Számára az a rossz hírem van, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós nem vett részt a holokauszt idején a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában. Nem szeretnék visszamenni a kályhához, és neki meg a szemellenzős elvbarátainak elmagyarázni, hogy az ország 1944-es német megszállása után bekövetkezett holokauszt legfőbb felelősei Sztójay Döme nácibarát miniszterelnök, az ugyancsak nácibarát Szálasi Ferenc „nemzetvezető” és ezek kiszolgálói voltak. 

A korlátozott jogkörökkel kormányzói székében maradt Horthyt mai bírálói utólag azzal vádolják, hogy felelős a holokausztért, mivel a német megszállást követően nem mondott le. Csakhogy a deportálások kormányrendeletek alapján, az ő jóváhagyása nélkül zajlottak, és amikor 1944 nyarán megbizonyosodott a német haláltáborokban zajló népirtásról, Budapestre rendelte az esztergomi páncélosokat, s ezzel mintegy 250 ezer fővárosi zsidó honfitársunk életét mentette meg.

Ezt a történelmi pillanatot azért is ajánlom Pressman úr figyelmébe, mert amíg a bátor akció kapcsán gyakran csupán Koszorús Ferenc vezérkari ezredest, az esztergomi 1. számú páncéloshadosztály hős parancsnokát szokták emlegetni, addig elfelejtik hozzátenni: az akciót Horthy Miklós kormányzó utasítására hajtották végre. Koszorús ezredes a virginiai Arlingtonban hunyt el 1991-ben. Emlékét – teljes joggal − nagy tisztelet övezi. Tom Lantos magyar származású demokrata párti képviselő, aki épp az említett katonai fellépésnek köszönhette életben maradását, így beszélt az amerikai kongresszusban 1994-ben: „Koszorús ezredes páratlan fellépése az egyetlen olyan ismert eset, amikor egy tengelyhatalom katonai erőt alkalmazott azért, hogy zsidók deportálását akadályozza meg. A rendkívüli bátorságra valló, a gyorsan változó helyzetben nagy kockázatvállalás mellett megtett erőfeszítései három és fél hónappal késleltették a nácik végül is bekövetkezett budapesti hatalomátvételét. Ez az időhézag több ezer zsidónak nyújtott lehetőséget arra, hogy menedéket keressen Budapesten, megoltalmazva őket a biztos kivégzéstől. Ugyancsak lehetővé tette az 1944. július 9-én Budapestre érkezett Raoul Wallenbergnek a sikeres és hatékony mentőakciójának levezénylését.”

Itt sem hangzott el Horthy kormányzó neve, mert az évtizedek óta rászórt rágalmak miatt az érdemeiről szó sem eshetett. Akik Horthy Miklósnak csak a hibáit szeretik hangoztatni, mindenáron Szálasi Ferenc és Sztójay Döme helyére akarják őt tuszkolni. Hogy miért? A válasz kézenfekvő. Szálasiék történelmi bűneivel kapcsolatban nincs vita. Általánosan elfogadott, hogy a vészkorszakban – elsősorban a zsidóság ellen − megbocsáthatatlan háborús bűnöket követtek el, s ebben a mérvadó vélemények világnézettől függetlenül egybecsengenek. Az ő bűneiket azonban Horthy Miklósra aggatni nem összeegyeztethető a történettudomány tényeivel. A magyar kormányzó a legnehezebb időkben szolgálta az országot. Szemére lehet vetni a valóban védhetetlen zsidótörvényeket, de ezek nem mérhetők a zsidókérdés Hitler-féle végső megoldásához.

Horthy Miklóst a második világháború után sem háborús bűnök elkövetése, sem a holokausztban való bármiféle részvétele miatt nem állították bíróság elé a győztes hatalmak. Pedig akkoriban nagyítóval keresték a legkisebb bűnök elkövetőit is.

 Horthy Miklóst egyesek ma is lefasisztázzák, és jól emlékszünk, amikor ezt Antall Józseffel, majd Orbán Viktorral is nemegyszer megtették. David Pressman Horthy „brutális örökségének” népszerűsítése miatt aggódik. Mi viszont az USA brutális beavatkozása miatt, amely már a történelmünket is célba veszi.

A szerző író, újságíró

Borítókép: David Pressman, az USA budapesti nagykövete (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)