Az idegen zsoldban álló, szabadkőműves-bekötöttségű magyarországi baloldal évtizedeken át diadalittasan ünnepelte és ünnepeltette a leigázottakkal hazánk 1945-ös szovjet megszállását. Felszabadításnak hazudták azt, amit maguk a hódítók sem neveztek annak. Hazaáruló reflexeiket történelemhamisítással igyekeztek igazolni.
Ma mégis ők csörtetik leghangosabban a kardot az Egyesült Államok korrupt kijevi bábrezsimje melletti háborús erőfeszítéseket követelve, miközben továbbra sem szűnnek meg vértolulásos gyűlölettel átkozni a magyar honvédek első és második világháborús helytállását, figyelmen kívül hagyva a korabeli közjogi és geopolitikai realitásokat.
Bűnösnek hazudják Magyarországot, pedig ténykérdés, hogy hazánk formálisan nem üzent hadat a Szovjetuniónak 1941-ben. Hogy a hadba lépés elkerülhető lett volna-e, arról lehet vitatkozni, az akkor rendelkezésre álló információk birtokában azonban aligha volt más választás, mint a hadiállapot beálltának megállapítása.
1941. június 26-án déltájban ugyanis egy szovjet repülőgép három halálos áldozatot követelő géppuskasorozatot lőtt ki Kárpátalján, Rahó térségében, a Körösmező és Budapest között közlekedő gyorsvonatra, nem egészen egy óra múlva pedig három gép bombázta Kassát és a 13 kilométerrel odébb fekvő Enyickét. A támadásoknak 32 halálos áldozata volt. A bombák szovjet gyártmányúak voltak. Ennek hatására Horthy Miklós legfőbb hadúrként úgy döntött, hogy megállapítja a hadiállapot beálltát, erről pedig, a közjognak megfelelően, tájékoztatta a kormányt.
A kommunista propaganda évtizedekig elhallgatta a rahói támadást, igaz, majdnem biztos, hogy a szovjet gépek véletlenül repültek a magyar légtérbe. A kassai bombázást annál harsányabban német beugrató provokációként sulykolták. A valóságban minden elérhető tény arra mutat, hogy román provokáció történt.
Mint közismert, ez a fennállása óta minden háborúban átálló ország akkor még a németek szövetségese volt, ezért látták el gépeiket a tengelyhatalmak jelzésével, a géptörzsre és az alsó szárnyakra festett sárga színezéssel. Ez szerepelt Krúdy Ádám százados, a kassai repülőtér parancsnokának jelentésében, aki azt viszont nem állította, hogy német gépek lettek volna.