Mintha ellentmondana ez John Maynard Keynes szavainak, hogy „mindnyájan egy halott közgazdász rabszolgái vagyunk”. Valójában azonban nincs itt ellentmondás, hiszen Amerikában a diákok valóban minden felsőoktatási képzésben (a college-ban) legalább negyven százalék arányban gazdasági kurzusokat hallgatnak, amelyek szinte kivétel nélkül a szabad piac tankönyvszerű reklámját tanítják. Az, hogy pénzügyi tudatosságuk nő, nem baj, sőt jó. De sajnos a főáram mindenütt a szabadpiac leegyszerűsített, valóságidegen tanait oktatja. A kormányzatoknál pedig a jobboldal a piac tévedhetetlenségében bízik, a baloldal meg a kormányzatéban. És mindkettő téves! Az amerikai kormány – így fogalmaz Deaton – egyáltalán nem a gazdasági megfontolások alapján működik. A maximum az, ha sikerül valami nagyon rossz irányú döntést megakadályozni az apparátus közgazdászainak, s ha a kongresszus pénzügyi bizottságának módja van némi realizmust vinni a politikába.
Annak azonban kétségkívül szerepe van, hogy milyen elvek válnak uralkodó eszmévé a társadalomban. Keynes azt emelte ki, hogy nem szabad a közgazdaságtant csak a szűkös erőforrások észszerű elosztására korlátozni, hanem meg kell teremteni a harmóniát a hatékonyság, a társadalmi igazságosság és az egyéni szabadság között. Az amerikai gyakorlat az utóbbi kettőt elfelejteni látszik. Több szociológiát és filozófiát kell beépíteni gazdaságpolitikai gyakorlatunkba, fogalmaz Deaton. Mondhatjuk: a közjó érdekében.
Nekünk, magyaroknak nem kell Keynesig elmennünk. Kitűnő magyar közgazdászunk, Heller Farkas már korábban így fogalmazott Közgazdaságtan című alapművében: „A gazdaságpolitika minden területének a szociálpolitikát kell szolgálnia.” Vagyis csak az a jó gazdaságpolitika, amely a társadalom valamennyi tagjának a testi és lelki javait szolgálja, a jelen és a jövő nemzedékek számára egyaránt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!