Sokan fejezték ki a közösségimédia-felületeken kaján örömüket a német labdarúgó-válogatott katari (le)szereplése után: a teljesítmény szerénynek bizonyult, a túltolt polkorrekt domborítás a szivárványos propagandával pedig hangsúlyosnak. Persze a kettő logikailag nem kapcsolódik egymáshoz: az előbbi futballszakmai kérdés, a másik – ahogy a magyar éppen a németből tükörfordítja – korszellem. De utóbbi sokat elmond a mai Németország állapotáról, a baloldali-liberális ideológia képzeletbeli oltárán tett látványos áldozatbemutatásokról – ez a kép őket jobban bosszantja, mint amennyire szentségtörő –, amelyek persze Európának sem válnak hasznára.
A homoszexuálisok jogaiért való, Katarban is látványos kiállás például összefügg azzal: ahhoz képest, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak lételeme a hitleri múlt megtagadása, az 1990-es újraegyesítés előtti mindkét Németország megkésve, a kádári Magyarországhoz képest is évtizeddel lemaradva számolta fel a homoszexualitás büntethetőségét. Hazánkhoz képest ma népességarányosan is sokkal több ember, idősek százezrei élnek Németországban úgy, hogy életüket megnyomorította a hatósági üldözés, mert a saját nemükhöz vonzódtak. Ezt kompenzálja ma a német fősodor.
Olaf Scholz – Angela Merkel korábbi hamuszürke helyettese – ma fújhatja el az első gyertyát. Nem éppen az adventi áhítat vezérli: ő az a kancellár, aki esküje szövegéből elhagyta az „Isten engem úgy segéljen!” fordulatot. Kormányfőségének első évfordulóját ünnepelheti ma, noha ezt nem annyira pártja, a szociáldemokrata SPD 2021-es választási bravúrjának köszönheti, hanem annak, hogy Armin Laschet személyében a keresztény uniópártok, a CDU/CSU nem indítottak rátermett kancellárjelöltet. Ezt a tavalyi meccset nem a baloldal nyerte meg, hanem a jobbközép veszítette el.
Scholz nem karizmatikus vezető, fel sem tűnne, ha mellénk ülne le a metrón. Hamburgi főpolgármesteri éveire a korrupció árnyéka vetül, de ezt a szőnyeg alá söprik. Fő feladata a hárompárti (SPD, Zöldek, szabad demokrata FDP) koalíció egyben tartása. A háborús kihívásokkal terhelten gyakorlatilag egy permanens üzemmódba helyezett válságmenedzser. A friss felmérések szerint Scholzot a németek 20-24 százaléka tenné meg újra kancellárnak, ha lehetőségük lenne a közvetlen kormányfőválasztásra, mégpedig attól függően, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a CDU/CSU-pártszövetség vezetője, Friedrich Merz mellett a Zöldek mely vezetője, Robert Habeck alkancellár vagy Annalena Baerbock külügyminiszter lenne-e a kihívója. Mindenesetre Scholz áll az első helyen akkor is, ha a németek ötödének-negyedének a támogatását élvezi csak – ez sokat elárul az ország politikai berendezkedéséről. A német politika ugyanis – ellentétben például a magyarral vagy a brittel – széles körű konszenzusra törekszik, a német társas-társasági-társadalmi közeledésnek alapgesztusa a kézfogás, aminek megtagadása súlyos sértésnek számít.
