Érdemes újra és újra ráirányítanom arra a figyelmet, hogy a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórumnak, a WEF-nek is óriá­si befolyása van az unió működésére, döntései­re. Miért is? Azért, mert a világ legnagyobb cégei szinte egytől egyig a WEF tagjai, s ők mind befolyást gyakorolnak Brüsszelre, de a legszebb ebben, hogy Ursula von der Leyen elnök asszony a WEF kuratóriumának tagja, s már számos alkalommal adózott nagy-nagy tisztelettel Schwab úr iránt, s az általa – és Károly király – által kidolgozott Great Reset, a Nagy Újrakezdés terve iránt, amely egyébként nem más, mint egy 21. századi újkommunista világ elképzelése némi liberális mázzal leöntve.

Egyszóval meg kell változtatnunk – méghozzá gyökeresen – eddigi gondolatainkat az unióról, amelynek valóban (még) a tagja vagyunk. Azt hittük, ez jó lesz, azt hittük, ez lesz az igazi európaiság, velünk, mint az egyik tagállammal, együtt.

Hogy miért történt így? Egyszerű: azért, mert Nyugat-Európa az 1968-as diáklázadásoktól kezdve egy olyan politikusi-közéleti generációt nevelt fel, akik szakítottak mindazzal, amit mi a vasfüggöny túloldalán nagyon szerettünk bennük. A polgári lét szabadságát, a családot, a kereszténységet, a hagyományokat és persze a jólétet, a tisztességes civil létet, a piacgazdaságot – ami akkor még az volt! – és sok minden mást.

Mostanra minden megváltozott. Úgy vélem, ha Churchill ma élne és józanul gondolkodna, felismerné, hogy ismét vasfüggöny húzódik Nyugat- és Közép-, illetve Kelet-Európa közé. És ezúttal nem politikai, katonai – bár ennek is vannak bőven jelei, lásd orosz–ukrán háború –, hanem elsősorban kulturális-értékrendi vonatkozásban. 

Direkt nem megyek bele ennek részleteibe, mert erről már mások és én is ezerszer írtunk: a család szerepe, az LMBTQI- és genderideo­lógia, a migráció kezelése, a háború sokszor eltérő megítélése (ez főleg ránk vonatkozik), a kereszténység védelme, az iszlámhoz való viszonyulás, a klímahisztériához való viszony, és még sorolhatnám.

Mindez éppen elég ahhoz, hogy belássuk: olyan éles szakadék alakult ki Európa nyugati és keleti fele között az értékrendben, a világlátásban, a gondolkodásmódban és az életformában, hogy ez már nem igazán közelíthető egymáshoz. Ez már nem is törésvonal (clea­vage), hanem szerintem hasadás (fissing), ami nagyon súlyos következményekkel is járhat, ha nem vigyázunk eléggé. De vigyáznunk kell, és a megoldásokon kell gondolkodnunk, mert aki csak leírja a bajt, és utána annyit kér az embertársaitól, hogy csendben várják ki az elkerülhetetlen véget, az hitvány és felelőtlen gondolkodó, legyen az bárki.

Éppen ebből a szempontból irányítanám rá a figyelmet arra a konferenciára, amely nemrég zajlott le a lengyelországi Karpaczban tartott 32. Nemzetközi Gazdasági Fórumon. A Kárpátok Európája nevet viselő fórumon több mint ötezer (!) résztvevő volt jelen, amelyet A régi kontinens új értékei – Európa a változások peremén mottóval rendeztek meg.

S mi volt itt a legfontosabb? Az, hogy 

Ebben az összefüggésben javasolta, hogy a térség államai fontolják meg közös regionális intézmények, például a közép- és kelet-európai országok parlamenti közgyűlésének létrehozását.

Nem folytatom a további pozitív, a közép-európai együttműködést támogató megjegyzéseket és felszólalásokat, sokkal inkább egyetlen következtetést szeretnék levonni mindebből. Ez pedig a következő: a létező kulturális vasfüggöny miatt, a háború közepette, amikor az unió már nem más, mint bábjátékosa az Egyesült Államoknak és a davosi (WEF) elitnek, akkor már csak mi, közép- és kelet-európaiak vagyunk azok, akik még meg tudjuk menteni az európai szellemiséget.

De mi kell ehhez? Végre bátorság, amely ténylegesen szakít az alárendeltség-tudattal, ami sajnos még mindig sok közép-európai politikust és pártot, sőt kormányzatot jellemez. Vegyük már észre, hogy a nyugatiaknak nem érdeke, hogy bővítsék balkáni és keleti országokkal az uniót, mert az nekik csak galibát okozna, hátráltatná a hatalmuk érvényesülését a többségi elv alapján is. Egyedül Ukrajnát akarják felvenni – ami egy vicc –, de mivel az USA és a davosi elit ezt akarja, ezért, bár senkinek nem érdeke, mégis megteszik, ha úgy alakul.

Nem! Legyünk egyenesek, vágjunk bele abba, amiről Terlecki úr beszél, és kezdjük el egy önálló, Közép- és Kelet-Európai Államszövetség létrehozását – ehhez talán Ausztria is csatlakozhatna –, amely, ha van rá mód, bent is maradhat akkor az unióban, ha képes lenne Brüsszel egy 180 fokos fordulatra, de ha nem, akkor akár a különválás is tisztességes és bölcs megoldás lenne.

Miért? Mert utána tárgyalni kényszerülnének velünk, mert tényezők lennénk, és mert akkor valósulna meg igazi, régi álmunk, a függetlenség és a szuverenitás!

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió tagországai állam- és kormányfői kétnapos tanácskozásának második napján Brüsszelben 2023. június 30-án. Balról Robert Golob szlovén miniszterelnök, középen Mette Frederiksen dán miniszterelnök, jobbról Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)