Hiba lenne viszont a klasszikus liberalizmust nemzeti keresztény szemszögből rehabilitálni, csak azért, mert volt érdemi mondanivalója, volt pozitív tanmagja, mert gondolatiságában hordozott olyan mozzanatokat is, amelyek sajátjai a kereszténydemokráciának is, mint például a minden ember egyenlő méltóságának alaptézise. Ne feledjük, hogy a gyökértelenedés, a rablókapitalizmus, a szekularizációba csomagolt egyházellenesség, a tradíciók behelyettesítése absztrakt, íróasztal mellett kiötlött elvekkel mind a liberalizmushoz köthető.

Ha létezik olyan eszmeiség, amely mindenben szöges ellentétét képviseli az európai kultúrából kisarjadt klasszikus liberalizmusnak, akkor az az iszlám tanok rendszere. Valamiféle érthetetlen tapintatoskodás miatt konzervatív körökben sem illik leírni azt az eviden­ciát, hogy az iszlám nemcsak egy vallás, hanem egy harci ideológia is az egész világ meghódítására. Olyan harci ideológia, amely a más vallásúakat nem tekinti egyenlő félnek, amelyben vallási alapon megengedett az ellenféllel szemben minden eszköz. A hívek hódítókként, honfoglalókként érkeznek új hazájukba, s úgy is viselkednek, a befogadóktól várják el az alkalmazkodást.

A magyar miniszterelnöknek igen fontos elvi síkú meglátása volt, hogy a jól ismert merkeli megállapítás, miszerint az iszlám Németország része, iszlám szemszögből úgy néz ki, hogy Németország az iszlám része.

Németország már be is hódolt, mint ahogy defenzívában van Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Svédország, Norvégia, hogy csak a legkirívóbb példákat említsem. Egyre gyarapodnak azok a városrészek, ahol az állam már most nem képes a közrend és közbiztonság fenntartására, pedig ez ugyebár még a liberalizmus prófétája, John Locke szerint is első számú feladata lenne. Olaszország, Ausztria esetében felmerül még az ellenállás lehetősége, de Nyugat-Európa nagyobbik fele elveszett. A folyamat megállításához olyan eszközökhöz kellene nyúlni, amelyekre csak elvi lehetőség van, gyakorlati aligha. A korlát tudati síkú, az állami stratégiaalkotás és végrehajtás a liberálisok teremtette kognitív gáncsokban botladozik arrafelé.

A kvótaügyi népszavazás idején fő érvük az volt, hogy e kérdés nincs is napirenden. Az, hogy a belügyminiszterek tanácsa nemrég megszavazta a kötelező migránskvótát, csattanós válasz volt demagógiájukra. Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, ugyanezt a kommunikációs technikát követik az LMBTQXYZ-lobbi nyomulásának ügyében is. A jobb sorsra érdemes, egykoron a konzervatívok sorát gyarapító Mellár Tamás a nemátalakító műtéten átesett magyar óvodások száma felől érdeklődött az illetékes miniszternél, ami nettó trollkodás. Igen, egyelőre ez nálunk még nem probléma. Viszont a közösségi média, a Netflix megteremti majd erre is az „igényt”. Már lakhelyemen, Aradon is hallani, hogy a magyar iskolában akad olyan hallgató, aki „nem binárisként azonosítja” magát. Divatból nyilván. 

A médianyomás akkor is előhívja a társadalomból a maga megtévesztettjeit, ha a biológiailag kódolt legalapvetőbb normalitás ellenében hat. Csak idő kérdése, hogy megjelenjen nálunk is az eufemisztikusan „nemátalakításnak” nevezett, sorstragédiák sorát okozó, utólag gyakran megbánt öncsonkítás.

Konzervatívokként nincs okunk örvendeni a liberalizmus rituális öngyilkosságának. A woke-őrület hívei politikaalakító tényezők, s ha nem is jutottak még hatalomra Magyarországon, a magyar társadalmi valóságot is formálják a Kárpát-medencében a nemzetközi médián keresztül. Abban sem lesz köszönet, hogy a muszlimok nyugat-euró­pai többségbe kerülésük után egykettőre felszámolják mind a klasszikus liberalizmus maradékát, mind a woke-kreténséget. Mert ezzel párhuzamosan számunkra, európai konzervatívok számára is egy élhetetlen világot teremtenek majd, elég megnézni, mi történik azokban a városokban és városrészekben, ahol többségben vannak.

Mit lehet hát tenni? Küzdeni az EU-n belül azok ellen, akik erőltetik az európai lakosságcserét, s megágyaznak a muszlim térfoglalásnak. A migránskvóta viszont vörös vonal. Ha ez intézményesítésre kerül – ami egyelőre még nyitott kérdés –, akkor ki kell lépni abból a közösségből, amely egy apokaliptikus rémálmot akar tagjaira kényszeríteni.
Magyarországból nem lehet kalifátus.

Borítókép: Sebesült férfi a kimenekített emberek között a párizsi Bataclan koncertterem közelében, miután az épületben mintegy száz embert túszul ejtettek 2015. november 13-án Párizsban. (Forrás: MTI/EPA/Yoan Valat)