Az ügynök bukása

Nem tudni pontosan, mi volt a célja Gulyás Mártonnak Magyarország befeketítésével a svéd oktatási videóban, de visszafelé sült el az akciója. A szélsőbaloldali figura feltehetően a sorosista hazaárulási kvótát akarta teljesíteni, s megszolgálni a médiacsatornájának küldött busás amerikai pénzeket. Így szépen felmondta a nyugatról elvárt leckét arról, hogy hazánkban 2010 után, a lakosság rendszeres verését bevezető, az államkasszát kifosztó baloldali kurzus bukásával megszűnt a demokrácia.

Sokkal többet tett azonban: alaposan keresztbe tett az internacionalista baloldal által követelt magyar hozzájárulásnak a svéd NATO-tagsághoz. Még kevésbé józan liberális ésszel is lehetett ugyanis sejteni, hogyha egy svédországi magyarellenes propagandafilmben gyalázza saját hazáját, az előbb-utóbb idehaza is ismertté válik. Ha pedig lehetett számítani erre, akkor a szélsőbalos garázda botrányhős a magyarországi felháborodást előre bekalkulálva mondta azt, amit mondott, tudatosan továbbhergelve ellenünk az északiakat.

Gulyás Márton tehát azt akarja, hogy még az eddigieknél is sértőbbeket állítsanak rólunk a svédek, ezáltal még kevésbé legyen kedvünk hozzájárulni a NATO-tagságukhoz. Ha ez így van, akkor fel kell tenni a kérdést: kinek ártott elsősorban penetráns, minden valóságalapot nélkülöző mondataival? Nekünk? Nem. A skandinávoknak? Igen.

Ez esetben azonban az is megválaszolásra vár: kinek az érdekeit szolgálja ez a kótyagos, retardált alak?

További Vélemény híreink

A hazáját külföldön lejárató Gulyás Márton örülhet: nagyot emelkedtek a Partizán bevételei

Annyira elképzelhetetlen, hogy a szélbalos médiaembernek és a mögötte álló, homályban maradóknak talán éppen az volt a céljuk, hogy Svédország NATO-tagságát megfúrják? Egyáltalán nem repes ugyanis mindenki az örömtől, hogy Stockholmmal is bővülhet az Észak-Atlanti Szövetség. Sokan konkurenciát láthatnak bennük, s jövőbeni veszélyforrást. De van még egy állam, amelynek abszolút nem érdeke a NATO erősödése, s ez Oroszország. Miért kellene kizárnunk, hogy a vállveregetőn, kedélyesen néha még a jobboldalon is lemarcizott Gulyás Moszkva érdekeit tartotta szem előtt a svédeket beugrató akciózással? Akkor viszont ki is lehet az orosz ügynök? Ajánlatos volna, ha ez ügyben a gyalázkodó politikai aktivista mielőbb magyarázattal szolgálna.

Ő viszont gyanúsan hallgat, mint szőr a fűben, ami pedig máskülönben nem szokása. Sőt, mintha el is tűnt volna a médiaporondról. Hiába, régi igazság: az ügynök egyik legfőbb ismérve, hogy megcsinálja a bajt, aztán, ha már áll a bál, kámforrá válik.

Igazából persze nem csupán maga a keverő-kavaró aktivista, hanem a globálbaloldali sajtó is pincemélyen hallgatna az egész ügyről. Persze érthető, még csak az kéne, hogy a megmaradt balos szimpatizánsréteg mozgalmi elkötelezettségét megingassa holmi csöppnyi hazaárulási gikszer. Így aztán a Telexből például jóformán azt sem tudja meg senki, hogy létezik egyáltalán az inkriminált svéd oktatási videó, s Gulyás ocsmány hazudozásairól értelemszerűen vágni lehet a csöndet a lakájbalos portál felületén. Ennél már valamivel bátrabb a másik sorosista kommandósblog, a 444.hu, mivel ők odáig merészkednek, hogy – bár Gulyásnak talán még a puszta létét is letagadnák – legalább nem radíroznák ki a hírekből a botrányos esetet.

Igaz, nagy köszönet ebben sincs. Szerintük Szijjártó Péter külügyminiszter „most egy tananyagra fogja a svéd NATO-csatlakozás halogatását”. Képesek azzal az ordas hazugsággal traktálni gyanútlan olvasóikat, hogy a magyar kormánynak konkrét követelése nem volt a svédekkel szemben, meg azzal kábítják őket, hogy a skandinávok a magyar demokrácia állapotára csupán úgymond „megjegyzéseket” tettek.

Hogy a svédek folytatólagosan a „Lehet egy sértéssel több?” morbid játékot űzik velünk és egyetlen ócsárló szót, jelzőt sem hajlandók visszavonni, arról a hazai balos médiában tilos hírt adni. Cseppet sem érdekli az igazságfüggetlen balmédiát az sem, hogy a törököké nélkül semmit sem érne a mi jóváhagyásunk a svéd NATO-csatlakozásra.

Igazán megmondhatnák, van-e olyan sértés, ami szerintük is túlzás lenne. És akár megkérdezhetnék Stockholmtól: vajon ők valóban akarnak-e NATO-tagok lenni, vagy éppen azért provokálnak, mert szeretnének visszatáncolni, ám másra tolnák a felelősséget.