Kevesebben tudják viszont, hogy a Világgazdasági Fórumnak van egy másik összejövetele is, a nyári Davos Summit, amit június­ban tartottak. De joggal kérdezhetik: miért olyan fontos ez, hogy nyáron is tanácskoznak a világot uraló nagyfiúk? Azért, mert ezúttal a „nyári Davos” nem Davosban, hanem Kínában, egészen pontosan Tiencsinben zajlott le június 27–29. között, és a háromnapos rendezvényen az egyik fő felszólaló – természetesen Klaus Schwab mellett – nem más volt, mint a kínai miniszterelnök, Li Csiang. A rendezvény egyébként az Új Bajnokok (New Champions) 14. találkozója volt, amelyen összesen 1500 globális vezető, ebből 130 közéleti személyiség, 800 üzleti vezető és száz „innovátor” – jelentsen ez bármit is – volt jelen. 

Ennek szellemében elsősorban arról tárgyaltak, hogy miként lehet az „ellenszélben” egy olyan világgazdaságot kiépíteni, ami lehetővé teszi a – konkrétan ezt a szót használták – „visszaglobalizációt”. Például Ngozi Okonjo-Iweala, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nigériai főigazgatója szerint nagy lehetőség van arra, hogy megvizsgálják azokat a területeket, régiókat és országokat, amelyek kimaradtak a globalizáció első hullámából. De Klaus Schwab is világosan beszélt, amikor elmondta: 

 A kínai kormányfő pedig még világosabban kifejtette, hogy 

Nyitott világgazdaság – és persze ebben Kína kiemelkedő szerepe. Azt azért ismerjük el, hogy a Popper–Soros-féle nyílt társadalomról nem beszélt – ez talán mégiscsak furcsa lett volna a kínai politikai, társadalmi működésmód jellegzetességeit ismerve.

Három fő irányt emelnék ki e három nap eseményeiből. Az első, hogy továbbra is folytatják a Klaus Schwab által megírt Great Resetben elfogadott célkitűzések megvalósítását, amelynek lényege, hogy az állami és a magánszektornak egyre jobban össze kell fonódnia, ami praktikusan továbbra is azt jelenti, hogy a technokrácia átveszi a hatalmat az államok felett, a nemzetállamok jelentősége egyre nagyobb mértékben csökken. Ez már világos, visszavonhatatlan cél a WEF számára.

A második, hogy 

Aligha kétséges, hogy vagyunk néhányan, akik Kína politikai és társadalmi berendezkedését nem látjuk éppen a legdemokratikusabbnak, és soha, semmikor nem szeretnénk egy kínai társadalmi és politikai modellben élni. Az persze más kérdés, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat fejleszteni kell és lehet nekünk, magyaroknak is – már csak azért is, mert még lehet, hogy egyszer az unión kívül találjuk magunkat –, de ettől függetlenül is szükséges és fontos az ideológiamentes gazdasági együttműködés.

De a kínai WEF-fórumon nem pusztán erről volt szó, hanem valami olyasmiről, ami arra utal, hogy a WEF elitjének a koncentrált, sok tekintetben diktatórikus politikai irányítás egyáltalán nem antipatikus, sőt. Emlékezzünk arra, hogy 

Vagyis a végletekig atomizált és uniformizált világtársadalom alakulna ki. S bizony, Kína ebben az értelemben sokkal közelebb áll a schwabi, sorosi, rothschildi stb. elképzelésekhez, mint például egy olyan ország, mint Magyarország, ahol az emberek érthetetlen módon szeretnek sokfélék, egyediek, szabadok lenni.

Természetesen sok minden másról is szó esett a Tiencsinben lezajlott találkozón, többek között erőteljesen hangsúlyozták – ó, mily meglepő! – a nulla szén-dioxid-kibocsátás elengedhetetlen szükségességét, s azt sürgették, hogy jöjjön létre a zérókibocsátású gazdasági modellekre történő átállás. Igen, ez nagyon biztató, hiszen még senki nem tudta meggyőzően bebizonyítani, hogy az antropogén – vagyis emberi – szén-dioxid-kibocsátás lenne az egyetlen és legfőbb oka a globális felmelegedésnek, a klímaváltozásnak. Sebaj, ezt az ENSZ-hez kötődő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület már verdiktként kimondta, tehát ez a tudományos tény és slussz. Nem is kérdés viszont, hogy a zéró kibocsátásra való túl gyors és megalapozatlan áttérés szinte azonnal tönkretenné a világgazdaságot.

Nem maradhatott ki a mesterséges intelligencia (MI) kérdése sem, sőt nagy súlyt kapott e kérdés is. Megfogalmazásuk szerint felelős MI-kereteket kell kialakítani, amelyek növelik a generatív MI előnyeit, miközben „kezelik” a „kihívásokat”. Érthető, felfogható szövegek ezek, nem? Legfőképpen pedig megnyugtatók a mesterséges intelligencia veszélyeinek elhárításával kapcsolatban.

A végére hagytam a legszebb elképzelést. Mi más is lehetne ez, mint a digitális pénz bevezetésének átfogó terve. A hivatalos szöveg megkapó: a központi bankok képviselői a magánszektorral közösen vizsgálták az új innovációk alkalmazását a pénzügyekben, és javaslatot tettek a központi banki digitális valuták „globális interoperabilitásának” elveire. Ez nem jelent mást, mint a készpénz lecseré­lését a globális CBDC-re, vagyis a globális digitális valutára, amely alapjaiban változtatja meg – iszonyatos irányba – az életünket.

Ennek az elgondolásnak az egyik „legérdekesebb” személye nem volt más a fórumon, mint Eswar Prasad, a Cornell Egyetem közgazdászprofesszora. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a 

A tervek között szerepel természetesen az emberek „szénlábnyomának” követése is, tehát, ha a kiadásaik – a globális vezetők szerint – hatással vannak az éghajlatra, akkor megtiltják nekik az ilyen típusú vásárlásokat.

Nem folytatom. Inkább azzal a remek hírrel fejelem meg mindezt, hogy Kristalina Georgieva, az IMF vezetője – aki persze a WEF-hez is tartozik – keményen dolgozik egy globális CBDC-platform bevezetésén az egész világon.

Lehet, hogy tényleg ez a harc lesz a végső, amit meg kell vívnunk ellenük?

Borítókép: Klaus Schwab, a szervezet alapítója és ügyvezető elnöke felszólal a Világgazdasági Fórum találkozóján Davosban 2023. január 17-én. (Fotó:MTI/EPA/Keystone/Gian Ehrenzeller)