Világ analfabétái, egyesüljetek!

Ha van rajta éppen sapka, ha nincs, az emberiség nagy utat járt be az éppen aktuális vergődéséig. Most nagyjából ott tartunk, hogy az emberhalászokat felváltották az adathalászok. És mindent behálóznak a hálózatok. Világhálóban dobálják magukat a halacskák. Várják, hogy megegyék őket a nagyok. Az összeesküvés-elméletek gyakorlati foglalkozásokká alakultak. Az információs sztrádán állandósult a dugó. Nincs menekvés, egérutak lezárva. Hosszú, végtelen víkend és összeomlás. Ugyanabban a moziban ülünk és különböző filmeket nézünk. Nem kizárt a mátrix, de hogy néznek minket, az a valóság.

A demokrácia és a kapitalizmus nem jó, de nem találtak ki jobbat. Tényleg, miért is nem? Nem volt rá idő? Ja, hogy nincs is idő, csak kitaláltuk, hogy jobban üssük agyon. Mindeközben egyesek szerint csendben kitört a harmadik világháború.

De legalábbis (az első egyenes következményeként) a második hidegháború. A konzervatív-libertárius beállítottságú Hoover Institution agytröszt internetes beszélgetéssorozatában a skót származású, Amerikában élő történész, Niall Ferguson azt mondja, hogy már jócskán benne is vagyunk. Márpedig Ferguson nem akárki. Amellett hogy napjaink egyik legismertebb történésze, hivatásos gondolatformáló is. Ráadásul nem a sarki kocsmában formálgat, hanem például a Stanfordon vagy a kínai Csinghua Egyetemen, ami azért jelentős különbség, mert utóbbiakon a hallgatóság nem felejti el másnapra a tanultakat, sőt jó eséllyel tovább is adja azokat, miáltal máris szépen formálódik egy újabb hálózat és így tovább a végtelenségig. És nagy mágus, tenném hozzá.

További Vélemény híreink

Niall Ferguson: Nem jó ötlet az Európai Egyesült Államok

Ha valaki belekezd A tér és a torony (Scolar Kiadó 2019, 2023) című monumentális művébe, nem egykönnyen szabadul tőle. Mert tényleg lenyűgöző, mondhatnánk sodró lendületű. Magával ragadó és meggyőző, ahogyan azt a The New York Timesban írták róla, és több száz oldalban átformálja az elménket, miként a The Wall Street Journalban méltatták. Veszélyes üzem és egyben terület ez, hiszen a szerző tényleg a tudatunkat és az övéhez képest elenyésző tudásunkat formálgatja, folyamatos a jé, tényleg élmény. Anélkül, hogy eszement összeesküvés-elméletekkel szórakoztatná az ezekre fogékonyakat, az összefüggések láncolata rátesz egy lapáttal arra az egyre intenzívebb érzetre, hogy van egyrészt a locsogó felszín, a kirakat, másrészt meg a sikeresen működő társadalmi és egyéb hálók bonyolult szövevénye. És mindenki itt van, mint egy vándorcirkusz panoptikumában. Az illuminátusok, a Rothschildok, a Wartburgok, a templomosok és persze Soros. A szabadkőművesektől a Facebookig a hálózatok, a hierarchiák és a harc a globális hatalomig.

Tudományos alaposságú sztorizgatás, az megy közben. Mindezekből a jelenben élő és a jövőnek lelkiismeret-furdalás és egyéb aggályok nélkül kitett embert talán a technológiai fejlődés érinti leginkább, bár erről fogalma sincs, hiszen csupán fogyaszt és használ. Nincs ideje gondolkodni, hiszen ébredés után ima helyett az első dolga, hogy a minden bizonnyal okostelefonja után kap. Nehogy lemaradjon valami teljesen feleslegesről. Hiszen az idő felgyorsult és a lóvé az isten. Mondom és gondolom én, úgyis mint egy hibás tétel a mátrixban. Ferguson leírja, hogy amire a változások tekintetében Gutenberg után évszázadokat kellett várni, arra 1990-t követően már csak évtizedeket. És míg a nyomda nem hozott milliárdokat a konyhára, addig a Google piaci tőkeértéke 660 milliárd, a Facebooké 441 milliárd dollár.

És akkor arról a hazug mantráról, hogy az internet egyenlő a tudás demokratizálódásával, most ne is beszéljünk, hiszen az egyenlőtlenségek azóta csak nőttek. Cserébe viszont a szövegről a képre és a videóra, valamint a billentyűzetről a mikrofoninterfészre való átalakításnak köszönhetően az írástudás már feleslegessé válik a globális hálózatban. Világ analfabétái, egyesüljetek! Mindeközben Szomáliában, ahol a széles néptömegeknek gyakran enniük sincs mit, néhány kecskefejésnyi idő alatt ötről ötven százalékra emelkedett a használatban lévő mobiltelefonok aránya. Mindezek persze csupán szilánkok egy valóban rendkívül izgalmas könyvből. Ráadásul még azt sem árultam el, hogy miért A tér és a torony a címe. A nyomok Sienába vezetnek, a múltba. Hogy a jövőbe mi vezet, egyelőre rejtély. A dolgok jelen állása szerint az elektronikus nyáj egyedei még jobban a szemükbe húzzák a hálósapkát és önként dalolásznak, miközben a pásztor egy chatbottal hadonászik a hátuk mögött.

Borítókép: Soros György (Fotó: AFP/Fabrice Coffrini)