Néha nagyon fárasztó nőnek lenni. Mindig ápoltan és csinosan megjelenni, ízlésesen öltözködni, a bőrünk, hajunk, körmeink ápolására időt fordítani, hiszen nőként akkor érezzük magunkat a legjobban, ha „minden a helyén van”.

Csakhogy a nők jogaiért folyó harc egyik leágazásaként elkezdődött egy folyamat, amely – mint általában szinte minden feminista törekvés – végül szélsőségbe csapott át. Ennek lényege, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, szőröstül-bőröstül, ahogy Isten megteremtett minket. Mindezzel látszatra nem is lenne gond, hiszen ennek a felfogásnak az elterjedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nők és a társadalom elfogadja a szülés, az öregedés vagy a bőrhibák miatt változó testet, az állandó sminkviselés helyett pedig ma már a kevesebb több elve, vagyis a „no makeup” a mértékadó trend a szépségiparban is.

 Zsíros haj, a karon, lábon, hónaljon meghagyott szőr, a bő, több számmal nagyobb ruhák – csak néhány tartozéka a (sokszor nem csak a) fiatal generációk által preferált kinézetnek. Az összevisszaság korát éljük, ahol divat lett ízléstelennek lenni. És most nem arról beszélek, amikor valaki látszatra össze nem illő ruhadarabokból, mintákból és anyagokból ízléses stílust, vagyis divatot tud varázsolni.
Emlékszem, nyáron egy drogériában álltam sorba a kasszánál, amikor az előttem álló lány lábára tévedt a tekintetem. Rövidnadrágot viselt, így egészen a bokájáig semmi sem fedte lábszárát, amelyet másfél centis szőrszálak borítottak. Nyilvánvaló, hogy a nők sem szőrtelenül jönnek a világra, mégsem láttam senkit magam körül, akinek ne akadt volna meg a szeme a hölgy lábán, és enyhén szólva nem a csodálatot láttam ezekben a tekintetekben. Hiába, úgy tűnik, hogy a társadalmak nagyon nehezen nyelik le ezt a (szőrös) békát.

 Ha ez valakinek nem tetszik, rögtön megkapja, hogy maradi, nem elfogadó, és jaj annak, aki férfiként nyilvánítja ki nemtetszését a női póló alól kikandikáló hónaljszőrzet láttán. A testpozitivitás, vagyis a bodypositivity korában már ciki nőiesnek lenni és ciki nem követni a legújabb, sokszor hajmeresztő trendeket.

Ami talán a legelképesztőbb, hogy mindezt még tanítják is a fiataloknak. Ugyanis a Patent Egyesület, vagyis a Patriarchátust Ellenzők Társasága téli tábort szervez „lázadó lányoknak”, amelynek középpontjában az önelfogadás áll, és amelynek internetes plakátján tampon, véres betét, női nemi szerv, szőrös láb, intim kehely és női mellek szerepelnek. A Patent Egyesület egyébként nem először szervez tábort a tinilányoknak a NANE, azaz Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesülettel karöltve, nyaranta is megtartják lázadótáboraikat. A két, Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott szélsőséges feminista szervezet korábban a szószólója volt annak, hogy a magyar nyelvben a nyugati politikailag korrekt beszéd mintájára hagyjuk el az „anya” és „apa” szavak használatát, mert azok olyan szerepeket takarnak, amelyeket nem biztos, hogy szeretne elfogadni a férfi vagy a nő, illetve a Patent Egyesület volt az a szervezet, amely az abortusz esetében az „elvetetni egy gyermeket” kifejezés helyett a „megszakítani a terhességet” kifejezés használatát javasolta. 

Mindennek tükrében nehogy azt gondoljuk, hogy az úgynevezett lázadótáborokban csupán önmaguk elfogadását tanítják a lányoknak. Valószínűleg teljes agymosás történik ezeken az eseményeken, hiszen mikor máskor a legbefogadóbb az emberi agy, mint fiatalon, a lázadás és a változó test korában.
Hát csak óvatosan az önelfogadással, nehogy végül a politikát, a társadalmat vagy a férfiakat kelljen okolni saját nőies­ségünk elvesztéséért! Mert mást hibáztatni mindig könnyebb, mint saját erőfeszítéseket tenni, az igénytelenséget önelfogadással álcázni, a hasznos törekvésekből kártékony trendet formálni, majd végül a meg nem értettség dacával egyedül maradni.

Borítókép: A Patent Egyesület demonstrációja (Fotó: MTI /Koszticsák Szilárd)