A földrajz ellen sok mindent lehet tenni, kivéve politizálni – mondta anno Antall József, aki kiváló történész (is) volt, s alighanem ismerte Napóleon ama mondását, hogy a földrajz csinálja a történelmet. A Neumann János Egyetem kuratóriumi elnöke, a geográfus Csizmadia Norbert is azt vallja, hogy a földrajz a történelem és jelen világunk megismerésének kulcsa. Geovízió című, idén megjelent, kétkötetes, remek könyve izgalmas földrajzi útikalauz száz lenyűgöző és elgondolkodtató térképen keresztül, amelyek látványosan mutatják meg, a globális fúziók, összekapcsolódások, hálózatok, áramlások komplex világával együtt a geopolitika hálózatát és a hálózatok geopolitikáját is.
Aki nem ismeri a fontos és pontos térképeket, s nem a földrajz (és egyre inkább a gazdaságföldrajz) szemüvegén keresztül nézi a világot, az aligha tud geopolitikában gondolkodni, geopolitikai gondolkodás hiányában pedig nemigen lehet nemzeti érdeket hatékonyan képviselő, védő, érvényesítő szuverén külpolitikát folytatni.
Csizmadia új látásmódú, adattartalmú és morfológiai térképei és okos elemzései is megerősítik azt a ma már szinte általános nézetet, hogy új, többpólusú világrend van kialakulóban. Ennek három főszereplője szerinte az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, a két mellékszereplő Németország és Törökország, az eddig ütközőzónaként számontartott Közép-Európa pedig az eurázsiai kontinens hídfőtérségévé válhat.
A realista – nem ideológia- és vágyvezérelt! – geopolitikai gondolkodást és nézőpontot Orbán Viktor (Európában szinte egyedül) 2010 után a kormányzati filozófia fókuszába helyezte. A magyar kormányfő évek óta ismételten, ország-világ előtt hangoztatja, hogy
a világpolitikai térben a mi három tájolási pontunk Berlin, Moszkva és Isztambul/Ankara, s a magyarok csak akkor lehetnek függetlenek, élhetnek szabadságban, csak akkor futhatják meg a tehetségük és szorgalmuk megrajzolta pályaívet, ha egyik nagyhatalom sem az ellenségünk – pontosabban, ha mindhárom egyszerre érdekelt Magyarország függetlenségében és gazdasági fejlődésében.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyet kell értenünk velük vagy egyszerre kell szövetségre lépnünk mindhárommal. Azonban a magyar külpolitika vastörvénye, hogy mi, magyarok a békében vagyunk érdekeltek, és nem engedjük belerángatni magunkat se német-, se orosz-, se törökellenes nemzetközi akciókba.
Ezt pedig nem csupán az utóbbi két évben, hanem már évekkel az ukrajnai háború kitörése előtt hangsúlyozta. Például négy éve, Vlagyimir Putyinnal történt budapesti tárgyalását követően – az orosz elnök társaságában – kijelentette:
minden ország ott van, ahova a Jóisten teremtette. Ez Magyarország számára azt jelenti, hogy mi egy Moszkva–Berlin–Isztambul háromszögben éltük az elmúlt ezeregyszáz évben és éljük ma is az életünket. A magyar politikának az a célja, hogy a világ minden nagyhatalma érdekelt legyen Magyarország sikerében, de különösen érdekeltek legyenek azok az országok, amelyek regionális szempontból döntő befolyást gyakorolnak a mi életünkre.
Mint mondta, ehhez a szemponthoz illeszkedik az orosz–magyar együttműködés is, azzal együtt, hogy Magyarország a NATO és az EU tagja, és az is marad.
Ezen a vastörvényen, illetve vezérelven az orosz–ukrán háború – pontosabban orosz–amerikai proxyháború – és a teljesen elhibázott uniós válaszlépések, a kudarcot vallott oroszellenes szankciók sem változtattak. Mi változatlanul a háború minél előbbi befejezésében és az együttműködés folytatásában vagyunk érdekeltek Oroszországgal éppúgy, mint Németországgal és az Európai Unió többi tagállamával. És mint Törökországgal. Amelynek elnökével idén már negyedszer tárgyalt hétfőn a magyar kormányfő, és akivel kiemelt stratégiai együttműködési megállapodást írt alá. Ez arról szól, hogy a jövőben olyan szorosan akarunk együttműködni egymással, amennyire csak két nép és két ország teheti.
A nagy terv az, hogy a törökök meg a magyarok együtt lesznek győztesek a XXI. században
– fogalmazott Orbán Viktor.
Hogy miért olyan fontos nekünk, hogy kiemelt stratégiai partnerek legyünk a törökökkel, arra – a történelmi hagyományok és kulturális kapcsolatok mellett – ismét csak a földrajz ad észszerű és érvényes magyarázatot. Ha ránézünk a térképekre, azt látjuk, hogy Törökország kulcsfontosságú csomópont (divatos szóval: hub) Európa, Ázsia és Afrika között. Ráadásul a népességét és a GDP-jét tekintve is már a világ tizenhetedik legnagyobb országa, a világ legerősebb hadseregeinek rangsorában pedig szakértők szerint a tizenegyedik helyen áll.
Hazánk számára a kelet–nyugati kereskedelem, az energiaellátás, az illegális migráció megfékezése szempontjából is létfontosságú szerepe van – ahogy Orbán Viktor fogalmazott: Magyarország nincs biztonságban Törökország nélkül.
A világpolitikai, világgazdasági blokkosodás és a hidegháború újjáélesztése helyett mindketten a kölcsönösen előnyös, egyre bővülő és mélyülő kapcsolatokra épülő többpólusú világrendben vagyunk érdekeltek, amelyben a szuverén Magyarország és Törökország is fontos kapcsolódási pont Kelet és Nyugat között. Az ezt célzó szuverenista politikához pedig nagy segítséget nyújt a földrajzi, geovíziós szemléletmód.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke kezet fog, miután kiemelt stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá a tárgyalásukat követően a karmelita kolostorban 2023. december 18-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
