Tizenöt percre mindenki lehet sztár, mondta Andy Warhol valamikor a múlt század hatvanas éveiben vagy legalábbis valami ehhez hasonlót. Nos, ezen már rég túl vagyunk. Úgy értem, nem a hatvanas éveken, hanem a tizenöt percen. Egy átlag gépen olvasó nagyjából öt percig képes koncentrálni a szövegre, ennyire megváltozott az agya. Át kell írni az orvosi tankönyveket.
A degeneráció csúcspontja jelenleg a TikTok, de nyilván lesz még lejjebb is, ám addig, míg feltör, itt már elég csak néhány másodpercig összpontosítani és nem kell tudni olvasni sem. Minek? Ott szellemileg visszamaradottak gyártják a totális tartalmatlanságot, kevésbé tehetős sorstársaik épülésére.
Nincs is ezzel semmi baj, mindenki attól függ, amitől akar. A baj csak az, hogy a média jelentős része kezdi elérni a TikTok szintjét. A tömegember értő figyelmének megragadása, a harc a kattintásokért felülír mindent. Megjelent egy viszonylag új szó is, a kattintásvadász. A kattintásvadász cím kifejezés például azt jelenti, hogy legfelül az olvasható, hogy kitört a harmadik világháború, majd ha erre riadtan rámegyünk, mert ez azért még annál is jobban felpezsdíti az ember vérét, mint hogy valamelyik Sylvy egy raklapnyi ipszilonnal elköltözött Bubupetitől, alatta hamarosan kiderül, hogy Kalasnyikovval hadonászó buddhista szerzetesek gyalázkodó sms-ekkel vegzálták egy csecsen borkimérés vendégeit.
Tehát kiderül, hogy nem osztogattak, hanem fosztogattak, de akkor már mindegy is, a cél elérve.
Még élénken emlékszem, hogy a kilencvenes években, a kereskedelmi televíziózás hajnalán el-elvitatkozgattunk azon, hogy ezt most akkor tényleg csak ilyen alja módon lehet csinálni, vagy létezik igényes szórakoztatás tömegméretekben is, csak gondosan titkolják, mert a terv a teljesen elhülyített fogyasztó létrehozása. Az érintettek válasza olyan egyértelmű és egyöntetű volt, mintha ebben nőttek volna fel és aztán még ki is lettek volna képezve: erre van igény. Aha. Honnan tudták, bármiféle előzmény nélkül?
De ezen is kár már sopánkodni, ráadásul az úgynevezett közösségi médiára rá-rápillantva még vissza is sírom azokat az időket. És persze ha valakinek nem tetszik, ott a távirányító, hallottuk ezt is. Érteni vélem persze a menekülést is. De az sem mindegy, hová menekül az ember.
Az interneten például mindent visznek az állatos hírek. A hierarchia ormán minden bizonnyal a macskás videók helyezkednek el, de a többi jószágnak is jut hely bőven. Hogy miért, az is világos. Az állandó riogatás és tesztelés kezd visszaütni. Mert egy ideig megy a rettegés, aztán jön a fásultság. A ki a tökömet érdekel ez az egész, menjenek az anyjukba a Coviddal meg a háborúkkal együtt közös érzete. Mert az ember már csak ilyen. Mert Zelenszkij már rég nem lesz ezen a Földön, amikor macska még bőven.
Már amennyiben nem bízzuk a sorsukat az új-zélandi fegyverfetisisztákra. Mármint a macskákét. Ott ugyanis nemrég pénzdíjas (vad)macskavadász-versenyt hirdettek. Gyerekeknek. Az elvadult cirmosokra lövöldözni szándékozók később a közfelháborodás hatására visszavonulót fújtak, és a várva várt esemény elmaradt, de az ötlet megosztotta az új-zélandi társadalmat.
Miként a magyart a svájci jeladós farkas kilövése. Ennyi véleményt pró és kontra már régen nem lehetett olvasni a különféle oldalakon; a vita, ahogyan az már lenni szokott, gyorsan el is fajult, míg több helyen meg nem pihent egy büntetőfékezés környékén fellelhető eszmecsere nívóján. A feltehetően Konrad Lorenz leglelkesebb tanítványai közül kikerülő szakértők száma pedig hamarosan elérte, majd meghaladta a labdarúgó-szövetségi kapitányokét, a virológusokét és a szlavisztikusokét.
Mindeközben Franciaországban kitört a balhé egy vásár miatt, ahol a látogatók egyetlen hétvégén megközelítőleg hét tonna békacombot fogyasztanak el, mintegy 350 ezer állat felhasználásával. Az ellenzők aggodalmai a török békapopuláció riasztó fogyása körül csúcsosodtak ki, de feltették azt a kérdést is, hogy vajon tudják-e a kedves vásárlók, hogy a szenvedélyük milyen szenvedéssel párosul a világ másik végén, jelesül, hogy élve amputálják az állatokat. Ami azért tényleg elég durván hangzik, és most helyszűke miatt ne menjünk bele a Bibliától az érző lényekig tartó ember-állat viszony taglalásába, csak mondom.
Gondolom még, annak megítélése, hogy Budapesten egy emberszabású szöges virslivel eteti a kutyákat, azért elég egységes. Ami pedig a karmát illeti, nos, Indiában a minap egy levegőben repülő tehén végzett egy, a sínek mellett békésen álldogáló nyugdíjassal.
Ez van.
