Azért írtam ilyen részletesen erről a váratlan találkozásról a mórahalmi gyógyvizes medencében, mert mindeközben a migrációs-inváziós őrület újabb ütközete zajlott Brüsszelben.
Ennél élesebb kontraszt már nem is lehet a mi déli határainknál zajló folyamatos küzdelem és a brüsszeli, öngyilkos hajlamú álomvilág között. Ennek a balliberális, sosemvolt csodaországban élő, multikulti hazugságokon felnőtt generációnak a képviselői most indítanak újabb rohamot a még létező európai nemzetállamok ellen.
Az írás elején szereplő, szép és békés kisvárosban, Mórahalmon négy-ötezren élnek. Képzeljük azt el, hogy mi történne, ha itt vagy egy ehhez hasonló bármely dél-magyarországi kisváros mellett lenne kötelező létrehoznunk egy közel kétszer akkora befogadóközpontot, magyarul egy migránstábort. Ahol ha tizenkét hét alatt nem tudják befejezni a kérelmük elbírálását, akkor az ott tartózkodót haladéktalanul el kellene engedni. Csendben jegyzem meg, hogy nincs a világnak az a szuperhatékony migrációs szervezete, titkosszolgálata, amelyik szűk három hónap alatt mélységében fel tudja tárni egy olyan ember valós előéletét, kapcsolati hálóját, szándékait, akinek semmilyen papírja sincs, és csak szóbeli információkra, nyilvánvaló hazugságokra lehetne támaszkodnia. Ráadásul folyamatosan frusztrálva az áradat nagyságától, amit csak fokoznak a jogvédőnek álcázott, valójában az inváziót támogató szervezetek nyomásgyakorlási módszerei.
Mindeközben mintegy előrevetítve a Nyugat-Európára váró sötét jövőt, Franciaország már a polgárháborús szakadék szélén tántorog. Itt is egy balul elsült rendőri intézkedés teremtett indokot a totális támadás megindítására, mint az Egyesült Államokban. Ott a BLM-mozgalom által a rendőrség ellen indított fizikai és politikai támadások tragikus eredményeként hosszú hónapokra destabilizálták számos nagyváros belső kerületeit a felhergelt tiltakozók. A forgatókönyv hasonló jeleket mutat Franciaországban is. Az elnök már negyvenezer rendfenntartót vezényelt a francia városok utcáira, csekély eredménnyel.
A tiltakozónak nevezett harcosok csapatai jellemző módon bevásárlóközpontokat, üzleteket támadnak meg, rabolnak ki, gyújtanak fel. Éjszakánként autók százai válnak a lángok martalékává. Az erőszakos csoportokban rendszeresen felhangzik az Allah akbar! felkiáltás is. Ezzel pedig már vallási-politikai színezetet is kap a káosz, ideológiai támaszt kapnak a jórészt migrációs hátterű fiatalok támadó egységei. A franciák mindeközben rémülten ülnek otthonaikban, várják, hogy csoda történjen, és visszakapják régi, biztonságos életüket.
Ám sajnos tudjuk, hogy csodák csak ritkán történnek. Pláne akkor, amikor a francia társadalom jelentős része egyfajta apátiában szenved. Képtelen megszervezni önmagát, kifejezni határozott szándékát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!