Nem a történelem, az életünk logikájából következik a Megváltó érkezése, a világ megjavulása. Ő annak ellenére jön el hozzánk, hogy milyen állapotban van az életünk és a világ. Nem jutalomból, nem nemes törekvéseinkre adott válaszként érkezik. 

A Krisztusban megújult ember újra felfedezi Isten keze nyomát a teremtésben, kegyelmét nemcsak az élet szépségében, hanem a szenvedésben is. Ebből a hitből, ebből a magatartásból aztán kultúra lesz, az emberi viszonyokat emberségessé tevő erkölcsi erő. De a sorrend nem cserélhető fel. A változás az ember szívéből indul. A közösség ereje, a törvény uralma képes ideig-óráig biztonságossá és békéssé tenni az életet, de személyes emberi döntések, személyes hit nélkül Isten gondviselésében, szabadításában és újjáteremtő erejében a keresztény kultúrává lett hit elporlad, elveszíti megtartó erejét. 

Miközben a mi fő gondjaink az ünnepi készülődés körül forognak, alig pár kilométerre tőlünk, Kárpátalján szétszakított családok egyesítése az aggodalom fő tárgya. Ott és tőlük pár száz kilométerre anyák siratják fiaikat, gyermekek apjukat. A béke városában, Jeruzsálemben, ahová a születés híre kétezer évvel ezelőtt először érkezett – bár a gyermekgyilkossá lett Heródeshez –, ma géppisztolyos katonák járőröznek, légiriadók szólnak. Pár kilométerre, Gázában pedig nincs egy tenyérnyi biztonságos hely sem. A kontraszt túl erős ahhoz, hogy karácsonykor csak magunkra gondoljunk, saját gondjainkra: még ha ebből is van bizonyára bőven. Mégis: mielőtt azt kérdezed, minek kell történnie, hogy ez a világ biztonságosabb, békésebb hely legyen, előbb kérdezd inkább ezt: 

Vagy Te is üres vagy? Lehet. S ezért kérdezd először: Veled, Benned minek kell történnie, hogy a Te életed neked adjon békességet és biztonságot. Neked van szükséged ajándékra, arra, hogy valaki Neked adjon valamit. Például magából egy darabot!

Karácsonykor éppen ez történik. Isten magából ad, magát adja: abban a kisgyermekben, Fiúban, aki Betlehemben született. Ebből az életből, halálból és új életből lesz békesség a világban és bennünk. Ha az Ő életében meglátjuk az igaz emberséget, az magához vonz bennünket.

A betlehemi, jeruzsálemi éjszakát ma újra pusztító emberi indulatok töltik be. De felettük az égen ott ragyognak a csillagok, melyek arra a kétezer évvel ezelőtti betlehemi csillagra emlékeztetnek, és az angyalok seregére, akik azt mondták a magasságból: „békesség az embernek”, és előtte azt is, „dicsőség az Istennek”. A kettő csak együtt lehet valóság. Ha a dicsőséget az ember magának akarja, abból sohasem lesz békesség. Ha Istentől nem kéred a békességet, akkor a te életed nem lesz se békés, se biztonságos hely.

De lehet-e ennek a személyes életünkön túl jelentősége? Igen. 

Ember! Mondj le dicsőségedről, kérd a békességet, és akkor eggyel több békés és biztonságos hely lesz ezen a földön: a te szíved, a te életed ilyen hely lesz.

Áldott, békés karácsonyt!

A szerző a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke

Borítókép: illusztráció