Említeni kell gróf Cziráky János jogász, pesti királyi táblai bíró nevét is. Ő az 1848 őszén kitört háború miatt visszavonult tisztségéből, 1849 tavaszán azonban az alkotmányellenes debreceni trónfosztási kísérleten felháborodva Moson vármegye kormánybiztosa lett, e minőségében igyekezett csillapítani az indulatokat. Elvbarátaival együtt ő is az 1847-es viszonyokhoz való visszatérést szorgalmazta, és az abszolutizmus, a németesítési törekvések és Magyarország tartománykénti beolvasztására tett kísérletek miatt demonstratívan lemondott hivataláról. A kiegyezés után ő vezette a horvátokkal folytatott megegyezési tárgyalásokat. A Főrendiházban rendszeresen felszólalt a hitelek felvétele ellen, mondván, ,,a kölcsönök polipkarjaiba jutott ország a külföldi bankárok adófizetőjévé, a börze játékszerévé alacsonyul; a pénzkufárok a nagy kamat mellett a nemzetet ősi jellegéből is kivetkőztetik, szabadságának gyökérszálait lassan elmetélik”.

A XIX. század e kevéssé ismert politikai irányzatának jó összefoglalója Asbóth János 1874-ben megjelent Magyar konzervatív politika című, a század magyar liberalizmusát kritikusan szemlélő történeti munkája. 

, hogy (a terjedelmi korlátokra tekintettel) csak néhány emblematikus nevet említsünk. A két világháború közti korszak számos elemében ma is jótékonyan inspirálhatja a magyar keresztény, konzervatív jobboldalt, ahogy a legitimizmusában megrendíthetetlen, hercegprímásként közjogi szerepéhez a haza és a nemzet érdekében ragaszkodó, a Magyarországra önkényesen ráerőszakolt köztársaságot és az abból következő politikai fejleményeket el nem ismerő Mindszenty József bíboros felfogása és életpályája is példaértékű elvi útmutatás.

De lépjünk hátrébb a közvetlen politikai színtértől! A magyar konzervativizmusról szólva megkerülhetetlen Molnár Tamás személye, akinek munkásságát alapos részletességgel tárta fel monográfusa, Pánczél Hegedűs János történész a L’Harmattan Kiadó és a Konzervatív Értékrend Alapítvány által gondozott, 2019-ben megjelent, majd 2022-ben újra kiadott, bővített kötetben (A rend bástyái – Molnár Tamás pályarajza és filozófiájának alapelvei). A szerző által a jobboldal legnagyobb magyar filozófusának nevezett Molnár Tamás 1921-ben született Budapesten. 1941-től azonban Brüsszelben tanult, belga monarchista-katolikus körökkel tartott kapcsolatot, részt vett a német megszállók elleni harcban, ami miatt megjárta a buchenwaldi és a dachaui lágert. A háború után hazatért, majd 1949-ben az Egyesült Államokba emigrált. A világ több neves egyetemén tanító professzor az év egy részét Franciaországban töltötte. Ez azért érdekes, mert Charles de Gaulle tábornok, francia államfő kapcsán Molnár Tamás tipizálta elsőként a jobboldali álhőst mint olyan karaktert, aki jobboldali programmal kerül hatalomra, de kormányon baloldali elveket ültet gyakorlatba. Mára e típus nyomasztóan eluralta a nyugati világ politikai színtereit, olyannyira, hogy lassan az elvi jobboldaliságnak sincs nyoma.

Ne gondoljuk, hogy Molnár Tamás magányos harcos volt! Ellenkezőleg, intenzív kapcsolatban volt számos szellemi műhellyel, például az Alain de Benoist fémjelezte francia Új Jobboldallal, amellyel ugyanakkor komoly vitákat is folytatott annak kereszténységellenes, az antikvitásra tekintő neopogány szemlélete miatt. 

Molnár Tamás természetesen tisztában volt kora kihívásaival, a még mindig megoldatlan szociális feszültségekkel, amelyek ürügyén a baloldal osztályharcos demagógiával megosztotta a nemzeteket. A magyar filozófus azonban kategorikusan elvetette a forradalmi felforgatást, helyette transzcendens alapokon nyugvó rendet és társadalmi folytonosságot hirdetett. Határozottan szembehelyezkedett a modernizmussal, az 1945 után kialakult szovjet és amerikai típusú társadalmi berendezkedést elutasította. Figyelemre méltó, hogy az Európai Uniót a kommunizmusnál is kártékonyabb struktúrának tartotta. „Ki akartam kerülni abból a szellemi hibernáltságból, ahol a mindenkit megillető szabadság ürügyén senki nem merte elmondani valódi gondolatait, véleményét” – fogalmazta meg Visszatekintés című írásában.

Természetesen mindenkitől érdemes tanulni, nem szégyen átültetni semmit, ami nemzeti érde­keink érvényesítésére hasznosítható, a nemzetközi kapcsolatépítés pedig elengedhetetlen. Ugyanakkor büszkén építhetünk a magyar géniuszból kigyöngyözött, sajátosan magyar aspektusú, szintetizálva értékőrző szellemi örökségünkre.

Borítókép: Molnár Tamás filozófus, politológus 1921–2010 (Forrás: Magyar Művészeti Akadémia)