Optimista kiútkeresés a káoszból

Joe Biden madzagon rángatott igazságügyi minisztere, Merrick Garland utasítására többrendbeli vádat emeltek Donald Trump volt amerikai elnök ellen, amely eljárás hosszú ideig eltarthat. Trumpot ettől függetlenül az amerikai szavazók meg is választhatják jövőre elnöküknek, aki majd elnöki pardonban részesítheti önmagát.

Azért nem kívánok belemélyedni ennek elemzésébe, mert ez a politikai boszorkányüldözés a liberális demokraták részéről már tényleg a demokrácia és a fair game minden játékszabályát sutba dobja. Hasonló politikai-ideológiai gyűlölethadjárat folyik Európában is minden kormány ellen, amelyik nem hajlandó a liberális eszmediktátorok parancsait teljesíteni.

Marx megjósolta, Chomsky utalt rá, én pedig kimondom:

az újkori kapitalizmus háttérhatalom által vezérelt globalista struktúrája már nem követendő gazdasági és társadalmi példakép a világ népei számára.

A félreértések elkerülése végett érdemes leszögezni: nem vagyok antikapitalista és semmiképp sem marxista! Sőt, kifejezetten elutasítom Marx és Engels tanait, amelyek utópisztikus hazugságokra, erőszakra és gyakorlatilag vérontásra épültek. Magam sokkal inkább békepárti és nemzeti szuverenista vagyok.

Míg az aviátor-napszemüveges, ukrán és kínai kenőpénzekből meggazdagodott korrupt amerikai elnök ontja a dollármilliárdokat a világháborút szító kijevi bohócnak, az amerikaiak több mint tíz százaléka (harmincötmillió ember) él az USA-ban a szegénységi küszöb alatt.

De valahogy F–16-os vadászgépekre, Abrams tankokra és Patriot rakétákra rendre akad pénze a demens diktátornak az adófizetők zsebéből. Már ebből is következik, hogy szégyenletes háborúpárti képmutatók az amerikai liberális demokraták, és sajnálom mindazokat a félrevezetett szavazókat, akik őket támogatják.

Eljött tehát az ideje, hogy az emberi közösségek egy olyan társadalmi együttműködési formát alakítsanak ki, amely kifejezetten elutasítja az eddigi gazdasági és társadalmi szerkezetek működési elveit és ideológiai alapjait. A kapitalizmus kezdeti időszaka még építő jellegűnek tekinthető, hiszen Henry Ford idején nemzeti kapitalizmusról beszélhettünk, amely gazdasági struktúrában ugyan már megjelentek a nagyvállalatok (Ford Motor Co, U.S. Steel stb.), de ezek többnyire a nemzet alapvető érdekeit tartották szem előtt.

A mai pénztőke által uralt globalista monopolkapitalizmusban azonban az óriásvállalatok már semmilyen nemzeti elkötelezettséget nem képviselnek, kizárólag a profit és az ehhez párosított, nemzeti szuverenitást is romboló erőszakos ideológiai szempontok vezérlik őket.

Érdemes tehát merőben új alapokra fektetni emberi közösségeink társadalmi és gazdasági szerkezetét. Ez az új struktúra közösségi elvekre és erőszakmentességre épülhet, ennek folytán kifejezetten megbontván a globális bankrendszer emberiséget kiszipolyozó kamatpolitikájának és monopolkapitalista társadalmi szerkezetének létjogosultságát. Nemzeti alkotmányba lehetne foglalni például, hogy egy cég nem lehet multinacionális, csak nemzeti és nem lehet nagyobb bevétele, mint Földünk országainak átlagos nemzeti jövedelme, máskülönben szigorú különadókkal kell szembenéznie. A monopóliumok jellegzetessége ugyanis, hogy a szabad verseny létezését nemcsak hátráltatják, de lényegében ki is iktatják a gazdaság működéséből.

Amerikában már voltak ehhez hasonló monopóliumellenes próbálkozások, amelyek persze hosszabb távon rendre elbuktak, hiszen a globális cégek előbb-utóbb a politikai vezetőket is könnyedén megvásárolják. Mindannyian emlékszünk az AT & T telefonvállalat szétdarabolására, majd a Microsoft, a Facebook és az Apple monopóliumának megtörését szolgáló intézkedésekre. Utóbbiak mindeddig sikertelen beavatkozásnak bizonyultak.

