Joe Biden madzagon rángatott igazságügyi minisztere, Merrick Garland utasítására többrendbeli vádat emeltek Donald Trump volt amerikai elnök ellen, amely eljárás hosszú ideig eltarthat. Trumpot ettől függetlenül az amerikai szavazók meg is választhatják jövőre elnöküknek, aki majd elnöki pardonban részesítheti önmagát.
Azért nem kívánok belemélyedni ennek elemzésébe, mert ez a politikai boszorkányüldözés a liberális demokraták részéről már tényleg a demokrácia és a fair game minden játékszabályát sutba dobja. Hasonló politikai-ideológiai gyűlölethadjárat folyik Európában is minden kormány ellen, amelyik nem hajlandó a liberális eszmediktátorok parancsait teljesíteni.
Marx megjósolta, Chomsky utalt rá, én pedig kimondom:
az újkori kapitalizmus háttérhatalom által vezérelt globalista struktúrája már nem követendő gazdasági és társadalmi példakép a világ népei számára.
A félreértések elkerülése végett érdemes leszögezni: nem vagyok antikapitalista és semmiképp sem marxista! Sőt, kifejezetten elutasítom Marx és Engels tanait, amelyek utópisztikus hazugságokra, erőszakra és gyakorlatilag vérontásra épültek. Magam sokkal inkább békepárti és nemzeti szuverenista vagyok.
Míg az aviátor-napszemüveges, ukrán és kínai kenőpénzekből meggazdagodott korrupt amerikai elnök ontja a dollármilliárdokat a világháborút szító kijevi bohócnak, az amerikaiak több mint tíz százaléka (harmincötmillió ember) él az USA-ban a szegénységi küszöb alatt.
De valahogy F–16-os vadászgépekre, Abrams tankokra és Patriot rakétákra rendre akad pénze a demens diktátornak az adófizetők zsebéből. Már ebből is következik, hogy szégyenletes háborúpárti képmutatók az amerikai liberális demokraták, és sajnálom mindazokat a félrevezetett szavazókat, akik őket támogatják.
Eljött tehát az ideje, hogy az emberi közösségek egy olyan társadalmi együttműködési formát alakítsanak ki, amely kifejezetten elutasítja az eddigi gazdasági és társadalmi szerkezetek működési elveit és ideológiai alapjait. A kapitalizmus kezdeti időszaka még építő jellegűnek tekinthető, hiszen Henry Ford idején nemzeti kapitalizmusról beszélhettünk, amely gazdasági struktúrában ugyan már megjelentek a nagyvállalatok (Ford Motor Co, U.S. Steel stb.), de ezek többnyire a nemzet alapvető érdekeit tartották szem előtt.
A mai pénztőke által uralt globalista monopolkapitalizmusban azonban az óriásvállalatok már semmilyen nemzeti elkötelezettséget nem képviselnek, kizárólag a profit és az ehhez párosított, nemzeti szuverenitást is romboló erőszakos ideológiai szempontok vezérlik őket.
Érdemes tehát merőben új alapokra fektetni emberi közösségeink társadalmi és gazdasági szerkezetét. Ez az új struktúra közösségi elvekre és erőszakmentességre épülhet, ennek folytán kifejezetten megbontván a globális bankrendszer emberiséget kiszipolyozó kamatpolitikájának és monopolkapitalista társadalmi szerkezetének létjogosultságát. Nemzeti alkotmányba lehetne foglalni például, hogy egy cég nem lehet multinacionális, csak nemzeti és nem lehet nagyobb bevétele, mint Földünk országainak átlagos nemzeti jövedelme, máskülönben szigorú különadókkal kell szembenéznie. A monopóliumok jellegzetessége ugyanis, hogy a szabad verseny létezését nemcsak hátráltatják, de lényegében ki is iktatják a gazdaság működéséből.