idezojelek

Legendák vége

Nyulászi Tanár Úr is itt hagyott bennünket, és a lovaglás a 2024-es olimpia után már nem lesz része az öttusának.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined

Ahogy mondani szoktuk, az élet nagy rendező. A szomorújátékoknak is mestere.

Ezen merengtem minap, amikor arról jött hír, hogy a halálra ítélt öttusa egyik hazai edzőapostola, Nyulászi András mesteredző, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa, a „Tanár Úr” is itt hagyott bennünket. Mindkettejüket – a sportágat is, mesterét is – múlt időbe zárta a sors.

Hogy a kilencvenesztendős mester, az Újpesti Dózsa öttusaszakosztályának megalapítója, világnagyságok felfedezője, edzője elment, az sajnos az élet rendje. Azzal viszont nem tudok megbékélni, miért jutott ugyanerre a végre Pierre de Coubertin báró modern pentatlonja. Rejtély. Hiszen éppen ő, az újkori olimpiák életre hívója álmodta meg a legendás öttusát: „Kell legyen egy sportág, amely a férfias­ság mintaképe.”

Ebből az ötletből született a pentatlon: lovaglás, vívás, lövészet, úszás, futás. (Hogy mi benne a legvonzóbb? Talán az, hogy egymással homlokegyenest más sportágakban kell „tusakodni”. Egészen más kell a lüktető víváshoz, mint az idegrendszert kikapcsoló, álmos lövészethez, más az edzésmonotóniát követelő úszáshoz, futáshoz, megint más az erélyt, szuggesztivitást igénylő lovagláshoz. Az öttusázó a sokoldalúsága révén lett a sport polihisztora.)

Ezért is volt annyira megdöbbentő, hogy a Nemzetközi Öttusaszövetség a tavaly őszi kongresszusán kimondta: a lovaglás a 2024-es olimpia után már nem lesz része a sportágnak. Egyfajta mesterséges „akadályversenyt” iktatnak be helyette. Édes Istenem!

A párizsi játékokon búcsúzik az igazi – a „lovas” – öttusa: 1912–2024 – élt 112 évet.

A hivatalos „magyarázat” szerint „a lovaglás akadályt jelent az öttusa fejlődésében gyakorlati és anyagi szempontból is”. No igen. Meg kell felelni az üzleti elvárásoknak, főképp a nézettségnek, hogy eladható reklámhordozó legyen az egész a tévében, az újságokban, mindenütt.

Szomorú vége lett Nyulászi Tanár Úr legendás sportágának. Lovaglás nélkül olyan az öttusa, mint az erdő madárdal nélkül. Nekünk, magyaroknak különösen a szívünkhöz nőtt. Ha másért nem, mert az olimpiák örökrangsorában mi álltunk az élen kilenc arany-, nyolc ezüst- és hat bronzéremmel. Egyéniben öt bajnokunkért szólt a magyar himnusz. Felállva sorolom őket: Németh Ferenc, Török Ferenc, Balczó András, Martinek János, Vörös Zsuzsa.

Jómagam úgy hatvan éve vagyok benne az öttusában. Nyakig. Attól a csodálatos naptól kezdve, amikor a Kertész utcai elemi iskola testnevelő tanára, Nyulászi András nekem szegezte a kérdést: aztán lenne-e kedvem az öttusához? Nem kellett kétszer kérdeznie… (Tanár Úr maga is kiváló versenyző, többszörös bajnok volt, méghozzá az azóta megszűnt téli öttusában – lovaglás, vívás, lövészet, sífutás, -lesiklás –, sőt a síelő szakágban is az elsők közt jegyezték.)

Még a tízet sem töltöttem be, amikor már a hét hat napján, télen-nyáron hajnalban keltem, hogy le ne késsem a reggeli úszóedzéseket. Hat órakor kezdődtek a tréningek, s ahhoz, hogy odaérjek az öreg Császárba, legkésőbb öt tízkor ki kellett pattannom az ágyból. Pattannom? Kászálódnom, vacognom, keseregnem… De mese nem volt, hiszen nyolckor már csöngettek az iskolában.

Akkortájt, a hatvanas évek elején még nemigen voltak fedett uszodák Budapesten. Az úszók, pólósok, öttusázók zöme a legnagyobb zimankóban is nyitott medencében gyakorolt. Ma is vacogni kezdek, ha visszabújok annak a tizenéves legénynek a bőrébe, aki pajtásaival naponta ott reszketett a Csaszi nyitott ötvenes medencéjének rajtkövénél a koromsötét januári hajnalokon. – Mire vártok? – nógatott a Tanár Úr. – Ugorjatok már! – Nem volt apelláta.

Áldom a Tanár Úr nevét. Évtizedek távolából mondom, kellettek azok a zord hajnalok. Ha újrakezdhetném, ugyanezt tenném. Csak kaptam azoktól a reggelektől. Nyolc órakor, amikor kipiroslott arccal beértem (berobogtam az utolsó percben) az osztályterembe, valami fölszabadító érzés, amolyan magabiztosságféle áradt el bennem, ahogy körülnéztem. Győztesek éreznek ilyesmit a célban.

Kicsit elszaladtam a szomorú hírektől.

In memoriam, öttusa! Isten veled, Tanár Úr!

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Borítókép: Nyulászi András (Forrás: Nemzeti Sport)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.