Sokan úgy érezhetik, hogy már túl hosszú ideje, túl sokszor esik szó az illegális migráció kérdéséről, ugyanakkor sajnos látjuk és a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy egy krónikus problémával állunk szemben, amelyhez eddig sokan és sokféleképpen viszonyultak. Magyarország felvállalta, hogy megvédi a schengeni határait az újabb és újabb migrációs hullámoktól, s feltartóztatja a bevándorlótömegeket, de köszönet és támogatás helyett a legtöbb európai országtól csupán kritikát kaptunk. Újfent kioktattak minket az emberi jogokból. Véleményem szerint a magyar kormányzat jól döntött, amikor felismerte a történelmi veszélyt, és a támadások ellenére is felépítette a határkerítést. Honvédelmi miniszterként én kaptam a feladatot, hogy levezényeljem a projekt megvalósulását. A migrációs nyomás, a nemzetközi feszültség és a rendkívül feszített időtényező miatt ez komoly kihívás és feladat volt, amelyet végül sikerrel teljesítettünk. Az intézkedés hatékonyságát az idő már késégbevonhatatlanul igazolta.
De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy
a baloldali média által közvetített kritika mind szemenszedett hazugság. A magyarok a rászorulókat sosem hagyták magukra! Figyelmünket – nem véletlenül – az elmúlt közel másfél esztendőben a szomszédunkban zajló véres háború és annak hatásai kötik le. Ukrajnából az első puskalövések óta rengeteg menekültet fogadtunk be Magyarországon.
Nem néztük, nem nézzük, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású emberről van szó, hiszen életveszélyben vannak és emiatt menekülnek, tehát mi segítséget nyújtunk nekik. Mindez plasztikusan mutatja, hogy mi is a különbség a megannyi (akár EU-s) országon átutazó, a jobb élet reményében útnak induló, főleg ázsiai, afrikai muszlim fiatal férfiak és a közvetlen háborús konfliktus elől menekülő ukrajnai menekültek között. Nem igaz, hogy Magyarország nem segíti az elesetteket! A világ számos pontján a Hungary Helps programjának segítségével vagy hazánk történetének legnagyobb, a megtámadott Ukrajnából menekülők megsegítését célzó humanitárius segélyprogramja keretében nap mint nap azon fáradozunk, hogy oltalmat nyújtsunk azoknak, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe.
