Mintha valamikor réges-régen, egy messzi galaxisban történt volna, pedig alig öt éve, a közeli Bajorországban. Horst Seehofer kormányfő, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke az Orbán Viktorral folytatott megbeszélése után bejelentette, Bajorország szövetséget hoz létre a közép-európai államokkal, s személyesen ő vezeti az országa és a visegrádi négyek együttműködésének további erősítését célzó kezdeményezést. Akkor, 2018 elején, reális lehetőségnek látszott, hogy Európa „középföldén” olyan új érték- és érdekszövetség jön létre, amely Dél-Németországtól Ausztrián át a visegrádi országokig terjed, s amely gazdasági és politikai súlyánál fogva ellenpólusává válhat a keresztény-, család- és nemzetellenes, multikulti káoszba hulló Nyugat-Európának.
De hol van már a keményfejű, mosolygós ősz bajor, aki még Merkel kancellárral is dacolni mert a Willkommenskultur kérdésében?
(Aztán persze ő is beadta a derekát, miután Münchenből átköltözött Berlinbe, a szövetségi belügyminisztériumba.) És hol van már Angela Merkel, a német vaslady, akit hosszú éveken át az Európai Unió legbefolyásosabb politikusának tartottak? Vajon ki emlékszik a 2016. szeptemberi döbbenetes vallomására, amikor ország-világ előtt beismerte, hogy Németországot, őt magát is felkészületlenül érte a menekültválság. Bukott kisiskoláshoz hasonlóan magyarázta a bizonyítványát: túl sokáig vártak, mire igazán szembenéztek a migránsproblémával, ezért most felül kell múlniuk saját magukat, s ha tudná, „sok-sok évvel visszaforgatná az idő kerekét…”.