A török–szíriai földrengés február 6-án hajnalban érte Észak- és Nyugat-Szíriát. Ez a katasztrófa a legpusztítóbb az 1822-es aleppói földrengés óta. Az első hét elteltével, február 13-ával bezárólag több mint 5700 halálos áldozatot jelentettek Szíriából. Becslések szerint akár 5,37 millióra is tehető azok száma, akik elvesztették otthonukat. A legsúlyosabban érintett területek főként Idlib és Aleppo tartományban találhatók. A földrengések után több nyugati ország azonnal jelezte készségét, hogy segély- és mentőcsapatokat küldjön Törökországba, ám Szíriának nagyon keveset vagy semmit sem ajánlottak fel.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió 2011-ben szankciókat vezetett be Szíriával szemben, miután a szíriai rezsimváltás kikényszerítése kudarcot vallott. A katasztrófát követő első napon az Európai Unió külügyi és válságkezelési biztosa közös nyilatkozatban adott hírt arról, hogy az unió számos, 1155 mentőből és 72 keresőkutyából álló kutató- és mentőcsapatot küldött Törökországba, miután Ankara segítséget kért. A nyilatkozat végén hozzátették, hogy az EU kész támogatni a szíriai érintetteket is, ám ezt egészen február 24-éig semmilyen gyakorlati lépés nem követte.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár teljes szolidaritását fejezte ki Törökországgal, hangsúlyozva, hogy a NATO-szövetségesek megkezdik a segítségnyújtást, Szíriáról azonban nem szólt. James Cleverly brit külügyminiszter bejelentette, hogy 76 kutató-mentő szakembert, felszerelést, mentőkutyákat és egy sürgősségi orvosi csapatot küldenek Törökországba. Szíriára csak annyiban utalt, hogy a brit kormány továbbra is kapcsolatban marad az észak-szíriai Fehér Sisakosok szervezettel, amelyet részben az Egyesült Királyság finanszíroz. Ez a szervezet a brit külügyminisztérium eszköze azon a területen, amelyet az al-Kaidához kötődő Haját Tahrir al-Sám szervezet tart ellenőrzése alatt. Németország, Lengyelország, Görögország és Japán is kizárólag Törökországról beszélt a segítségnyújtás kapcsán. Kanada kétértelmű nyilatkozatot adott ki, amelyben az áldozatok támogatását fejezte ki az ország megnevezése nélkül.
A Nyugat kettős mércét alkalmaz a szíriai földrengés következményeire adott reakciójában. Másként kezelte a szíriai helyzetet, mint a törökországit, miközben a tragédia következményei semmiben sem különböznek. A Janus-arcú humanizmus másik megnyilvánulása, hogy a nyugati kormányok egyértelműen és ismételten a szíriai migránsok befogadására szólítanak fel Európában, miközben nem hajlandók segítséget nyújtani a Szíriában élő szíriaiaknak. Csak azok az országok – Oroszország, India, Irán, Kína, Kína és az arab országok – küldtek segélyt Szíriának, amelyek nem voltak hajlandók csatlakozni a Szíria elleni amerikai embargóhoz.
A szíriai mentőcsapatok már a földrengést követően jelezték, hogy a segélyek és segélyeszközök hiánya közepette minden egyes óra késedelem mintegy ötven halálos áldozatot követel. Az átkelőhelyek megnyitását is követelték, hogy segélyt juttassanak el a romok alatt rekedteknek és a katasztrófa következtében fedél nélkül maradtaknak, de ez a lépés nemzetközi konszenzust követelt, az Egyesült Államok által érvénybe léptetett szankciók, az úgynevezett Caesar Act miatt. A Szíriai Segélyezési Bizottság vezetője, Husszein Makhlouf kijelentette, hogy az évek óta érvényben lévő szankciók miatt az állam képtelen helyreállítani és kialakítani azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy hatékonyan kezelje a földrengés következményeit. A szír ellenzék és külföldi támogatóik ugyanakkor azt hangoztatták, hogy a szankciók feloldása a damaszkuszi rezsim hatalmának kiterjesztését jelentené.
A földrengést megelőzően éveken keresztül havonta mintegy hatmillió dolláros segélyszállítmány érkezett az ENSZ-en keresztül, amely az Aleppóhoz közeli Bab al-Hawa határátkelőnél jutott be Törökországból. Ezeket az ország azon területeire továbbították, amelyeket az Egyesült Államokkal szövetséges milíciák uralnak. Ezen a határátkelőn a katasztrófát követő első négy napon semmilyen nemzetközi segélyszállítmány nem érkezett, jóllehet szír részről számos fórumon és csatornán kértek humanitárius segítséget. Helyszíni beszámolók szerint csak a határ török oldalán életüket vesztett szír állampolgárok holttestét adták át a hatóságoknak.
