1990. november 21-én írta alá 34 ország, köztük az akkor még létező Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint Németország és Franciaország a hidegháborút lezárni hivatott Párizsi charta az új Európáért című biztonságpolitikai egyezményt. Ez nemzetközi biztonsági garanciaként és igazodási pontként legfőképpen az ENSZ-t, az akkor Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek nevezett intézményt és az Európa Tanácsot (ET) említi, az akkor még mai formájában nem létező Európai Unió egyetlen helyen szerepel a szövegben, a NATO pedig sehol. 

A megállapodás ugyanis nem a hidegháborús ellenfelek valamelyikének győzelmét volt hivatva deklarálni, hanem a szembenállás lezárását hirdette ki, és az új logika jegyében partnerséget, kölcsönös bizalomépítő gesztusokra épülő együttműködést szorgalmazott.
Nos, mindebből semmi sem lett – az Egyesült Államok, ma már látható, szemfényvesztésnek tekintette a megállapodást és papírrongynak az egyezményt. 

Vagyis az Egyesült Államok folytatta a hidegháborút, hasznos hülyék tömegeit előállítva és arra kapható gazembereket fizetett ügynökévé téve felvonulási terepnek használva Európát Oroszország ellen. Kiegyezés és gyümölcsöző kapcsolatépítés helyett a NATO felfejlődött Oroszország közvetlen határaira, miközben a világ legkülönbözőbb pontjain országokat rohant le, százezrek halálát és borítékolhatóan évtizedekig tartó zűrzavart előidézve. 

2001 szeptemberében a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni, máig homályos hátterű merényletek ürügyén az Egyesült Államok vezette NATO lerohanta Afganisztánt, hogy húsz évvel később, mintegy 110 ezer civil áldozat halálát követelő megszállás után, végül villámgyorsan kapituláljon az iszlamista tálibok előtt. 

2003-ban, utólag beismerten, soha nem létezett tömegpusztító fegyverek hazug vádjára hivatkozva Irakot rohanta le a NATO-szoldateszka, ennek a hódító hadjáratnak a WHO 2008. januári jelentése szerint akár 220 ezernél is több civil áldozata lehetett. Nem érdektelen, hogy Afganisztánban hét, Irakban egy magyar honvéd halt hősi halált az idegen érdekekért folyó háborúkban.

A NATO-zászló alatt elkövetett amerikai agresszióknak nem volt semmilyen következményük, miként Szerbia 1999-es bombázásának sem. Ennek ürügye a milosevicsi rendszer által a koszovói albánok ellen elkövetett véres etnikai tisztogatás volt, a valódi ok azonban a hagyományosan oroszbarát Szerbia hosszú időre történő meggyengítése és a dél-szer­biai Koszovó önkényes, még látszatnépszavazással sem körített elszakításával egy balkáni hídfőállás létrehozása volt. 

Azt is el kell mondani, hogy a magát Koszovói Felszabadítási Hadseregnek nevező albán szeparatista terrorszervezet fegyveres merényleteket hajtott végre nemcsak a szerb katonák és rendőrök, hanem szerb civilek ellen is. Az embertelenség mindkét oldalra jellemző volt, az egyoldalú atrocitáspropaganda pusztán a térségbeli amerikai érdekek érvényesítését volt hivatva megmagyarázni.

Milosevics rendszerének megdöntését 2000-ben az Egyesült Államok kongresszusa által alapított Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) pénzelte több mint negyvenmilliárd dollárral. Szintén az USA szervezte és finanszírozta a 2003 novemberében Grúziában lezajlott, a grúz–amerikai kettős állampolgárságú kalandort, Miheil Szaakasvilit hatalomba ültető puccsot, amelynek helyi végrehajtóit, amint azt a Wall Street Journal megírta, a Tbilisziben tevékenykedő akkori amerikai nagykövet, Richard Miles képezte ki. Három évvel korábban még Belgrádban ügyködött…

Ugyanígy zajlott 2004 novemberében az első ukrajnai államcsíny, ami 14 millió dollárjába került az Egyesült Államoknak, de megérte, mert a hatalomba ültetett Viktor Juscsenko amerikaiakkal vette körül magát, az igazságügyi tárcát egyenesen az Egyesült Államokból Kijevbe települt Roman Zvarics kapta meg. Juscsenko folyamatosan provokálta Oroszországot. 

Juscsenko 2010-ben megbukott, Viktor Janukovics demokratikus választáson visszatért az államfői székbe, de a 2014-ben megszervezett második, immár véres látványtechnikai körítéssel végrehajtott, újfent amerikai és nyugat-európai pénzből finanszírozott kijevi puccs elsodorta.

A többit tudjuk. A mára az ellenzéki pártokat és a kritikus médiát betiltó, nyílt diktatúrává vált kijevi rezsim amerikai bujtogatásra addig provokálta Oroszországot, míg Vlagyimir Putyin elnök megindította a háborút. 

Békekísérletek helyett az Európai Unió vezetői idióta módon teszik tönkre Európát, az Egyesült Államok pedig nyíltan terrorista országgá vált, hiszen tavaly ősszel az USA kormányának utasítására robbanthatták fel az Északi Áramlat gázvezetéket, súlyosan veszélyeztetve állítólagos „szövetségesei” energiaellátását. Ha Európában maradt még fikarcnyi életösztön, ez a terrorcselekmény nem maradhat következmény nélkül.

Borítókép: Földgáz bugyog fel a felrobbant Északi Áramlat 2 csővezetékből a Balti-tengeren 2022. szeptember 28-án (Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Svéd parti őrség)