A történelem folyamán a társadalom egyes tagjai kiemelkedő teljesítményekre voltak képesek. Voltak, akik a művészetekben, tudományban, sportban vagy más területeken maradandót alkottak. Ezek a kiemelkedő teljesítmények és alkotások az egyének eredményei, azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy minden nagy teljesítmény mögött állt olyan oktató vagy mentor, aki az ígéretből tehetséget faragott és a tudás alapjainak lefektetésében segített. Elengedhetetlen, hogy legyenek olyan szakemberek, akik felfigyelnek a tehetségekre és jó irányba terelik a pályájukat, ezeket a pedagógusokat támogatni kell.
De kit nevezhetünk tehetségnek? Kik és milyen képességű diákok, fiatal felnőttek azok, akik a tehetséggondozó programokban részt vesznek?
A különböző elméleti modelleket vizsgálva azokat nevezhetjük tehetségnek, akiknek az általános és speciális képességei is átlag felettiek, továbbá átlag feletti kreativitásuk van, és ami talán a legfontosabb, megjelenik esetükben egy belülről jövő feladat iránti elkötelezettség. Az elkötelezettség és a kitartás nélkül az átlag feletti képességű, kreatív fiatal nem lesz eredményes. Ez igaz fordítva is. Azok az átlagos fiatalok, akik kitartók és szorgalmasak, elérhetnek átlagon felüli eredményeket. Akik viszont még tehetségesek is, azok kiválóak lesznek a kitartásuknak és szenvedélyüknek köszönhetően.
A tehetséggondozás komplex terület. Több szereplő együttes munkája szükséges ahhoz, hogy a fiatal tehetségígéret sikeres életpályát fusson be. A tehetséggondozás rendszere tehát túlmutat a diák és oktató kapcsolatán. A sikerhez szükség van azokra a partnerekre, akik nélkül ez nem képzelhető el. A család és ezen belül a támogató családi háttér elengedhetetlen a fiatalok életében. Azonban sajnos előfordulnak olyan tehetségek, ahol a támogató családi háttér annyiban merül ki, hogy szeretik és érzelmileg támogatják a fiatalt, ami elengedhetetlen és fontos, de a család egzisztenciális nehézségei miatt anyagilag nem vagy korlátozottan tudják támogatni. Viszont a tehetség kibontakoztatásához szükség van időre és plusz anyagi forrásokra is.
A tehetséggondozásban részt vevő oktatási intézmények és a tehetségprogramok viszont biztosítani tudják és kompenzálják az esetleges hátrányokat. Ezekre a legjobb példa az MCC Roma tehetségprogram és a roma szakkollégiumok, a Nemzeti tehetség program részeként megvalósuló Snétberger-, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) támogatásával működő Tanítsunk Magyarországért programok, valamint azok a roma és hátrányos helyzetű fiatalokat célzó programok, amelyek az érettségi után a felsőoktatásba és diplomához segítik őket. Ma már a legszegényebb és hátrányos helyzetű térségekből is van lehetőségük a tehetséges fiataloknak bekerülni jó középiskolákba és onnan az egyetemekre. Ehhez azonban egy olyan rendszer eredményes munkájára van szükség, ahol a középpontban a tehetség áll, és a támogató személyek és intézmények a cél elérése érdekében a szükséges hátránykompenzálást, és a speciális igényeknek megfelelő tehetséggondozást elvégzik. A döntéshozóknak, a kormányzatnak lépnie kell a tehetségek felfedezése, kibontakozása érdekében.
