Sigray máig érvényes követendő példát mutatott a konstruktív, hazafias ellenzékiségből. A legitimista politika egyik vezetője volt, így a történeti alkotmány, s annak részeként az örökletes királyság teljes körű visszaállításáért, IV. Károly (majd halála után fia, Ottó) jogaiért küzdött. Ezért 1921 tavaszán, majd őszén is tevékenyen támogatta Károly király két, kudarcba fulladt visszatérési, restaurációs kísérletét. Az októberi „királyjárás” alatti kulcsszerepe miatt a Bethlen-kormány leváltotta főkormánybiztosi tisztéből, majd letartóztatták, és hűtlenség vádjával bűnvádi eljárást indítottak ellene is, amit azonban Horthy kormányzó 1924-ben megszüntetett.
Az alkotmányos szabadság és jogfolytonosság megőrzése, a magyar függetlenség megvédése volt a legitimisták fő célja, s ezzel összhangban vallotta Sigray, hogy a trianoni határok revíziója és a legitim uralkodóház restaurációja egymástól elválaszthatatlan.
Ez volt számára a becsület politikája, ami kiegészült az egész keresztény kultúrát fenyegető bolsevizmus és nemzetiszocializmus határozott elutasításával és az ellenük folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelemmel. Politikai példaképe és harcostársa, a nála 33 évvel idősebb gróf Apponyi Albert halálát követően, 1934-ben Habsburg Ottó megbízásából átvette a magyarországi legitimista mozgalom vezetését, és egyre inkább az alkotmányvédő, németellenes és háborúellenes erők egyik arisztokrata vezéralakja lett. Ezért 1944. március 19-én az első politikusok között tartóztatták le és hurcolták el a német megszállók.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!