Az Egyesült Államokban élő, harmadik osztályos Lydia Booth még a Covid-járvány tombolása idején a „Jézus szeret engem” feliratú maszkban járt iskolába. A hitvallás senkit nem zavart a gyerekek közül, ám Mississippi iskolai tankerülete egy napon megtiltotta a kislánynak, hogy ezt a maszkot viselje, mert szerintük ez a mondat sértheti mások vallási érzékenységét. Elismerem, aki azt olvasta Lydia maszkján, hogy „Jézus szeret engem”, az bizton rendszerszintűen kirekesztettnek és elnyomottnak érezhette magát. Hiszen mi az, hogy Lydiát szereti Jézus? És engem? – háborodhatott fel bárki. Meg egyáltalán, miért pont Jézus? Miért nem Mohamed, Visnu vagy akár az ördög? És pláne mi az, hogy szeret? Miért nem gyűlöl?
Kínzó kérdések ezek, amelyek egészen biztosan megfordultak a harmadikos kislány osztálytársai fejében, így teljesen jogos volt a tankerület szigora. Még jó, hogy nem csapták ki a suliból ezt a kis elmaradott, bigott, klerikalista mérgezőt! Lydiáék azonban nem hagyták annyiban a dolgot, perre mentek a tankerülettel, s láss csodát, mivel az oktatási intézmény vesztésre állt, most megegyeztek a családdal: Lydia már nyugodtan hordhatja a maszkot, hirdetve Jézus szeretetét. Apró szépséghiba, hogy már eltörölték a kötelező maszkviselést, de azért ezt a győzelmet mégis elégedetten fogadta a kislány és családja. Ha hitünk van, jogunk van azt megosztani másokkal – értékelte Lydia az egyezséget.
Mindenesetre ez a kis történet azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban még működik a jogállam, s bár egyre többen úgy vélik, a „woke álomból” immár rémálom lett, de azért ott sem lehet minden baromságot lenyomni az emberek torkán. Ennek a jele, hogy szombaton Spencer Cox utahi kormányzó aláírta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja a nemváltoztató műtétet olyan kiskorúakon, akiknél nem diagnosztizáltak nemi diszfóriát. A kormányzó szerint fontos szüneteltetni ezeket a visszavonhatatlan, az egész életet megváltoztató kezeléseket az új betegek számára, amíg több és jobb kutatás nem segít meghatározni ezek hosszú távú következményeit. A törvény ellen természetesen hevesen tiltakoznak a különböző polgárjogi szervezetek, azt állítva, hogy az veszélyezteti a nemi diszfóriában szenvedő serdülők egészségét és jólétét. Mindenesetre tucatnyi állam arra készül, hogy hasonló szabályozást vezessen be a nemátalakító műtétekkel kapcsolatban.
Azért az beszédes, hogy a nagyon liberális polgárjogi harcosok szerint egy harmadikos nem döntheti el, milyen feliratot hord a ruházatán, de abban kompetens, akár a szülők megkerülésével, az állam kifejezett támogatásával, hogy fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá váljon.
Szerencsére Magyarországon egészen biztosan nem történnek ilyesfajta dolgok, mint a kis Lydiával. A mi iskoláinkban szárnyal a vallás- és szólásszabadság, eszébe sem jutna egyik igazgatónak sem, hogy levetessen hasonló feliratú maszkot. Még jó, mert a magyar bíróságokat ismerve körülbelül tizenkét év múlva születne ítélet, amikor is a mi kis harmadikosunk már régen az egyetemen vívná a harcait, már ha el nem ment volna a kedve tőle. Bár az is előfordulhatna, hogy némi apróért (ehhez talán nem is kellene félmillió) nemcsak felvételit, hanem szabad hitvallást is lehetne vásárolni némely intézményben.
