Két tragédia is történt egyszerre a franciaországi Annecy-ben. Az első a kisgyermekeket ért barbár támadás volt. A második pedig az, hogy ezzel a brutális támadással szembesülve számos felnőtt egyszerűen lefagyott, elfutott vagy úgy döntött, hogy kukkolóként filmre veszi a lejátszódó szörnyű drámát. Ahogy magam is megnézem az annecy-i játszótéren készült videófelvételt, az első reakciómmal elszörnyedek, amint egy késsel körberohangáló és gyerekeket szurkáló felnőttet látok.
A tudatosan kisgyerekekre támadó felnőtt látványa azóta sem hagyja nyugodni a képzeletemet. De aztán másvalami is zavarni kezdi a gondolataimat. A 31 éves szíriai késelő már-már lazán vadászik a következő áldozatára.
Még amikor futásnak eredt is eközben, lépései viszonylag akkor is lassúak, mintha csak úgy vélné, senki nem áll halálos küldetése útjába. Később olvastam, hogy számos szülő felkapta a gyerekét, és elfutott. Ezt teljességgel meg tudom érteni. Gyermekeink védelme teljesen spontán és érthető reakció. Voltak azonban olyan felnőttek, akik azt nyilatkozták, hogy egyszerűen lefagytak. És aztán ott voltak a voyeurök, akik inkább filmre vették ezt az eszeveszett támadást ahelyett, hogy közbeavatkoztak volna.