Európa a második világháború óta a legnagyobb tömegmozgás megélője és elszenvedője. Az Európai Unió rákényszerült a két évtizeddel korábban született ideiglenes védelem irányelv aktiválására. Ennek értelmében az Ukrajnából menekültek megválaszthatják befogadó országukat, dolgozhatnak és különféle szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Még akkor is, amikor a menekültek nagy száma már kezd gondokat okozni a befogadóknak. A tagállamok egyelőre ragaszkodnak az önkéntes kezdeményezésekhez és azokhoz az előnyökhöz, amelyeket a menekültek kapcsolatai és civil társadalmi támogatásai jelentenek. Az ukránok esetében az uniós szintű elosztási kvóta az önkéntes mobilitáshoz képest rosszabb megoldás lenne. Mert ez a mód úgy teszi kezelhetővé a menekülthullámot, hogy mintegy automatikusan megteremti a költségek megoszlását a tagállamok között. Mindemellett természetes módon létrejöhetnek a hosszabb távú tartózkodás feltételei is.
A lakosság humanitárius szükségletei Ukrajnában folyamatosan növekszenek. A harcok következtében pusztul az infrastruktúra (víz, áram, fűtés), az élelmiszer- és gyógyszerkészletek kimerülnek. A belső menekültek és azok helyzete, akik nem tudnak vagy nem akarnak menekülni, egyre bizonytalanabb. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint már a katonai offenzívát megelőzően 1,46 millió belső menekültet regisztráltak Ukrajnában, ebből 854 ezret a Donbászban.
A szervezet becslése szerint az országon belüli menekültek száma időközben 6,5 millióra nőtt, de a következő hetekben, hónapokban további növekedés várható. Ukrajnából 2022 októberéig több mint hatmillió ember menekült külföldre, ebből mintegy 4,2 millióan az Európai Unió tagállamaiba. Az Európai Bizottság becslése szerint az ukrán menedékkérők mintegy fele, legalábbis kezdetben, a már létező társadalmi, családi kapcsolatait használja ki lakóhelye megválasztásakor. Sokuknak van olyan családtagja, barátja vagy ismerőse, aki az egyik tagállamban él. Ezt a potenciált érdemes hasznosítani a befogadásnál és az esetleges hosszú távú társadalmi beilleszkedésnél. Nálunk különösen érvényes ez a kárpátaljai magyarok esetére.
Az ideiglenes védelem immár húszéves irányelvének gyakorlatba ültetésével az EU-tagállamok rugalmas kereteket teremtettek, hogy az ukrajnai menekültek érdekében felépíthessék igazgatási és segélyezési kapacitásaikat. Emellett arra is lehetőséget kaptak, hogy pragmatikusan értelmezhessenek olyan komplex kérdéseket, mint a menedékkérők EU-szintű elosztása. Az aktuális menekültválság rendkívüli kiterjedtségének szükségszerűen az ideiglenes védelem intézménye felel meg, mert lehetővé teszi a menekülő emberek gyors és bürokráciamentes védelmét.
A menekültek integrációjának támogatása érdekében, továbbá hogy a változó háborús helyzetnek minél jobban megfelelő rugalmasság megőrizhető legyen, ameddig lehetséges, meg kellene őrizni az egyéni országválasztás és a szabad mobilitás alapgondolatát. Még akkor és úgy is, ha ez fordulópontot jelent az európai menekült- és migrációs politikában. Így jobban hasznosulhatnak a menekülő emberekben rejlő képességek éppúgy, mint a sebezhetőbbek megfelelő védelme. Ugyanakkor ilyen módon a befogadó országok terhei és szállítási költségei is alacsonyabban tarthatók, mint a hagyományos elosztási rendszerben. A járulékos pénzügyi kompenzációk viszont a befogadó országok és különösen a befogadó helyi közösségek számára elengedhetetlenül fontosak. Az utóbbiak így lehetőséget kapnának a hozzájuk érkezettek integrálására is.
Sok menekült azt reméli, hogy hamarosan hazatérhet. Például azért, mert a katonaköteles férfiak Ukrajnában maradtak, és a családok szétváltak. Az esetleges fegyvernyugvást követően a menekültek jelentős része feltehetően mégis maradni akar vagy maradniuk kell, mert nincs hová hazamenniük (elpusztult a házuk, lakásuk). Ezért különös jelentősége van, miként más menekülthelyzetekben is, hogy az emberek társadalmi részvétele és kereseti lehetőségei biztosítva legyenek. Több tagállamban komoly érdekek szólnának amellett, hogy a nemzeti munkaerőpiac hézagait ukrán állampolgárokkal töltsék ki.
A német munkaerőpiac- és foglalkozáskutatási intézet becslései szerint viszont az ukrán menekültek munkaerőpiaci lehetőségei nem biztatók (gyerekek, asszonyok és idősek). Magyarországon is számolni kell azzal, hogy a menekültek nagy része további támogatás nélkül nem képes önállóan talpra állni. Ez különösen a kisgyermekes anyákra igaz, de várhatóan azokra a menedékkérőkre is, akik majd még érkezni fognak. Az illegális foglalkoztatásokat megelőzendő, amennyire lehetséges, csökkenteni kellene a jogszerű foglalkoztatás még fennálló akadályait.
