És akkor az átképzést, az ezzel járó újabb idegszaggató bürokráciát és a ki tudja, hányadik levevést egyelőre hagyjuk Ibolykával együtt nyugodni. De csak addig a pontig, amíg ezt a hagymázas katyvaszt nem szabadítják ránk az összes többi mellé. Mert onnantól kezdve részemről megengedett az (uniós) állampolgári engedetlenségi mozgalomban való aktív részvétel, valamint esetleg „Az anyátokkal szórakozzatok!” feliratú matrica felragasztása a szélvédőre. A legjobb persze az lenne, hogy mire a tervezet átmenne a debileken, már szélnek is eresztenénk őket, demokratikusan és nagylelkűen, hagy élvezzék békében az eddig összeharácsolt anyagi javakat. A mögöttük hagyott romokat ugyan bitang kemény meló lesz eltakarítani, de jobb későn, mint soha.
A kiegészített, teljes Európa eredeti koncepció mentén történő újjáépítése ráadásul szép feladat. Éppen ezért még talán soha nem voltak ennyire fontosak az európai parlamenti választások, mint amennyire azok lesznek jövőre. Már amennyiben megérjük, hogy ezek a mostani fogalmatlanok nem követnek el valami jóvátehetetlent, miközben a felszínen a jogsikkal bíbelődnek.
Meg azzal, hogy ha egy (mondok egy számot) hatezer fős európai szigetre köztörvényes bűnözők rászabadítanak (mondok egy másikat) húszezer szerencsétlent meg egy halott csecsemőt, akkor viszont annyi az ötlet, hogy osszuk szét őket. Mint az állatokat. Mint a rabszolgákat. Mint a régi szép gyarmatosító időkben, ugye. Szolidaritásról papolva, miközben talicskázzák kifelé az uránt. Onnan, ahol azoknak az embereknek kellene emberhez méltó életet biztosítani, akiket borzalmas körülmények között ideszállítanak. Elképesztő cinizmus. Miközben Németország már megint elindult a két szélre. És ez nem ugyanaz, mint amikor Szoboszlai megy ki. Mert akkor Sallai beljebb húzódik.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Vas Népe/Unger Tamás)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!