Az történt ugyanis, hogy mialatt Nick Cave folyamatosan küzdött magával és a rámért csapásokkal (ne felejtsük a tanítást, mely szerint az Úr azt egzecíroztatja leginkább, akit leginkább szeret), és csak tisztult és tisztult a művészete, a kinti világban minden összezavarodott. Fogalmak, szavak jelentése változott és változik, mint valami permanens forradalomban, mielőtt megjelenne a jégcsákány. Legújabb beszél van. Válaszként momentán az van, hogy a konzervativizmus az új lázadás. Egy rendes hippi ettől minimum kulturális sokkot kapna, de ha belegondolunk, hogy a hipster szó bármiféle felelősségre vonás nélkül akkorát pördült, hogy mire feleszméltünk, a tehervagonokban héderező, félig társadalmon kívüli csavargó helyett immár az oda mélyen beágyazódott embertársainkra alkalmazzák, akik valami miatt olyan arcszőrzetet viselnek, amellyel smink nélkül felbukkanhatnának a Szemere-kormányban, akkor megérthetjük a változás mértékét. 

Na de akkor Nick Cave, konkrétabban. Cave nemrég megszólalt az ausztrál (hazai pálya) Hay fesztiválon, és kifejtette, hogy szerinte rendkívül káros, ha egy emberből az ellehetetlenítéssel kiölik a zenéjét, holott lehetséges, hogy az éppen a legpozitívabb oldalát domborítja ki. Az ámokfutásba kezdett, eltörlés kultúrájának nevezett, agyonfinanszírozott agybajról beszélt, és a következőket mondta a The Guardian szerint (forrásom az Index): „Az alkotóművészet – és kimondottan a zene – megóvja az embert attól, hogy önmaga legrosszabb verziójává váljon, és épp ezért gondolom, nagyon óvatosan kell meghatároznunk, hogy melyek azok a zenék, amelyektől a művész személye miatt megfosztjuk a hallgatóságot. Meg kell értenünk, hogy ezek a dolgok adják ezen személyek legjobb részét, […] épp ezért helytelen kiirtanunk a bennük lévő jót azért, hogy a bennük lévő rosszat büntethessük vele.”

Finom elegancia. Azon a szellemi színvonalon, ahol a cancel culture hívei és alkalmazottai támolyognak, talán nem is érthető. De ez sem baj, nem lehet minden bővített mondat mellé közlekedési rendőrt állítani. Viszont él a remény, hogy Mick Jagger megérti és újra eljátsszák majd a Brown Sugart, ha máskor nem, hát Keith Richards száztizedik születésnapján. Egyébként nem ez volt az első eset, hogy Cave elmondta a véleményét a rossz irányt vett társadalmi „fejlődésről”, ahol mindent szisztematikusan megerőszakolnak, és ráadásképpen még Károly király koronázásán is részt vett, amivel aztán végképp besorolta magát a konzervatív közéleti személyiségek egyre tömöttebbé váló sorába. 

A maradék normálisak lázadása megkezdődött, a vadrózsák nyiladoznak.

Borítókép: Nick Cave ausztrál énekes-dalszerző (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron)