Ha valaki belekezd A tér és a torony (Scolar Kiadó 2019, 2023) című monumentális művébe, nem egykönnyen szabadul tőle. Mert tényleg lenyűgöző, mondhatnánk sodró lendületű. Magával ragadó és meggyőző, ahogyan azt a The New York Timesban írták róla, és több száz oldalban átformálja az elménket, miként a The Wall Street Journalban méltatták. Veszélyes üzem és egyben terület ez, hiszen a szerző tényleg a tudatunkat és az övéhez képest elenyésző tudásunkat formálgatja, folyamatos a jé, tényleg élmény. Anélkül, hogy eszement összeesküvés-elméletekkel szórakoztatná az ezekre fogékonyakat, az összefüggések láncolata rátesz egy lapáttal arra az egyre intenzívebb érzetre, hogy van egyrészt a locsogó felszín, a kirakat, másrészt meg a sikeresen működő társadalmi és egyéb hálók bonyolult szövevénye. És mindenki itt van, mint egy vándorcirkusz panoptikumában. Az illuminátusok, a Rothschildok, a Wartburgok, a templomosok és persze Soros. A szabadkőművesektől a Facebookig a hálózatok, a hierarchiák és a harc a globális hatalomig.
Tudományos alaposságú sztorizgatás, az megy közben. Mindezekből a jelenben élő és a jövőnek lelkiismeret-furdalás és egyéb aggályok nélkül kitett embert talán a technológiai fejlődés érinti leginkább, bár erről fogalma sincs, hiszen csupán fogyaszt és használ. Nincs ideje gondolkodni, hiszen ébredés után ima helyett az első dolga, hogy a minden bizonnyal okostelefonja után kap. Nehogy lemaradjon valami teljesen feleslegesről. Hiszen az idő felgyorsult és a lóvé az isten. Mondom és gondolom én, úgyis mint egy hibás tétel a mátrixban. Ferguson leírja, hogy amire a változások tekintetében Gutenberg után évszázadokat kellett várni, arra 1990-t követően már csak évtizedeket. És míg a nyomda nem hozott milliárdokat a konyhára, addig a Google piaci tőkeértéke 660 milliárd, a Facebooké 441 milliárd dollár.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!