Maecenas atavis edite regibus, / O et praesidium et dulce decus meum! – azaz Maecenas, Te dicső, régi királyi sarj, /Ó, nagy támaszom és hőn szeretett díszem! – köszöntötte 2030 évvel ezelőtt nagylelkű támogatóját Horatius. Tizenhét éve, 2005-ben így köszöntöttük a magyarság Maecenasát, a 60 éves Duray Miklóst, Maecenas volt az, aki a felszabadított rabszolga tehetséges gyermekét, Horatiust írói szabadsághoz, alkotói függetlenséghez segítette. Duray Maecenas a maga tehetségével, lehetőségeivel ugyanezt tette magyarságunkkal – éljük meg azt az ország határain kívül vagy belül. Tette mindezt olykor kegyetlen támadások, árulások közepette.
Az egyik honi áruló (H. J.), mindannyiunk mély megdöbbenésére a 80-as évek elején az MTV A Hét műsorvezetőjeként gagyogta és ragyogta el vádjait. Lelkesen csatlakozott a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban éppen börtönbüntetését töltő Duray Miklós vádlóihoz. Ugyanő az ÉS 1983. szeptember 16-i számában másfél kolumnás cikkében így ír róla: „…egy félig polgári, félig dzsentri család 1945-ben született sarja […] Duray a szocialista rendszer elvi alapjait gyűlöli, kisebbségi panaszainak előadása csak az intonációhoz szükséges hangulati elem.” „Összeakadtam nemrég az egykori cikk eleven szerzőjével – említi Tamás Gáspár Miklós az ÉS 2005/6. számában –, aki megkérdezte tőlem: hát nem volt igazam? Nem. Nem volt. És nem csak azért – teszi hozzá TGM –, mert Duray nem válaszolhatott a támadásra…, hanem azért, mert egyszerűen igaza volt, ő állt a jó oldalon, nem a támadói, és ez utólag sincs másként. Akkor – szögezi le TGM – Duraynak és Csoórinak igaza volt, akkor én Duray és Csoóri szövetségese voltam, az ÉS pedig ellenség volt, vagy szerencsésebb esetben: áruló.”
Az akkori árulókról ennyit. A korabeli magyar sajtó 1982. november 10-én Brezsnyev halálával foglalkozott: „Elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet államfő, a SZU legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, pártvezető.” Agyonhallgatták, hogy Csehszlovákiában ugyanaznap tartóztatták le Duray Miklós magyar ellenzéki politikust. A volt Szovjetunió a szemünk előtt hasonlott meg önmagával s szakadt darabokra.
Duray Miklós hű maradt önmagához, „aki azért élt, harsogott – ahogy Ady írja Petőfiről –, hogy hamar végezzen el mindent s hogy ne legyen belőle megalkuvó”.
Borítókép: Duray Miklós szlovákiai magyar politikus (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
