Brazília a felemelkedő, de még mindig szegény országok közé tartozik. A felnőtt népesség 5,7 százaléka analfabéta. A munkanélküliség tíz százalék fölötti, de a fiatalkorúaké csaknem egyharmadnyi. Az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) 14 600 dollár. Az eladósodás fölülmúlja a GDP-t. Hatalmas olaj-, szén- és földgáztartalékai ellenére az ország évi 25 milliárd kWh villamosenergia-importra szorul.

A trópusi esőerdők olyan funkciót látnak el, amely globális „közjószág”, mindannyiunknak hasznot hajt, amiért viszont nem fizetünk. Tehát a nemzetközi közösségnek fizetnie kellene azért, hogy Brazília tartsa meg az őserdőket, és abból a pénzből más módon fejleszthetné gazdaságát. A segélycsatornákon azonban csak igen kevés pénz áramlik Brazíliába. 2021-ben az OECD-től hivatalos segély formájában másfél milliárd dollárt kapott – ez a belföldön megtermelt nemzeti jövedelem (GNI) csupán 0,15 százalékát tette ki. Az összes segély, a nem hivatalos forrásból származókat is beleértve már nagyobb, 19 milliárd dollár volt.

A Bolsonarót felváltó elnök, Lula da Silva fontos feladatnak tartja az esőerdők megőrzését, meghirdette a „nulla erdőirtás” stratégiáját. Brazíliának az Atlanti-óceán menti partvidékén hatalmas kőolajforrásai vannak, és ez a világ nyolcadik legnagyobb kőolajtermelőjévé tette. Fejlődésüket erre és a zöldenergiákra akarják alapozni. Ugyanakkor tervbe vették az Amazonas menti esőerdőkön áthúzódó autópálya és vasút megépítését is. Csupán ez utóbbi 230 ezer hektár őserdő elpusztításával járna.

Az őserdők nem csak a csapadék visszatartásával, majd fokozatos elpárologtatásával stabilizálják a klímát. A Németország területének kilencszeresét kitevő Amazonas menti esőerdők hatalmas mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el, az emberi tevékenység következtében globálisan a légkörbe kerülő mennyiség 15 százalékát. A Világbank számításai szerint ennek a brazil esőerdők által ellátott a funkciónak az éves értéke 317 milliárd dollár. Ez többszöröse (három–hétszerese) annak a nyereségnek, ami az erdőirtások eredményeként létrejön. És mivel a pozitív hatás a globális klímát érinti, máris látszik, hogy a nemzetközi közösségnek mekkora támogatást kellene fizetnie, hogy Brazília megtartsa az őserdeit. Az elképzelések szerint lehetővé kellene tenni, hogy Brazília ebben az összegben szén-dioxid-kibocsátási jogokat adjon el a szennyezési jogok nemzetközi piacán. Ez a piac úgy működik, hogy az egyes országok kötelezettséget vállalnak kibocsátásuk egy adott határ alatt tartására, és ha afölött akarnak szén-dioxidot kibocsátani, azt a kvótakereskedelem piacán kell megvenniük – olyan országoktól, melyek a vállalt szint alatt bocsátanak ki szennyező anyagot, és így megtakarításuk keletkezik.

Ha az erdőirtások jelenlegi trendje folytatódna, az irányzat is megfordulna: az erdőpusztulás következtében nagyobb lenne a szén-dioxid-kibocsátás, mint az elnyelés. Ez a globális felmelegedés végzetes felgyorsulásával járna.

Egy mindannnyiunkat fenyegető, súlyos globális probléma megoldásáról, a klímaváltozás elkerüléséről, mérsékléséről van szó. Mint látjuk, nem elég, ha csak a legnagyobb, üvegházhatású gázokat kibocsátó országok vállalnak kötelezettséget a csökkentésre. Támogatni kell az esőerdővel rendelkező országokat – elsősorban Brazíliát –, hogy a létfontosságú őserdeiket megőrizzék.

A szerző közgazdász, társadalomkutató

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)