Noam Chomsky filozófus többször felhívta a figyelmet a mértéktelen és nemzeti határokon átívelő kapitalizmus átmenetiségére és hosszú távú fenntarthatatlanságára. A profitráta évről évre kipréselt fenntartása ugyanis lételeme a kapitalizmusnak. Azonban mivel

az Egyesült Államokban a nagy cégek profithányadosa évtizedek óta csökken, így legitimitásukat már évtizedek óta határokon átívelő terjeszkedéssel próbálják kipótolni.

Király Jenő filmesztéta kiválóan rámutatott a végtelen kapzsiság gengsztermítosz jellegére, amelyről különböző filmek, így például A sebhelyesarcú is, lerántották a leplet. A következő üzenetet adják át ezek az alkotások:

a kapitalizmus erőszakkal és műveletlenséggel párosulva gengszterizálódáshoz vezet.

Ennek egyenes következménye a háború, így például az ukrajnai konfliktus is. A folyamatos nyomás a globális nagyvállalatokra a haszonkulcsok fenntartása érdekében új piacok és területek megszerzésére késztetik őket, amelynek lehetőségét az elmúlt húsz év során Ukrajnában látták.

A kapitalista társadalmi szerkezet már egy ideje elérte fejlődési ciklusának csúcspontját, hanyatlik, és ezen hanyatlási időszak során kétségbeesetten próbálja birodalmi ambíciókkal, ideológiai gesztusokkal, valamint trükkök százaival fenntartani magát. Mivel régóta tudjuk, hogy az ipari-technológiai szektor életciklusát csak a katonai szektor képes meghosszabbítani, semmi meglepő nincs abban, hogy a nyugati pénztőke katonai erővel és terjeszkedéssel igyekszik a kapitalista működési rend hanyatló legitimitását pótolni. Emiatt robbant ki a jelenleg Ukrajnában zajló katonai konfliktus, amit a Nyugat rendkívül fifikásan kitervelt és hanyag cinizmussal az oroszokra hárít.

A globalista pénztőke és monopolkapitalista partnerei ma már nemcsak pénzt és profitot, hanem teljes politikai és kulturális egyeduralmat akarnak a földgolyón. Ennek kiteljesedését látjuk minden cselekedetükben, ideológiai diktátumukban és kommunikációs stratégiájukban. Ebben a kíméletlen nyomulási kényszerben az erkölcs, az igazság már semmilyen jelentőséggel nem bír.

A nyugati irányítóközpontokban gátlástanul hazudoznak hazánkkal kapcsolatban, hamis vádakat fogalmaznak meg a nekik nem tetsző kormányok ellen, hogy eltereljék a figyelmet saját korrupciós ügyeikről.

Ma már evidencia, hogy börtöntöltelékek ülnek az Európai Parlament padsoraiban, ahol nem Európa valódi érdekein munkálkodnak, hanem fortélyos és kíméletlen birodalmi céljaikat érvényesítik.
Mi a kiút ebből a káoszból? Silvio Gesell német–argentin közgazdász nevéhez fűződik a Freiwirtschaft-elmélet, ami ígéretesnek tűnt. Síklaki István hasonló elméletet dolgozott ki a „fennmaradás társadalmi programja” munkájában. Gesell és Síklaki az erkölcs és a humanizmus szempontjait figyelembe véve kiiktatnák az önérdeket, a kizsákmányolást és a zsarolás lehetőségét a gazdasági rendszerből. Helyette közösségi szempontokat és kölcsönös együttműködési elveket helyeznének előtérbe. Mindkettőjük elmélete azon alapult, hogy egyfajta kamatmentes gazdaságot kell létrehozni. Gigászi csata ez, hiszen a nemzetközi bankok ezt helyből elutasítják, és ott gáncsolják, ahol tudják.
De bátraké a szerencse, tartja az ősi mondás. Kezdjük a kaptafánál, és gomboljuk újra a kabátot! Mert ha nem szedjük össze magunkat, akkor az lesz, amit már az Internacionálé is megjósolt: „a Föld fog sarkából kidőlni”.