A nagyszüleimet nem ismertem igazán. Kettejükkel nem is találkoztam, mert még a születésem előtt meghaltak, apai nagymamámról pedig vannak ugyan emlékfoszlányaim, de kisgyerek voltam, amikor távozott az élők sorából. Anyai nagypapám volt az egyetlen, akivel kifejezetten sok időt töltöttem, azt hiszem, már bőven gimnazista voltam, amikor meghalt. Építészmérnök volt, aztán idősebb korában festeni kezdett olajképeket és akvarelleket, amik közül nem egy a mai napig felbukkan külföldi aukciókon is. Tulajdonképpen művészember volt, aki átélte mindkét világháborút, Trianont, ötvenhatot és minden borzalmát a XX. századi történelemnek, amit én, mi, az unokák és dédunokák, már csak hírből ismerünk. És aztán jött az internet…
Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy az mit jelent, bárhogyan próbáltam neki elmagyarázni. Nem értette, hogyan kerülnek fel rá a dolgok, azokat utána hol tárolják, és hogyan lehetséges, hogy a világ bármely pontjáról ezeket az információkat el lehet érni. Azt hiszem, nem is akart ezzel foglalkozni, mert az ő világa a Duna volt és az evezés, a Rigó Jancsi, a szép, komótos reggelik, a fügebor, a festés és az emlékei Beregszászról.
Amikor ma megnyitom az internetet és a mesterséges intelligenciáról (MI) olvasok, azt hiszem, kicsit irigykedve gondolok a nagypapámra.
Hogy ezzel neki már nem kellett foglalkoznia, nem kellett valahogyan az életébe beillesztenie, megbirkóznia azzal a jövőképpel, ami elképzelhető, hogy nemcsak a dunai evezést tudja majd szimulálni, hanem az emberi munkaerőt és potenciált egy az egyben képes lesz helyettesíteni. Persze ezek most még csak feltételezések, ugyanakkor ránézek azokra a képekre, portrékra, mémekre, amiket az MI hozott létre, és beleborzongok. Nincs jó előérzetem.
Történt ugyanis még tavaly év vége felé, hogy egy világszerte ismert spanyol, luxusruházati termékeket gyártó cég (amelynek a nevét nem vagyok hajlandó leírni) nyilvánosságra hozta a 2023-as tavaszi kollekciójának kampányát. A fotósorozat gyermekeket ábrázolt, akik a kezükben olyan plüssállatokat tartanak, amelyek különféle szexuális segédeszközökkel vannak felszerelve. A fotókon néhol a sátánizmus Baal-kultuszára, gyermekáldozatokra is történik utalás, de találhatunk a képi környezetben alkoholospoharat, nyakörvet is. Őszintén nem tudom, ki az a kreatívigazgató, marketinges, bármilyen vezető, aki erre azt mondja: fú de jó lett ez srácok, nagyot fog szólni!