Miért foglalkozom ennyit az Egyesült Államokkal? – kérdezheti joggal a kedves olvasó. Hiszen Amerika messzire van, miért fontos, hogy mi történik egy harmadikos kislánnyal, hogy szabad-e neki megvallani kereszténységét, szabad-e neki megváltoztatni különböző hormonkezelésekkel, műtétekkel a nemét? Valójában nagyon is lényeges dolgok ezek. Igaz, Amerika messzire van, de fontos, meghatározó része az egész világnak, különösen a nyugati világnak, amelyiknek mi is részei vagyunk. Ami ott történik, előbb-utóbb ide is elér. Van, ami oly gyorsan, mintha sugárhajtású repülőn suhanna, van, ami kicsit lomhábban, mintha tengerjáró hajón érkezne, s akad, amelyik vízbe dobott palackpostaként hánykolódik az óceánon, de előbb-utóbb az is partot ér Európában. S ha nem figyelünk, ha nem vagyunk éberek, akkor „felébredtek” leszünk mi is.

Szóval közeledik hozzánk a sötétség. Elég egy rossz döntés egy választáson, s máris olyanok veszik kezükbe az országunk irányítását, akik nem megállítani akarják ezt a feldúlt sötétséget, hanem terjeszteni. A magyarországi baloldalról van szó természetesen, akik önálló gondolat, innováció, távlatos gondolkodás hiányában, amióta csak léteznek, mindig szolgaian majmolják a „felvilágosult” Nyugatot vagy, amikor más szelek fújtak, a Keletet. Így volt ez a Tanácsköztársaság idején vagy 1945 után, Rákosi és Kádár alatt egyaránt.

Bogár Laci bácsitól tudjuk, hogy amikor Jacques de Larosière, aki akkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója volt, miután sikeresen eladósították a szocialista Magyarországot, azt mondta a pártfőtitkárnak, hogy a játszmának vége, a parancsokat ezután nem Moszkvából, hanem Washingtonból kapják majd. Kádár válasza erre annyi volt: „Mi világéletünkben birodalmi s…ggnyalók voltunk. Észre sem vesszük, ha a birodalmi s…gget kicserélik előttünk. A feladatunk úgy is mindig ugyanaz. Az önök s…ggét is ugyanúgy fogjuk naponta háromszor tisztára nyalni, mint az előző birodalmakét, majd meglátják, hogy nálunk jobb kollaboránsokat keresve sem találnak!” Hogy igaz-e vagy sem, már sohasem tudjuk meg, de a magyarországi baloldal örök test- és nyelvtartását hűen kifejezi a történet.

A magyar parlamentben a baloldali frakciókból LMBTQ-képviselőcsoport alakult a minap, mondván, a magyar LMBTQ-társadalom az elmúlt években komoly jogfosztást szenvedett el az alaptörvény-módosítások és törvények következtében. Olyan messze van ettől, hogy azt követeljék, engedjük meg a gyerekeinknek, hogy akár a szülői beleegyezés nélkül vagy annak ellenére is hormonkezeléseket kapjanak vagy átoperáltassák magukat? Ha ők lennének kormányon, vajon hogyan döntenének ezekben a kérdésekben? Tudjuk jól, hogyan. Ahogyan a gazda parancsolja.

A kormányzástól szerencsére olyan messze vannak, mint Budapest Washingtontól, de az óvatosság azért nem árt. Nem árt, ha figyelünk arra, mi történik a világban, milyen szelek fújnak azokból a fenekekből, amelyeket aktuálisan nyal a hazai baloldal, akik számára azért van jó hírem is: Jézus nemcsak az amerikai Lydiát és a keresztény embereket szereti, hanem még őket is.

Borítókép: illusztráció (Forrás: AFP)