Az orbáni észjárás edzői szemmel

Mi a titka a negyedik kétharmados Orbán-kormánynak? Hogyan jöhetett létre a szavazóknak egy ekkora, ennyire összetartó tábora? Milyen eszközökkel sikerül lassan másfél évtizede megtartani azt a figyelmet és fegyelmet, amit a kormányzás megkövetel? És mindennek tetejében, ki Orbán Viktor? Hidvégi Áron Arnold nem politológus, nem is szociológus vagy történész. Leginkább személyi edző, akinek van jogi és közgazdasági diplomája, mégis: leginkább afféle értelmiségi kívülálló, aki meg akarja fejteni a titkot. Elemzésének szempontrendszerét a már említett kívülállás mellett intellektuálisan igényes rokonszenv jellemzi, mely utóbbi végiglengi az Orbáni észjárás című könyvet. A Polgári Magyarországért Alapítvány jól döntött, hogy újra elérhetővé tette Hidvégi izgalmas gondolatkísérletét.

Nem célom, hogy összefoglaljam Hidvégi Áron Arnold könyvének tartalmát, főként azért, mert a szerző olyannyira újszerűen nyúl témájához, hogy érdemes az olvasásra. Az, hogy a politikában szinte ugyanazok a tulajdonságok vezetnek sikerre, mint a versenysportban vagy a start-up világában, hogy a PR, a marketing írott és íratlan szabályai itt is érvényesek, elsőre nem tűnik újdonságnak. Hidvégi azonban mély elemzéssel mutatja ki: a hasonlóságokon túl a folyamatos önreflexió, a problémák kérlelhetetlen őszinteséggel való feltárása, a változás és változtatás képessége – akárcsak a sportban, az üzleti életben – tesz valakit, esetünkben Orbán Viktort alkalmassá arra, hogy egy hosszútávfutó elszántságával és professzionális erőbeosztásával járja be útját. Annyit el kell árulnunk, hogy Hidvégi egyik alaptézise az identitásvákuum a rendszerváltoztatás idejében.

Bár sok érv szól ellene, mégis megfontolandó gondolatmenet, hiszen a kommunista diktatúra bukása után leginkább a „szabadság és a jólét” vágya élt sokunkban, egy adott politikai közösséghez való mély kapcsolódásról viszont nem beszélhettünk, leszámítva az átvedlett állampárt nómenklatúrájának hálózatszerű kötődéseit. Hidvégi felismeri, hogy a napi aprómunka mellett vagy éppen annak eredményeképpen egy összetartó közösség megteremtése, az azonos érdek- és értékszempontokat megtaláló politikusi mestermunka jelenti a kulcsot az orbáni politika megértéséhez. Mindez olyan, akár egy közösségi edzésterv, amelyben a szakavatott tréner ismeri „játékosai” és „ellenfelei” képességeit, számol a visszaesésekkel, mégis tudja: a teljesítmény idővel egyre jobb lesz. Orbán azonban nemcsak híveit edzi, hanem önmagát is.

Az orbáni Magyarország sikerei Hidvégi értelmezése szerint a „teremtés” kategóriájába esnek. Lehet gúnyolódni, élcelődni, de azt még ellenfelei is pontosan tudják: Orbán Viktornak helyes a problémafelmérése, legföljebb a kelleténél korábban felismeri a problémák gyökereit és az azokra adható helyes válaszokat, ami kellemetlen és persze megbocsáthatatlan. De ahogy a semmiből politikai családot teremtett, ugyanúgy megalkotta önmagát. Hidvégi az összes fellelhető Orbán-vallomásból, életútinterjúból vezeti le, hogy a hős fehér lapként tekintett sorsára, melyet ő maga kezdett el teleírni.

Képtelenség nem látni a párhuzamokat Joseph Campbell A hős ezer arca című remekművének monomítoszával, ahol a mindenkori hérosz szembe találja magát a kihívással, majd felel rá (akár el is utasíthatja). Orbán elfogadta a kihívást, útját sok száz veszély kísérte, de mindig akadtak „mesebeli” alakok (mentorok, barátok, hasznos ellenfelek), akik felkészítették, megajándékozták valamivel, ami képessé tette őt a próbák kiállására. Vérbeli hőstörténet ez. Szemben az ősidők mítoszaival, ez persze XX. és XXI. századi hőstörténet, amely önmagában is ellentmondásos, hiszen korunk nem kedveli a hősöket, azokat valami múltban ragadt, maradi képződményeknek tartja.

Hogy mennyire nincs ez így, maga Orbán útja mutatja.

Hőstörténete hatalmas tábort vont bűvkörébe, sokszor még ellenfelei is úgy hiszik, legyőzhetetlen, amivel végső soron önbeteljesítő jóslatot fogalmaznak meg. Hogy mennyire áhítja világunk az igaz hőst, mi sem mutatja jobban, hogy Orbán, ennek a közepes méretű európai országnak szellemi vezetőjeként világbrand lett. Nevét ugyanúgy ismerik Párizsban, Berlinben, mint Washingtonban vagy Pekingben. Szóval van igény hősökre.

Aki pedig a hőssé válás receptjét keresné változásoktól és átalakulásoktól terhes korunkban, Campbell mellett bátran olvassa Hidvégi Áron Arnold könyvét. Amit lelkünk mélyén mindig tudtunk, hogy a sikerben a véletlennek vajmi kevés szerepe van, hogy a pályaívek alakulásában a mindenkori hős kitartása játszik meghatározó szerepet, megnyugtató közhelyként gyógyítja a mesterséges valóságoktól elfáradt elménket. Ahogy Steve Jobs vagy Arnold Schwarzenegger sikerei sem a véletlenen múltak, úgy van ez Orbán esetében is, aki a kudarcot is olyan barátnak tekinti, amelyből tanulhat.

Hidvégi munkája saját kiadásban először 2019-ben jelent meg, újbóli és átdolgozott kiadását sok minden indokolta. Ez a könyv mindazoknak szól, akik nem küldték még szabadságra a valóságot, akik elfogulatlanul (ez nem zárja ki a rokonszenvet) és gondolati torzításoktól mentesen szeretnék megérteni, miért vált „legyőzhetetlenné” Orbán és mi is valójában a nemzeti együttműködés rendszere. Hidvégi elég időt töltött az Egyesült Államokban, hogy „megfertőzze” az angolszászokra annyira jellemző pragmatizmus és nyíltság.

Magyar értelmiségi olvasói – meglehet – fanyalogva olvassák majd sorait, de ha elengedik a társadalomról született, az elmét fogságban tartó mesterséges konstrukciókat, eljuthatnak a konklúzióig: az orbáni észjárás nem annyira az eruptív ötletek szédítő gazdagságán alapszik („van másik!”), hanem az alapos és kitartó aprómunkán, melyet az olimpikonok vallomásaiból ismerünk. Kijózanító egyszerűséggel: dolgozni kell. Nem négyévente, hanem naponta. A könyv angol nyelvű újbóli kiadása előtt azzal a reménnyel is számolhatunk, hogy „odaát” egyre többen megértik a magyar demokrácia lényegét, a szabadság iránti mély elkötelezettséget és a stabilitás iránti vágyat, mely a Kárpát-medencében a túlélés záloga.

(Hidvégi Áron Arnold: Az orbáni észjárás – Nem négyévente, naponta, Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, 2023)