Valóban nagy az uniós mocsár

Már a csapból is az a korrupciós botrány folyik, amelynek egyre több vezető brüsszeli bürokrata az érintettje. Az ember beleképzeli magát egy baloldali EP-alelnök helyébe (nem könnyű), akinek komoly havi jövedelme van, és állítólag húszmillió eurója is lapul egy panamai bankszámlán. Azután elképzeli, hogy ezt a brüsszeli tisztségviselőt megkörnyékezi egy titokzatos lobbista, aki arra kéri, képviseljen bizonyos katari érdekeket, majd megkínálja néhány bőrönd pénzzel.

További Vélemény híreink

Brüsszeli korrupció: korlátoznák a lobbisták tevékenységét

Mit ad Isten, a képzelgésből valóság lett. A baloldali bürokrata elfogadja a pénzt, a brüsszeli fórumokon meggyőzően támogatja Katart, és amikor lebukik, ártatlannak vallja magát. Ez eddig rendben is lenne, mert balliberális körökben teljesen megszokott, hogy a klubtagok imádják a pénzt, fütyülnek a törvényekre és a népakaratra. Így van ezzel Guy Verhofstadt belga balliberális politikus, EP-képviselő is, akit mi, magyarok különösen jól ismerünk felejthetetlen magyarellenes kirohanásairól és megveszekedett Orbán-gyűlöletéről.

Ez a furcsa, cseppet sem szimpatikus figura az utóbbi időkben a tőle megszokott vehemenciával szónokolt az oroszellenes szankciók szigorítása mellett, miközben arra biztatta az uniós polgárokat, hogy tűrjék el az ezek nyomán kialakult kellemetlenségeket. Ezzel szemben saját genti műemlék házának kopottas külsejét sem volt képes eltűrni, ezért valóságos vagyont költött a felújítására.

Verhofstadt úr nem lehet szegény ember (belga miniszterelnök is volt), ezért a felújításra ki tudott volna pengetni körülbelül 820 ezer eurót. Mivel azonban ő is tagja az említett klubnak, az összeg felét a belga adófizetők pénzéből egészítette ki.
Időközben kiderült, hogy nemcsak katari, hanem marokkói korrupciós pénzek is utat találtak jó néhány brüsszeli balliberálishoz. Az is kiderült, hogy 2018-ban Verhofstadt úr megfordult Marokkóban, ahol „véletlenül” éppen Eva Kaili és a technológiai világ lobbistáinak társaságában vett részt egy konferencián.

Több mint öt évvel ezelőtt már felröppent a hír, hogy Verhofstadt egy offshore cégen keresztül évente hatvanezer eurót vágott zsebre egy szállítmányozó cég igazgatósági tagjaként, és „elfelejtett” adót fizetni. Ezt az ügyet akkor még kimagyarázta, de már nehezebb dolga volt a Transparency International nevű jogvédő szervezet kutatási eredményével.

Eszerint ugyanis a korábbi európai parlamenti ciklusban a tizenháromezer eurós havi fizetése mellé közel másfél millió euró – részint lobbipénzekből származó − jövedelmet könyvelhetett el. Ezzel kapcsolatban a Transparency International összeférhetetlenséget is emlegetett. (Az EP egyes balliberális politikusait – és pártcsaládjukat – egyébként Soros György is rendíthetetlenül támogatja.)
Azok után, hogy a nyugati sajtó a korrupciós ügyek kapcsán hírbe hozta Verhofstadt urat, izgatottan vártuk, mit lép ez a zseniális politikus, mert az nyilvánvaló volt, hogy valamit lépni fog. A legkézenfekvőbb megoldást választotta: a figyelemelterelést. Megtámadta és árulónak nevezte Orbán Viktort, amiért a magyar miniszterelnök egy interjúban többek között ezt merészelte mondani: „Ukrajna csak addig tud harcolni, amíg az Egyesült Államok támogatja pénzzel és fegyverrel, ha az amerikaiak békét akarnak, akkor béke lesz” (A történelem magyar oldalán állunk. Magyar Nemzet, 2022. december 24.). Erre mondja a pesti polgár, hogy ügyes húzás. Akinek sok vaj van a fején, az nem a vajról fog beszélni.

Verhofstadt a gátlástalan politikusok mintaképe. Korábban az unióban szívesen felcserélte volna Magyarországot Ukrajnával. Akkor kijelentette: „jobban járunk, ha Orbán elhagyja az Európai Uniót, helyette pedig csatlakozik Zelenszkij”.

Most feltehetően tetszik neki, hogy az ukrán elnök aláírta a nemzeti kisebbségekről szóló új törvényt, amely, semmibe véve a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság ajánlásait, tovább korlátozza a magyar (és más) kisebbségek jogait.
Egyre kevésbé csodálkozunk a nemzetközi balliberális tábor részrehajló, kettős mércét alkalmazó magatartásán. Igazunk tudatában írjuk, mondjuk a magunkét, de emiatt a Verhofstadt-féléknek nem fáj a fejük, hiszen a magyar sajtó hangját nem erősíti fel a fősodratú nyugati sajtó. Márpedig a széles körben, nagy hangerővel közreadott rágalmakkal és rosszindulatú véleményekkel szemben nehéz védekezni.
El kell viselnünk, hogy olyan vezető balliberális politikusok támadnak és bírálnak bennünket, akik degeszre tömött bankszámlákkal a hátuk mögött prédikálnak a szankciós nehézségek elviseléséről, akik hazánkat vádolják korrupcióval, s évek óta gátolják a nekünk járó, felzárkózásunkat segítő uniós pénzek kifizetését. Kezdjük érteni, hogy Ukrajna, a korrupció egyik melegágya miért tetszik nekik. Ha velünk az a baj, hogy a kelleténél tisztességesebbek és becsületesebbek vagyunk, akkor valóban nagy az uniós mocsár.
A szerző író, újságíró

Borítókép: Guy Verhofstadt belga balliberális politikus (Fotó: MTI/EPA/EFE/Fernando Villar)