Habkönnyű tündérpor

Külön városrészt alakítana ki egy amerikai tiktoker azoknak a felnőtteknek, akik nem bírják a gyerekeket. A nem annyira szimpatikus, SoyBabie néven tevékenykedő influenszerhölgy nem bírja őket elviselni, állítása szerint bárhová megy, ott sikítozó gyerekek vannak, és már az uszodát sem tudja rendesen használni, mert a pancsolómedencék ellenére a megátalkodott kölykök a mély vízbe ugrálnak feszt. A lényeg, hogy Melbourne-nek gondoskodnia kellene a hozzá hasonlókról, és kialakítani egy gyermekmentes kerületet, ahol szabadon tudnának csendben gyűlölködni.

Ilyenkor nagyon örülök, hogy nem a tengerentúlon élek, bár itthon is látni néha szélsőséges példákat arra, felnőtt emberek hogyan reagálnak olyan fajsúlyos kérdésekre, mint például a gyermekek védelme. Azt hiszem, ez – függetlenül attól, hogy valaki családos-e vagy sem – valahol mindannyiunk felelőssége, hiszen ezekből a gyerekekből egyszer felnőttek lesznek, és mi, akik akkorra megöregszünk, végső soron rájuk leszünk utalva. Másrészt egy gyermek védtelen a világgal szemben, a bizalma a nála idősebb és tapasztaltabb felnőtt emberekben van, akik elsősorban a szülei, de ebbe a körbe tartoznak azok a pedagógusok is, akik kvázi a szülőket helyettesítik munkaidőben. Ezzel a bizalommal visszaélni bármilyen formában a legnagyobb bűn, amire nincs bocsánat és semmilyen magyarázat.

A visszaélések lehetőségétől pedig az aktuális, regnáló kormányzatnak a rendelkezésére álló eszközökkel kell megóvnia a társadalom kiskorú tagjait, legalábbis optimális esetben. Az, hogy léteznek a fent leírt példában szereplő szélsőséges, számomra teljesen értelmezhetetlen felnőttek, az egy dolog, ugyanakkor az ember azt gondolná, hogy egy politikusnak – legyen ellenzéki vagy kormánypárti – az élet- és a gyermekek védelme: evidencia.

Úgy tűnik, ez az én utópiám marad, a minap ugyanis nyilvánosságra került egy levelezés, amelyben a momentumos Cseh Katalin brüsszeli képviselőtársait arra buzdítja, csatlakozzanak az általa szervezett nyomásgyakorláshoz, melynek célja a magyar gyermekvédelmi törvény visszavonása. Azt szeretné, ha a címzettek meggyőznék saját tagállamaikat, hogy csatlakozzanak az Európai Bizottság és a hazánk közötti perben a testülethez.

További Vélemény híreink

A gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással árul hazát Cseh Katalin Brüsszelben

Ezzel párhuzamosan akciót is szervez az Európai Parlamentbe, ahol közösen szeretne fotózkodni a hozzá hasonló agyalágyultakkal, akik szintén ellenzik a gyermekvédelmi törvényt Strasbourgban. Szép fotó lesz! A momentumos képviselő azt ígérte, hogy táblákat is adnak majd a résztvevőknek, hogy az európai parlamenti képviselők a többi tagállamot is csatlakozásra szólíthassák fel a magyar gyermekvédelmi törvény elleni fellépésre.

Összegezve: egy magyar emberek által, Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselő, aki azért kapja a fizetését, hogy Brüsszelben a magyarok érdekeit képviselje, arra buzdítja külföldi képviselőtársait, hogy a hazája ellen lépjenek fel, egészen konkrétan akadályozzák a magyar gyerekek védelmét. Ezt úgy hívják, hogy hazaárulás, nincs mit szépíteni. Másrészt vegytiszta gyermekellenesség, amihez képest az amerikai influenszer ötlete a melbourne-i gyerekmentes zónáról csupán habkönnyű tündérpor.

Ugyanakkor nem meglepő Cseh Katalin viselkedése a kiskorúakat illetően, hiszen orvosi végzettsége dacára sem esett nehezére egy korábbi rádiós műsorban életellenes kijelentéseket tenni, sőt mi több, tréfálkozni a művi terhességmegszakítás mikéntjén. Nem fogom szó szerint felidézni az esetet, mert megdöbbentőnek és brutálisnak tartom, hogy egy nő, aki egyébként orvos is, egy élet kioltásán viccelődik. Évekkel később pedig ő az, aki nemcsak az országa, hanem a gyermekvédelmi törvény ellen is hergel.

