A német médiában pedig arról értekeztek, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a Németországban tanuló kínai diákok kémtevékenységet folytatnak. A szövetségi alkotmányvédelmi hivatal hírszerző ügynökségként jelölt meg egy kínai diák­szervezetet, amely a kínai állam ösztöndíjával küldi ügyfeleit hozzájuk.

Jó reggelt kívánunk, mondhatnánk némi malíciával. Hiszen a nagyhatalmak titkos­szolgálatai már a hidegháború óta igyekeznek kihasználni minden adódó lehetőséget. A kínaiakat leleplező hírek mellett persze az oroszok is címoldalon szerepelnek. A brit elhárítás három bolgárt leplezett le, akik az oroszoknak kémkednek. Egy olyan fedőszervezetet működtettek, amely a letelepülő bolgárok beilleszkedését volt hivatott segíteni a brit társadalomba. Meg természetesen az orosz ügynökök telepítését, fedését. Hasonló történetre nálunk is volt példa a Gyurcsány-kormány idején, amikor bolgár fedéssel orosz titkosszolgákat engedtek be a magyar elhárítás központjába. A fedőtörténet szerint tucatnyi magyar tisztet vetettek alá hazugságvizsgálatnak.

 Nagy részük valószínűleg fedett pozícióban dolgozott, de ebben sincs túl sok újdonság. Az már érdekesebb, hogy a listákra kerüléshez elég volt a diplomata státus mögött feltételezni az illegális hírszerző munkát. Napjainkban viszont már arról írnak, hogy az orosz hírszerzés az illegális vonalait, alvó nyugati ügynökeit ébreszti fel, élesíti be. Az elmúlt év során hét ilyen mélyen fedett ügynököt lepleztek le Nyugaton. Ám közülük sem tudtak mindenkit elfogni, mert még időben haza tudtak menekülni. Persze ez egy nehezebb műfaj, mint a diplomaták kiutasítása státusuk alapján.

Egy szó mint száz, az orosz és a kínai hírszerzés elleni fellépés szükségessége, ezek veszélyességének a bemutatása többször is felbukkant ezen a nyáron. Ami érthető abból a szempontból, hogy a világhatalmi versenyfutásban a titkosszolgálatok is felértékelődtek, munkájukra egyre nagyobb igény mutatkozik. Az viszont kevésbé érthető, hogy ebből az aspektusból szemlélve vajon miért nem tesz fel alapvető kérdéseket a sajtó a Biden-család kétes pénzügyeinek vizsgálata során. Ugyanis azt már olvashatjuk, hogy az elmúlt évtized során húszmillió dollár érkezett hozzájuk ukrán, kazah és – figyelem! – orosz üzletek kapcsán. De ha ez nem lenne elég, hát tízmillió beesett román és – figyelem! – kínai irányból is.

 Igaz, lehet erre azt mondani, hogy üzleti tanácsadásért kapott jutalékról van szó. Csak akkor felvetődik a kérdés, hogy maga Joe Biden vajon ­miért is használt ezeknél a manővereknél több álnevet is. Vagy, ahogy a titkosszolgálatoknál mondjuk, fedőnevet.

Az volt a megjegyzésem a kínai diákok küldése kapcsán, hogy a titkosszolgálatok minden lehetőséget kihasználnak, amelyre módjuk adódik. Sőt ezen túlmenően maguk a szolgálatok is igyekeznek úgy alakítani a helyzetet, hogy azt a maguk javára tudják fordítani. Márpedig egy-egy több tíz millió dolláros üzlet mindig magában hordozza a lehetőséget arra, hogy a jutalékokon keresztül közelebb kerüljenek a kedvezményezetthez. Aligha hihetjük, hogy ez nem fordult meg az oroszok, kínaiak fejében, amikor elindultak a milliós átutalások az akkori amerikai alelnökhöz. Ezzel ugyanis már megfelelő tárgyalási alapot teremthet meg egy szolgálat. Ez pedig már mindenképpen felveti a nemzetbiztonságot fenyegető kockázat kérdését, amit egy valamit magára adó szolgálat nem hagyhat figyelmen kívül. A külföldi korrupciós gyanú önmagában is súlyos kérdéseket vet fel, de a mélyebb és még nehezebb eshetőségeket is mérlegelni kell ilyenkor.

Közben ne felejtsük el, hogy az előző amerikai elnökválasztási kampányban milyen meghatározó szerepet játszottak a legnagyobb titkosszolgálataik! A CIA és az FBI neve gyakran szerepelt a sajtóban a Trump–Biden-versengés során. Ahogy azóta is olvassuk, hogy milyen furcsa, de elég árulkodó intézkedések történnek a jelenlegi választási küzdelem előjátékaként. Márpedig 

 Ugyanis az egy dolog, hogy a mikroadományos sztori már megbukott. Jelenleg azt látjuk, hogy amerikai üzleti körök fektettek be négymilliárd forintnyi dollárt az ellenzék győzelmére számítva. Azt viszont még nem tudjuk, hogy a pénzmozgás mögött, arra ráépülve, azt kihasználva nem jelent-e meg egy idegen állam titkosszolgálata is. Ennek tisztázása az ellenzéki vezetőknek is elemi érdekük, hiszen egy ilyen, esetleg idegen zászlós művelettel szemben jórészt ő maguk is védtelenek.

Egy politikai szervezetbe beépülés, annak célirányos befolyásolása komoly veszélyt hordozna magában. Hogy egy volt miniszterelnököt idézzek: tudjuk, hogy nincs ingyen­ebéd. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezt tisztázni lehessen.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Illusztráció  (Fotó: Havran Zoltán)