Egy amerikai történész professor emeritus, James Livingston három frissen megjelent könyvet elemzett a sajtóban. A múltba tekintett, hogy elgondolkodjék arról: mit hoz a jövő? Fennmarad-e vajon a többségi elven nyugvó demokrácia és a piaci kapitalizmus abban a formájában, amilyennek most ismerjük? A szerző azon töpreng, vajon a liberalizmust felváltja-e egy újabb modell, amely a közjó és az állam nagyobb szerepére alapoz. Azt írta, hogy a piacgazdaság elméletét megteremtő klasszikusok és az amerikai alapító atyák, John Adamstól Thomas Jeffersonon át James Madisonig és George Washingtonig elborzadnának attól, ha látnák, mi lett az általuk elképzelt társadalomból. Hogy olyan kapitalizmus működik napjainkban, amelyben mindennek és mindenkinek ára van, és meg kell azt vásárolnod, hogy meg ne halj.
A klasszikusok úgy tartották, hogy szabadság nincsen egyenlőség nélkül. A személyek joga és a tulajdon szabadsága a modern kapitalizmus két alappillére. Ez volt a magyar liberalizmus alapeszméje is. Mi, idősebb magyarok emlékezhetünk a rendszerváltás idején folyó plakátkampányra. Eötvös Józsefhez köthető két szó szerepelt az MDF plakátjain, Antall József képével: „Szabadság és tulajdon”. A magyar nemzeti liberalizmus, melynek a konzervativizmust a fenti elvvel ötvöző Antall maga is meggyőződéses képviselője volt, hitt ebben a két alapvető elvben.
Sajnos a történelmi tapasztalatok azt mutatták, hogy a két szó közé az idők folyamán az „és” helyett a „vagy” került. Egyszerre szinte lehetetlen megvalósítani a kettőt: a személyek joga alulmaradt a tulajdon jogával szemben. A történelem tanúsága szerint a folyamatok előbb-utóbb a demokratikus többségi elv alapján is, mindig zsarnokságához vezettek.
Hogy ezt megakadályozzák vagy legalábbis elnapolják, annak idején Madison és társai összefoglalták a Federalista esszék című tanulmánykötetben az amerikai alkotmány elfogadására buzdító gondolataikat. Ebben azonban némiképp a jövőre bízták a két fogalom: demokrácia és tulajdonjog viszonyának pontos értelmezését. Mindenesetre a műből eredeztethetők az amerikai politikai rendszer máig élő alapvonásai, a kormányzati erők megosztása, a fékek és ellensúlyok beépítése és a bírói függetlenség elve. A váltópártok rendszere legalább azt volt hivatott megakadályozni, hogy a demokratikus többség elve egyfajta diktatúrává változzon.
Napjainkban azonban végéhez közelít az 1800-as években kialakított társadalmi, gazdasági rendszer. A demokrácia ismét veszélybe került. Hogy őszinték legyünk, az amerikai modellben lassan alig van különbség a két nagy rivális párt támogatóiban. A neoliberalizmus, mint egy parazita, megöli a kapitalista rendszert, amelyre rátelepedett.
A Livingston által elemzett szerzők közül a Johns Hopkins Egyetem politikai gazdaságtan-professzora, Fukuyama csak helyreállítani szeretné a hagyományos liberális értékeket. Vitatkozik olyan szerzőkkel, mint Rod Dreher, akik Livingston szerint paleokonzervatív értékeket képviselnek. (Livingston úgy fogalmaz, hogy Rod Dreher magát önkéntes száműzetésbe vetette, s éppen Magyarországra költözött. Olvashatjuk magyarul is az MCC Press kiadásában Dreher 2022-ben megjelent könyvét: Hazugság nélkül élni.) Fukuyama hivatkozása Lincoln liberalizmusára mindazonáltal nem zárja ki, hogy azért ő is egyetért azzal, miszerint a jelen neoliberális rendszer kártékony. És a többségi elvvel is talál problémákat. (Liberalism and its discontents, 2022)
Pranah Bardan, a Berkeley Egyetem emeritus közgazdászprofesszora, elismert India-szakértő, Fukuyamánál határozottabban állást foglal a várható változásokról, amelyek szerinte elkerülhetetlenül a szocialista-szociális társadalmi-gazdasági rend irányába mutatnak. (A World of Insecurity, 2022) Nem csoda, hogy Bardan kevésbé foglalkozik a liberalizmushoz való visszatéréssel, mint Fukuyama, hiszen az általa vizsgált déli, délkeleti országokban ez inkább a gyarmatosítók ideológiája volt. Ugyanakkor elemzésében nagy jelentőséget tulajdonít a vallási-kulturális hatásoknak.
Martin Wolf műve (The Crisis of Democratic Capitalism, 2023) azt a kérdést teszi föl, amit annak idején Madison: hogyan békíthető össze a személyek joga és a vagyonjog oly módon, hogy ez a demokráciát szolgálja? A demokratikus kapitalizmus Wolf szerint 1870-től 1980-ig tartott. Ezután olyan történelmi szakasz következett, amelyben Reagan és Thatcher felmondta a keynesi konszenzust, és megkezdődött egy járadékos kapitalista világ kiépülése. Ez szinte groteszk karikatúrája lett a XIX. századi rendszernek, vámpírszerű monopolistákkal. A demokrácia működése megtorpant, s egy dühös etnonacionalista mozgalom kapott lábra az angolszász világban. Keleten pedig összeomlott a gorbacsovi peresztrojkával a szovjet rendszer, viszont elkezdődött az államkapitalizmus kiépülése autoriter rezsimmel, Kínában.
