Megjelenik Szegeden, ahol elámul a városháza dísztermének látványán, ennél többet nehéz kihámozni a tudósításokból arról, mit súgott Gyurcsány Ferenc egyetlen potens ellenségének, Botka László polgármesternek a fülébe. Mindenesetre Feri is azonmód Szegeden termett, és a DK feltétlen támogatásáról biztosította Botkát jövőre, az önkormányzati választáson. Azt a Botkát, aki egy rövid ideig miniszterelnök-jelöltnek képzelve magát kifejtette, hogy a tehertételt jelentők, az esélyeiket már eljátszók, a szavazók bizalmát elvesztők vonuljanak hátra.
Hogy nem csak én gondoltam Gyurcsányt címzettnek, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a DK elnöke sértetten fortyant fel a „Fizessenek a gazdagok!” szlogenjével házaló polgármester ellen, imigyen: több adót fizettem be idén, mint amennyit Botka László egész életében keresni fog.
Most viszont megbonthatatlan barátság virágzik a két öreg bolsevik között. Ám a présember nem elégedett meg ennyivel. Mert igaz, hogy ma már az Európai Egyesült Államok gondolatát erőltető, ezzel a nemzetállamok megszűnését természetesnek gondoló balliberálisok a legnagyobb, legbecsületesebb hazafinak próbálják beállítani magukat, de ezt nyilván maguk sem gondolják komolyan. Valamit kezdeni kellene tehát ezzel a fránya nemzeti gondolattal, ami jól láthatóan összerántja ezt a sötétben tartott, trágyával etetett gombafajzatokból verbuvált kormánypárti tábort. Márki-Zay Péternek is az lett volna a feladata, hogy megtévessze a választópolgárokat a vallási tébolyba hajló buzgó hitével, a gyerekei számát sem tudó nagycsalád fejeként előadott álságos példamutatásával és a szájából teljesen hiteltelenül hangzó nemzeti gondolat szajkózásával. Az a kísérlet nagyon sokba került, és egyáltalán nem sikerült. Most próbálkozik ugyan valami pártalapítással, de rá már csak egy betegesen függő szerencsejátékos tenne nagyobb téteket. Pressman hátterében nem ilyenek ülnek, ezért újabb érdekes és érthetetlen jeleneteknek lehettünk szemtanúi.
A húsvéti nyúl elhozta nekünk a tisztára mosdatott antiszemita, kipában széderező prototípusát Gyöngyösi Márton, a Jobbik jelenlegi elnökének, európai parlamenti képviselőjének a képében. Elmondása szerint ő soha nem volt antiszemita, ha volt is, már megbánta, és ma már egészen mást gondol a nemzetbiztonsági kockázatokról is. Ma már a Krím félsziget és a Donbasz sem hazatalált szerinte az orosz anyácska keblére, hanem ruszkik, haza, egyébként is az ökör következetes, nem a politikus.
De miért vállalta ezt az eléggé kilátástalan szerecsenmosdatási műveletet Gyöngyösi érdekében az USA nagykövete? Valószínű azért, mert vajmi keveset érthet mindabból, amit Magyarországon ellenzéki politikának hívnak az utóbbi évtizedben. Mert ilyen állat nincs, mondhatnánk a Jobbikra, amely nemzeti radikális eszmék mentén szerveződött épp az ellen a Gyurcsány Ferenc ellen, akivel nemrégiben szoros választási szövetséget kötött, majd az elvtelenség csimborasszóját látva elmenekült tagságának java része és támogatói sem juttatnák ma be a parlamentbe, jelenleg pedig azon mesterkednek, hogy az eltörlés kultúráját magukévá téve még a Jobbik elnevezéstől is megszabaduljanak.
Viszont egy konzervatívnak hazudott tömörülés a nemzeti kormányt megsemmisíteni szándékozó baloldalon tovább növelheti az őskáoszt, amiről az elején beszéltünk.
A baloldali legendárium eddig is ábrándozott egy közel egymilliós szavazórétegről, amit csalódott fideszeseknek, kiábrándult jobboldaliaknak, Gyurcsányt és Orbánt egyaránt elutasító politikai hontalanoknak gondolnak. Ezek becsatornázásával egy olyan újnak álcázott, ám régi, megbízható – lefizetett, kilóra megvett – elvtársak által vezetett formációba, amelyik a kellő időben azt teszi majd, amit a kenyéradó gazdák megkövetelnek, biztosítottnak gondolják a kormánybuktatáshoz szükséges többség előteremtését. Ez állhat a gyomorforgató történetek mögött, amelyek gusztustalanságát csak fokozza, hogy a nyitányt a feltámadás ünnepére időzítették.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!