Február 10-ig, amikor az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 180 napra ideiglenesen lehetővé tette a segélyszállítmányok bejuttatását Szíriába, kizárólag Oroszország, Irán, India, Pakisztán, Örményország, Algéria, Irak, Omán, Tunézia, Egyiptom, Venezuela, Jordánia, Líbia, Tunézia küldött segélyt légi úton. Damaszkusz ezeket a Központi Segélybizottságon, a Szíriai Vörös Félholdon és a Szíriában engedélyezett nemzetközi szervezeteken keresztül juttatta el az érintett emberekhez. Ezt a gyakorlatot a nyugati államok elfogadhatatlannak tartották. Az unió illetékesei a katasztrófa első napjaiban arra hivatkoztak, hogy Aszad nem kért segítséget. Figyelmen kívül hagyták, hogy a Szíriai Vörös Félhold, a szíriai keresztény egyházak vezetői nyilatkozatban szólították fel az európai közösséget és a nyugati országokat, hogy oldják fel az országra kivetett gazdasági szankciókat. A kínai külügyminisztérium szóvivője szintén felszólította az Egyesült Államokat, hogy oldja fel a tiltó korlátozásokat.
A tragédia első napján az első három, Damaszkuszban leszállt járat Oroszországból, Iránból és Irakból érkezett, míg az orosz rendkívüli helyzetek minisztériumának Il–76-os repülőgépe a latákiai nemzetközi repülőtérre érkezett ötven, mentési műveletekre szakosodott szakemberrel és felszereléssel. Algéria négy járatot küldött az aleppói nemzetközi repülőtérre, amelyeken a polgári védelem és az algériai Vörös Félhold csapatai utaztak, valamint gyógyszer- és élelmiszersegélyt szállítottak. Irán segélyszállítmányai, valamint az iráni Vörös Félholdhoz kapcsolódó segélycsapatok a latákiai repülőtérre érkeztek. Két emirátusi és egy tunéziai repülőgép érkezett élelmiszer- és gyógyszerszállítmánnyal a damaszkuszi és az aleppói nemzetközi repülőtérre. A jordániai segélykonvoj élelmiszert, orvosi felszereléseket és sátrakat szállított a földrengés károsultjainak. Jordánia felől egy palesztin mentőcsapat is érkezett.
A földrengés leleplezte az USA által Szíria ellen vezetett szankcióháborút. A szankciós politikát korábban Irakkal, Líbiával szemben is alkalmazták, és végzetes következményekkel járt ezen országok lakosságára és biztonsági helyzetére nézve. Eközben az USA több mint százmilliárd dollárt mozgósított egy olyan ukrajnai háborúra, amely tovább gyengíti Európát. Szíriában és Törökországban a szíriai háború, az óriási infláció és a migráció katasztrofális gazdasági helyzetet eredményezett. A földrengésnek súlyos gazdasági következményei is vannak Dél- és Közép-Törökországra nézve. Becslések szerint a török gazdaság vesztesége idén már eléri a 84 milliárd dollárt.
Törökországra óriási terhet ró a hárommilliós szír közösség jelenléte. Az EU igyekszik segítséget nyújtani a válság sújtotta és választásokra készülő Törökországnak, amely a NATO tagja, és amely illegális migránsok millióit tartóztatta fel az elmúlt hét évben. Eközben azonban vonakodik feloldani a Szíria elleni szankciókat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy Szíria újjáépítése megkezdődhessen, és ahhoz, hogy a migrációs válságot a forrásánál lehessen kezelni. A jelenlegi humanitárius válság Szíriában lehetőséget kínál a szankciók feloldására és esélyt ad a békének Szíriában. Ez azonban nem a szír milliók akaratán, hanem az érdekelt globális és térségbeli hatalmak háttér-megállapodásán múlik. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának határozata, valamint az Európai Tanács február 24-i döntése, amely lehetővé teszi a segélyek bejuttatását Szíriába, ideiglenes és csupán a megkésett azonnali segítség elmaradását igyekszik árnyalni.
A szerzők a Századvég Közéleti Tudásközpont vezető kutatói
