Karácsony Gergely szerintem sosem szerette a Fővárosi Közgyűlés üléseit. Akkor sem, amikor ellenzékben, zuglói polgármesterként ült ott, és valószínűleg most sem rajong annyira azért, hogy hónapról hónapra kamerák kereszttüzében próbálja menteni a menthetetlent.
Csak hogy számokkal is alátámasszam a feltételezésem, 2017. február 25. és 2018. december 12. között (ez ugye barátok között is bő másfél év) öt alkalommal sikerült elejétől a végéig részt vennie a Fővárosi Közgyűlés ülésén, tizenegy olyan eset volt, hogy benézett csak, megmutatni magát egy-két napirendi pont erejéig, és öt esetben egyáltalán meg sem jelent. Ekkor Zugló ellenzéki polgármestereként öregbítette saját hírnevét, és tulajdonképpen nem is hibáztatom, ezer más fontos dolga lehet az embernek, mint gombokat nyomogatni meg szavazni egész nap unalmas alakokkal maga körül.
Aztán 2019 februárjában történt valami. Ambiciózusabb szelek fújtak talán, vagy Karácsony gellert kapott a közelgő választás miatt, nem tudom. De nemcsak jelen volt azon a bizonyos februári ülésen, hanem fel is szólalt! Méghozzá a főváros költségvetési tervezete kapcsán, amit elfogadhatatlannak nevezett, és kijelentette: részéről biztosan nem támogatható, mert bizonytalanságokkal és költségvetési lukakkal teli, ami tarthatatlan.
Azt hiszem, ha most lenne ilyen költségvetése Budapestnek, Karácsony Gergely könnyes szemmel tapsolna örömében. Ahhoz, hogy értsék, mire gondolok, beszéljenek helyettem kicsit a számok. Tarlós István 2010-ben vette át Budapestet az akkor már két évtizede regnáló szabad demokrata Demszky Gábortól és díszes csapatától. Ekkor a kassza mínusz (!) 251 milliárd forinton állt, tehát ekkora hiány halmozódott fel összesen. Ebből 78 milliárd csak a BKV adóssága volt, ráadásul működési hiány, ami azt jelenti, hogy már azért kellett hitelt felvenni, hogy egyáltalán közlekedjen a busz meg a metró. Ugorjunk most 2019-re, amikor is Karácsony Gergely megnyeri a főpolgármesteri széket és átveszi Tarlós Istvántól a kasszakulcsot: ekkor durván kétszázmilliárd forint áll rendelkezésre pluszban (!) a költségvetésben, és olyan kulcsfontosságú fejlesztések vannak startra készen előkészítve és/vagy megkezdve, mint a Lánchíd rekonstrukciója vagy a 3-as metró felújítása.
Telik-múlik az idő, 2021 augusztusában Kiss Ambrus, a főpolgármester egyik helyettese a sok közül, drámai hangvételű interjúban ismeri be: két év alatt a baloldali városvezetés felélte a kétszázmilliárd forintos pluszt, a főváros működése pedig összeomlás-közeli helyzetbe kerül: szeptemberre ugyanis elfogytak a tartalékok, így onnantól kezdve hitelkeretből működik Budapest.
Elkezdenek szállingózni az ismerősen csengő szalagcímek: Ötmilliárd forinttal drágább lesz a Lánchíd felújítása, Karácsony összesen negyvenegy kiemelt díjazásban részesített tanácsadót alkalmaz, stb.
Ha naivan közelítenénk meg ezt a helyzetet, mondhatnánk azt is, oké, elpárolgott felfoghatatlan mennyiségű pénz, de cserébe Budapesten dübörögnek a fejlesztések, tiszta, rendezett, és a dugók miatt nem, legfeljebb amiatt bosszankodhatunk, hogy már megint felújítanak valamit és át kell variálni a munkába járás útvonalát. Nos, sajnos nem nyert! Még azok a projektek sem készültek el, amik már folyamatban voltak az ellenzéki átvételkor. Kosz és mocsok van, a közlekedés kritikán aluli.
Persze nem akarok állandóan számokkal dobálózni, de nem bírom ki, hogy ne említsem meg: Tarlós kilenc év alatt százhetven beruházást vitt végig, olyan szintűeket is, mint a Várbazár teljes rekonstrukciója, a Margit-sziget teljes átalakítása, fürdőfelújítások, Kossuth tér, Széll Kálmán tér, a BKV-járműpark modernizálása, P+R parkolók, lehetetlen mindent felsorolni. Karácsony Gergely ezzel szemben fel tud mutatni egy Magyar Zene Házát, aminek az átadására sem ment el, annyira tüntetett ellene, a 3-as metrót, aminek a felújításához szükséges pénz megszerzéséhez, illetve a lebonyolításhoz túl sok köze nincsen, a Blaha Lujza teret, amiben sok köszönet nincs, plusz elültetett pár fát, amikről egyébként rendszeresen posztol. Csípik azért az ember szemét ezek a nüansznyi, ám annál bosszantóbb különbségek.
És megérkezünk idén március 29-hez, amikor is a most már Karácsony Gergely vezette Fővárosi Közgyűlés elfogadja a BKV üzleti tervét azzal a kommentárral, hogy a múlt évhez hasonlóan a mostani is tele van bizonytalansággal, „de remélhetőleg talpon tudunk maradni”. Ezt nem én mondom, hanem szintén Kiss Ambrus, aki összesen harmincnégymilliárdos hiánnyal számol csak a BKV esetében, és reméli, hogy a buszok és a villamosok azért nem fognak leállni. Mi is – üzenem ezt körülbelül 1,7 millió fővárosi lakos nevében.
