A hétvégét a csodás dél-alföldi kisvárosban, Mórahalmon töltöttük. A gyönyörű fürdőben élveztük a gyógyvíz jótékony hatását, amikor egy ismeretlen középkorú férfi úszott közelebb. Mivel felismert, gyorsan beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy több évtizede hivatásosként szolgál a határon. Volt határőr, lett rendőr, most pedig határvadász. De a lényeg számára nem változott: meg kell védeni Magyarországot. Meg a családját, házát, települését is, hiszen itt él majd negyven esztendeje.
Az ereje teljében lévő férfi a szemtanú hitelességével mesélt a szolgálat kihívásairól. Amikor harminc-negyven erőszakos migránst kell megállítani a járőröknek. Az átázott, átfagyott éjszakai szolgálatokról, a bögre forró kávé csodájáról. A szerb oldalon felvonuló embercsempészek üveggolyós-csúzlis támadásairól, a hátizsákban cipelt kövekkel való dobálásokról, a betonvassal átdöfött szolgálati autó szélvédőjéről. Lakonikus nyugalommal jegyezte meg, hogy hányszor voltak már életveszélyben a kollégáival. Ezzel jár ez a munka – mondta.
Csak azt fájlalta, hogy az ország szívében sokan még ma sem hiszik, ma sem értik, hogy mi történik a Bácskában. Véleménye szerint a szerb oldalon már tragikus a helyzet. Azt mesélte, hogy az embercsempészek közötti leszámolások mindennaposak, az ott élő magyarok és szerbek ide járnak megnyugodni, kicsit pihenni. Közben pedig az első kérdésre ömlik belőlük a panasz a mindennapi életük széthullása miatt. Irigykedve és egyben reménykedve is tekintenek Magyarországra. Hátha a mi példánkon felbátorodva egyszer Szerbia is véget vet ennek az áldatlan helyzetnek.
A beszélgetésünk végén mintegy levezetésként a fürdő vizének gyógyító erejéről adott részletes tájékoztatást ez a mai napig igazi határőr.
Kitartást, jó egészséget kívánva köszöntem el tőle.
Megnyugtató érzés volt látni, hogy ez a férfi minden nehézség, számtalan átszervezés, átöltözés ellenére is rendíthetetlenül végzi a munkáját. Amire joggal büszke, amiről láthatóan szívesen mesélt nekem. Nem munkahelynek, hanem hivatásnak tekinti a határ őrzését, védelmét.
Kérem, higgyék el, hogy nem egy idealizált, netán kitalált történet ez. Nem, ez az utolsó szóig így történt. Ja, még büszkén mesélte nekem a saját főzésű pálinkájának sikerét is a helyi megmérettetésen. Mert a hobbijára is büszke volt ez a férfi.