Hahner Péter magyar történész az ötvenedik évfordulóra jelentette meg A nem létező rejtély című monográfiáját. 2013-ban azt mondta, a történészek minden részletre kiterjedően megcáfolták az összeesküvés-elméleteket. Mítoszdöntögetőnek szánta Oliver Stone is a JFK – A nyitott dosszié című filmjét, hogy aztán részben épp az ellenkező hatást érje el vele. Mindenesetre az amerikaiak döntő többsége ma azt követeli, hogy Joe Biden elnök tegye végre lehetővé a továbbra is titkos JFK-iratok nyilvánosságra hozatalát. Négyezer ilyen dokumentumtól várják, hogy tisztázza különösen a CIA szerepét az ügyben.

Meglehet persze, az sem tisztázza, ha ez megtörténik. Ugyanis elsősorban nem tudományos kérdésről van szó. Hanem a közbizalomról, arról, hogy elhisszük-e, amit mondanak nekünk, bízunk-e az államban, amely állítólag értünk, a mi felhatalmazásunkkal működik. Avagy kinézzük-e belőle, hogy elteszi láb alól, akit megválasztottunk, ha úgy kívánják az elit érdekei? (Kennedyre az 1960-as elnökválasztáson mintegy 34 millióan szavaztak, alig százezerrel többen, mint Richard Nixonra.)

 A Fehér Ház például idén ősszel is arra biztatja őket, vegyenek fel emlékeztető vakcinát a Covid ellen. Erre több mint a felük nem hajlandó. A szülők kétharmada nem viszi el a gyerekét az oltásra. Egy számottevő (republikánus) tömeg pedig továbbra sem hiszi el, hogy Donald Trump valóban elveszítette a 2020-as elnökválasztást Bidennel szemben. Miért épp azt hinnék akkor el, amit a „Pravda” a Kennedy-gyilkosságról ír?

Összeesküvések márpedig vannak – az amerikai büntetőjog is nevesíti. Csak az a kérdés, mi az és mi nem. Kálid Sejk Mohamed, a 2001. szeptember 11-i merényletek értelmi szerzője úgy ölt meg legalább háromezer embert, hogy személy szerint egyet sem – elvégre nem ült fel öngyilkos merénylőként egyik eltérített repülőgépre sem. Olyan összeesküvésekről is tudunk, amelyekre még büszkék is vagyunk. Például a XVII. századi Wesselényi-szervezkedésre, amikor a sárospataki várban gyűltek össze – sub rosa – a Habsburg-ellenes magyar főnemesek.

Túl egyszerű és túl elitista minden, valamiféle szervezettségre utaló gondolatmenetet laza kézlegyintéssel elintézni és összeesküvés-elméletnek bélyegezni, így hiteltelenítve azt a nyilvánosságban. Értékelhetjük, hogy az embereket foglalkoztatják a közügyek, történelmük és a mindenkori, a XX. században nem egyszer hamisnak bizonyult hivatalos történetírás. Öntudatosságra vall, ha alaposan mérlegelik, odatartják-e a vállukat egy oltásra, amelyről az állam azt állítja, az majd megvédi az életüket. Ez mind-mind közbizalom kérdése.

Másfelől – intellektuális értelemben legalábbis – túl egyszerű mániákusan ragaszkodni bebizonyíthatatlan elméletekhez, esetleg kitalációkhoz. 

A soha be nem bizonyított paktum – amelyet egyébként utóbb két évvel, 1991-ről 1989-re visszadátumoztak, még sejtelmesebbé téve azt – nem csak piaci pletykákban és marginális kiadványokban bukkant fel. Homoki János kisgazda képviselő az Országgyűlésben is felvetette, igaz, egy nem túl világos mondatával: 

A rózsadombi paktum elmélete ma már megmosolyogtatónak tűnhet. De az 1990. őszi taxisblokád körüli és utáni közhangulatban egyre szaporodtak a kérdőjelek a rendszervált(oztat)ás körülményeivel, feltételrendszerével, a rejtett hatalomátmentéssel kapcsolatban. Minden akkori felnőttnek megvolt ugyan a maga tapasztalata a Kádár-rendszerről, de hiányzott a történelmi távlat és a korszak szakszerű feldolgozása is. Az 1990-es évek elejének viszonyaira jellemző, hogy egyetemünkön a Kádár-korszakkal foglalkozó tárgyat Földes György, az MSZMP Párttörténeti Intézetének volt munkatársa oktatta óraadóként, míg Für Lajos, az Antall-kormány tagja múzeumi ekékről beszélt, mivel agrártörténelemmel foglalkozott. Mások mellett ma Borvendég Zsuzsanna és újságíró-kollégánk, Mező Gábor kutatómunkájának köszönhetjük, hogy jobban értjük, milyen felvértezettséggel vágott neki a kádári elit 1989–90-nek. Akkoriban sok mindennel nem voltunk, nem lehettünk tisztában, a kérdőjelek márpedig válaszokért kiáltanak. Ahogy az amerikaiak a Kennedy-gyilkosság nyomán, mi is érteni akartuk, mi és miért történt velünk. A rózsadombi paktum is válasz – olyan, amilyen, de válasz…

Az eddig kiértékelt négy novemberi amerikai közvélemény-kutatás egybehangzóan állítja: ha az ifjabb Robert F. Kennedy elindul független jelöltként a 2024-es elnökválasztáson, akkor a szavazatok 12–21 százalékával megosztja annyira a demokrata párti szavazótábort, hogy Donald Trump nevető harmadikként legyőzze Bident. Nem találják ki, mivel vádolják Amerikában Kennedyt?! Nem biciklilopással. Összeesküvés-elméletek terjesztésével. Rossz az, aki rosszra gondol, de dallasi repülőjegyet most babonából sem vennénk a helyében.

Borítókép: John F. Kennedy amerikai elnök a feleségével, Jackie Kennedyvel Dallasban, 1963. november 22-én, néhány pillanattal a gyilkos lövések előtt (Fotó: Getty Images)