A kapcsolatot számtalan hosszú levél és több mexikói és New York-i találkozó éltette, és a mélységeiről azok az 1938-39-ben készített egyedi portrék is sokat elárulnak, melyek Frida Kahlót mutatják meg, színesben és fekete-fehérben, főképp jellegzetes mexikói viseletben. A festőnő imidzsének szerves része volt a feltűnő öltözködés, amely mögé részben elrejtette testét, azaz a gyermekbénulás miatt deformálódott jobb lábát, ugyanakkor a látványos színek miatt ki is tűnt a tömegből.
Készült kép a festőnő-fényképész párosról is, amely szintén jól mutatja, mennyire közel voltak egymáshoz, elfogadva egymás művészetének feltételeit, finom gesztusokkal reagálva a másik közelségére.
Frida Kahlo erőteljes, szinte férfias kisugárzása sokkal lágyabb a mellette álló férfi mellett. S különös érzés lehetett a fényképezőgépbe belenéznie a mexikói festőházaspárnak is – Frida Kahlo oldalán az egyik fotón a férje, a gép mögött pedig a szerelme állt.
A szenvedélyes és mély kapcsolat tíz év után azonban véget ért: Frida Kahlo nem tudta elhagyni Nickolas Murayért sem Diego Riverát, sem Mexikót, azaz a gyökereit.
Több kapcsolatba bonyolódtak később mindketten – Muray negyedik feleségét a Frida Kahlóval történt szakításuk után vette el –, ám életük végéig tudtak egymásról, bensőséges hangvételű leveleket váltottak egészen a festőnő 1954-ben bekövetkezett haláláig. Muray mexikói kultúra iránti rajongásának eredménye a lehengerlő szerelmen és a prekolumbián alkotásokat megőrző fotókon túl pedig egy különleges, több mint száz alkotásból álló műgyűjtemény lett, amely ma a texasi Harry Ransom Centerben található.
A szerző a Mediaworks Kulturális divíziója, a Kultúrnemzet újságírója
Borítókép: Egymás mellett a szerelmesek (Fotó: Nickolas Muray)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!