályait.

A menekülteknek olyan elszállásolást kell biztosítani, amely közvetlenül előkészíti, illetve biztosítja a leendő munkahelyet és foglalkoztatást mindazoknak, akik ezt kívánják. Különösen fontos lenne a tehetségek felkarolása. A támogatások akkor is kifizetődnének, ha az érintettek végül mégis visszatérnek Ukrajnába. A külföldön szerzett képességek és jártasságok jól hasznosulhatnának az ország újjáépítésénél, de jót tennének az ukrán gazdaságnak is. Az ideiglenes menekültbefogadás háromfázisú eljárásának – 1. regisztrálás és gyorssegélyezés, 2. korai munka- és oktatási kínálatok, 3. az ideiglenes védelmi státus rugalmas kivezetése – fontos velejárója, illetve mellékhatása is van. Az ideiglenes befogadással párhuzamosan fennálló ­uniós menekültügyi rendszernek hatékonyan, más menedékkérők számára nyitottan továbbra is működnie kell.

A világ sok más területén szinte folyamatosan diszkriminációk, üldözések, és genocídium jellegű traumák állnak fenn, amelyek az ukrajnai háború hatására tovább eszkalálódhatnak. Nem utolsósorban olyan emberekkel is számolhatunk, akik a háborúba bonyolódó Oroszországból menekülnek el.

A szerző ny. egyetemi docens

Borítókép: ukrán menekültek (Fotó: Havran Zoltán)