Leginkább persze azokon a helyeken volna célszerű, ahol az ember elméjét a gonoszság ármánya járja át, és ez már nemcsak gondolatban, hanem tettekben is megnyilvánul. Mert az igazi szentekké vált emberek, mint Szent Domonkos, Szent Ferenc, Szent Rita, Szent Miklós vagy éppen Szent II. János Pál – hogy csak néhányat említsünk közülük – példája és munkássága konkrét helyhez is köthető. A helyek misztériuma tapasztaltan hat az emberre.

Ahogy nekünk is képesnek kell lennünk hatni az életünkre. Nem eleve elrendelt az ember embernek farkasa életkép akkor, ha ellent tudunk mondani annak a rossz gyakorlatnak, amikor a szabad akarat csupán gúny tárgya egyesek, leginkább politikusok kezében.

Csupán annyi engedmény adatik, hogy az egyes ember eldöntheti, az élete mely szakaszában áll csatasorba, és tesz erőfeszítést olyan dolgok végigvitelére, mely méltóvá teheti a „hétköznapi” szentség elérésére. Arra, amit a születésünk pillanatában valamennyien kaptunk. S ha példák kellenek mondjuk nógatás gyanánt, akkor hosszú azok névsora – orvosok, tudósok, művészek és még közéleti személyiségek is –, akik egyértelműen hitet tettek az ember létezésének valódi céljai mellett, úgymint elkerülni az embertelenség bármely formáját a lélek erejével. Állítsunk hát zarándokhelyeket, amire a nyári szünet lehet a legalkalmasabb!

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: A csíksomlyói búcsú (Fotó: Bach Máté)