Nagyon igaza van Fricz Tamásnak, amikor a Giorgia Meloninál tapasztalható politikusi vargabetűk láttán minapi publicisztikájában (Meloni a globalisták karjaiban?) azt írja: „a mai politikusok motivációinak megismeréséhez nem elegendőek azok az információk, amelyeket az első nyilvánosságban, a hivatalos médiából és sajtóból megtudhatunk”.
Ez bizony így van, hiszen jól tudjuk, hogy az Olasz Köztársaság első női kormányfőjének a tavaly szeptemberi választások előtt milyen ígéretes, az európai jobbközép pártok biztató jövőképét sejtető megnyilvánulásai voltak.
Emlékszünk a szőke, mosolygó Melonira, amint Rómában 2021 augusztusában minden protokollt nélkülözve üldögélt Orbán Viktor mellett egy lépcsőn. És emlékszünk arra is, amikor egy éve még határozottan kiállt a nemzeti érdekek védelme mellett, elítélte Brüsszel beavatkozási kísérleteit, és az olasz baloldalt is bírálta a közép-európai országok elleni támadások miatt.
Pártja, a jobboldali Olaszország Fivérei EP-képviselőjének nyilatkozata szerint 2024-ben olyan uniót szeretnének, amelyben bízni lehet. „Olyan modellre van szükség, amelyben nem alázzák meg a nemzeteket, hanem figyelembe veszik őket.”
Ez a megjegyzés egyértelmű utalás volt az unió Magyarországgal és Lengyelországgal szemben tanúsított diszkriminatív lépéseire.
Az olasz jobboldal választási győzelmével egy időben megszólalt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki a Princeton Egyetemen mondott beszédében így fogalmazott:
Ha Olaszország a parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül, megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében.
Azóta lefolyt egy kis víz a Teverén. Manfred Weber és Ursula von der Leyen gyorsan barátságos arcukat fordították Meloni felé, akit pedig korábban − a migrációval kapcsolatos álláspontja miatt is − szélsőségesnek tartottak. Köpönyegforgató alakításuk egészen elképesztő volt. Weber a Politicónak kijelentette, hogy Németországnak és Franciaországnak részt kellene vállalnia a Dél-Európára nehezedő migrációs nyomás csökkentésében, és Von der Leyen is ráébredt az uniós határok védelmének különös jelentőségére. A magyar miniszterelnök akkor így üzent Twitter-oldalán a két vezető politikusnak:
Kedves Ursula von der Leyen és kedves Manfred Weber! Üdv a klubban! Tíz éve küzdünk az erősebb határokért. Mint kiderült, nekünk, magyaroknak mindvégig igazunk volt. Védjük meg Európát!
Mindenki érdeklődve várta, hogy Meloni miként reagál a korbács és mézesmadzag alkalmazásának gyakran bevált politikai módszerére. A miniszterelnök asszony gyorsan kapcsolt, és fordított egyet a kormánykeréken.
Először azzal szerzett jó pontokat az EU jelenlegi irányítóinál, hogy ellátogatott Kijevbe, ahol Zelenszkij elnök keblére borult, majd bírálta és propagandának minősítette Putyin orosz elnök egyik beszédét.
Zelenszkijt igyekezett biztosítani arról, hogy országa a végsőkig kitart Ukrajna mellett, s ezzel beállt abba a politikai irányvonalba, amelyet elődje, Mario Draghi, a bankárból lett miniszterelnök szabott meg, amikor tavaly júniusban Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár társaságában ellátogatott Kijevbe.
Draghiról nem árt tudni, hogy korábban az Európai Központi Bank elnöke volt, és valamikor dolgozott a Goldman Sachsnál is. Ezen a ponton érdemes ismét idézni Fricz Tamás publicisztikájából: „Meloni 2021-ben – egy évvel a választások előtt, milyen érdekes – tagja lett az Aspen Institute-nak, amely nem más, mint egy globalista washingtoni agytröszt. Finanszírozói között a következőket találjuk, s ezek egyben árulkodók is: Bill and Melinda Gates Foundation, Carnegie Foundation, Ford Alapítvány, Rockefeller Alapítvány, Goldman Sachs (az egyik legnagyobb Wall Street-i pénzintézet). Az Aspen Intézet elnöke az a Walter Isaacson, aki a Klaus Schwab által vezetett WEF (Világgazdasági Fórum) tagja. […] Az intézet a fegyveriparban is érdekelt: olyan fegyvergyártó óriásokkal áll kapcsolatban, mint a Boeing, illetve a Lockheed Martin.” Miként arra a politológus szerző rámutatott, ezek után nem lehet véletlen Meloni háborút támogató magatartása. Tudjuk persze, hogy a politika világában semmin sem csodálkozhatunk. A hatalmi és a gazdasági érdekek mindent felülírnak, s ezek érvényesítéséhez gyakran a legaljasabb eszközöket is bevetik a résztvevők.
Az európai baloldal módszereinek láttán teljesen nyilvánvaló, hogy ez a kettős mércét előszeretettel alkalmazó, korrupciós ügyekkel terhelt társaság a jobboldallal szemben nem riad vissza a színfalak mögötti aljas és gátlástalan eszközök bevetésétől.
A kulisszák mögé pillantva nem tudunk elhessegetni magunktól egy bántó gondolatot: ha egy népszerű, jobboldali(nak vélt) politikus a hatalomra kerülés érdekében elrejti valódi arcát, akkor nem zárhatjuk ki, hogy a globalista-balliberális erők sikeresen megkörnyékezték.
Ez pedig a jóhiszemű nemzeti-konzervatív választópolgárok csúnya megvezetése.
A szerző író, újságíró