Azt sem értem, hogy kiknek a szavazatára hajt, amikor homofóbnak és putyini ihletésűnek nevezi azt a jogszabályt, aminek egyébként a legutóbbi népszavazáson sok millió magyar igazolta a létjogosultságát. Mire számít Cseh Katalin?

Nem tudom, mindenesetre nemcsak a momentumos hazaárulása döbbentett meg, hanem jó értelemben annak a kanadai klinikai pszichológusnak a megnyilvánulása is a magyar családpolitikáról, aki az Ungarnheute.hu Youtube-csatornáján Stephen J. Shaw brit származású demográfussal és dokumentumfilmessel beszélgetett. A téma a gyermektelenség és annak terjedése volt globális szinten. Szó esett a megoldásokról is, Shaw pedig a beszélgetés egy pontján felvetette, „a közelmúltban nem volt példa olyan országra, amely a népességcsökkenés spiráljába került volna és ezt a tendenciát meg tudta volna fordítani”.

Jordan B. Peterson viszont cáfolt, és Magyarországot állította pozitív példaként, szerinte ugyanis mi vagyunk az egyetlen példa a születésszám csökkenésének enyhe korrekciójára, még úgy is, hogy szerinte nem sikerült teljesen megfordítani a folyamatot.

A dokumentumfilmes elismerte, lenyűgöző, hogy az embereket arra ösztönzik Magyarországon, hogy három-négy gyermeket vállaljanak, de a családszerkezet egyáltalán nem változik. „Ami változik, az a gyermektelenség, az ugyanis valóban csökkenni látszik” – fogalmazott.

Nos, ha egy pszichológusnak a messzi Kanadából feltűnik, hogy itt, megbújva Európa szívében, egy országnak sikerült egy olyan folyamatot megállítania, sőt megfordítania, amit egyébként rajta kívül a világon senkinek, akkor vajon Cseh Katalinnak, aki itt él köztünk, miért nem esik le az, hogy a magyarok döntő többségének fontos a családja, szereti a gyermekeit és meg is akarja őket védeni? Mert hogy Peterson megállapításai, illetve a családpolitikánk hatása a demográfiára azt jelzi, a népesség gyermekvállalási szándékát a megfelelő ösztönzőkkel pozitív irányba lehet befolyásolni, míg ez más országokban nem tud teljesülni. Tehát a szándék megvan, fontosak számunkra a gyermekeink és a családunk. A momentumos akciója pedig ilyenformán nemcsak a gyermekvédelmi törvény, hanem a családszerető magyarok és gyermekeik ellen is irányul.

Visszatérve az írás elejéhez, SoyBabie influenszer kirohanása alatt a gyermekmentes övezetről komoly vita alakult ki a kommentszekcióban, a legtöbben nem értik, hogy egy kellemetlen uszodai élmény miatt miért akarja magát gettósítani.

A jelenség nem egyedi, az Egyesült Államokban és sok nyugat-európai országban léteznek éttermek csak felnőtteknek, vannak gyermekmentes wellness-szállodák vagy olyanok, amelyek egész hétvégéket jelölnek ki kizárólag nagykorúaknak. Itthon is van példa hasonlókra, noha nem jellemző, hogy egy szolgáltatóhely kifejezetten kinyilvánítaná gyermekellenességét. Természetesen jogos igény, hogy az ember néha vágyik kiszakadni a gyerekzsivajból, ugyanakkor velük vagy nélkülük, de az biztosan közös nevező, hogy védelmezni kell őket.

Az LMBTQ-lobbi szerint a mostani eljárás az Európai Unió történetének legnagyobb emberi jogi pere lesz.

Ha ez így is van, érdemes egy kicsit távolabb lépni, és megnézni, hogy mi feszül egymás ellen: a hagyományos értelemben vett család fogalma, ahol kijelentjük, hogy egy gyermeknek joga van mindenfajta szexuális propaganda befolyása nélkül, ép elmével és szexualitással eljutni a felnőttkorig. A másik oldalon pedig ott áll minden, amit nyugaton már lenyomtak az átlagember torkán, a szétbombázott családfogalom, a genderelmélet, a csapból is folyó szexuális propaganda, és hogy ezektől még a gyerekeket sem lehet megóvni, mert ők a legfőbb célpontok. Vigyázzunk rájuk!